A mini első részét kettévágó TV2 remélhetőleg leadta a második felét az első másfél órának, és nem spoilerezem agyon a folytatásért izguló hatvannégy néző szórakozását - sajnos az onlány műsorújságokból nem lettem okosabb a kérdésben. Ott fejeztük be a múltkor, hogy hullanak a bombák, Gaius Baltar (a szexéhes áruló) pedig robotnője mögé bújva éli túl a robbanást, majd menekül árkon-bokron át. Ez lesz az első szálunk, a Caprica bolygós vonal.

A másodikban a hajó és annak sorsa áll a középpontban: Adama hírt kap, hogy kitört a balhé, és innentől kezdve akkor We are at war, ezt olyan hangon mondja, hogy az ember rendesen el is hiszi neki. A Cylon támadók a hírek szerint könnyedén semmisítenek meg minden emberi hajót, mi a fene folyik itt? A múzeumavatóra érkezett vadászok ellen is csak két gépet küldenek, de az emberek gépei a csata közepén egyszer csak irányíthatatlanná válnak: a geci robotok zavarják a számítógépeket. A vadászokat kísérő ellátóhajó vagy mi a hátam megússza a dolgot, de kénytelenek kényszerleszállni a Capricán - erre majd visszatérünk rögvest.

Alias is back. Kurva jó volt ez az epizód, klaszikus Alias elemekkel minden percben, rémálmok, átvágás, Kémfater akcióban, Vaughné és Sark, egy kis Marshall show, és Arvin is kezd belehúzni. Syd rémálmot lát, oldalán lévő sebhelyből végeláthatatlan műanyag csövet tép ki, közben valami angyalszobor esik majdnem rá, nem csoda, hogy kissé zaklatott reggelre.

A főszál ott indul, hogy Arvin bátyánk visszatér a CIA-ba, mire mindenki pánikszerűen lezárja a gépét, wireless hálózatot lekapcsolják, mit tud ez az ember? Infót hoz, a Covenantnak kell egy kínai hogyishíjják, valami mikrolézer vagy mi a hátam, amivel kocsonyássá lehet változtatni az embert belülről, jó kis cuccnak tűnik. Jóhogy pont ott tartják, ahol egy fogadást is rendeznek, és amire Sloane hivatalos, tehát megy a CIA is, Sydney megint báli ruhában pompázhat.

Kezd kicsivel mozgalmasabbá válni a történet, kár, hogy az előző két epizódot nem gyúrták egybe, mert akkor maradna idő még egy pár visszatérővel foglalkozni a finálé előtt (nyugi, csk az első évad végét jelentő epizód jön jövő héten, a sorozat minden bizonnyal folytatódik). Kyle felébredt tehát, de nics jól, és akkor még nem is mondtunk semmit. Az, hogy nem nagyon tudja hová tenni a szüleit, illetve gyermekkori emlékeit, az rendben van, 3 év kóma kemény lehet. De miért kell a kertben üldögénie? Pizsamaalsóban? Miközben megy az összes locsoló? Mert ő nem Kyle Baldwin, azért. Ez a végén derül ki az epizódnak mellesleg.

A másik főszál a múltkori epizódban bemutatott riporter csajról szól, illetve az ő általa kiváltott heveny 4400 pogromról, ugyanis valakik csőbombákat tesznek furmányos módon a visszatérők lakásaiba/kocsijába, és robbantják őket miszlikbe. Ügynök párosunknak 37 percbe kerül, hogy rájöjjenek: a bombagyárosnak valami baja van a 4400 visszatérővel, mégpedig az, hogy egyikük (a hangszigetelt celléban sínylődő Knox úr) kinyírta a tesóját, és most bosszút áll úgy globalice.

Minden idők legrövidebb hogyvoltja következik: Arnold Vinick republikánus és Matthew Santos demokrata elnökjelölt nyilvános tévévitáját láthattuk 50 percben (ha nem vágta meg az RTL), kiváló színészek egy formabontó epizódban, hiszen ez annak idején élőben ment. Nincs értelme a vitatémákat boncolgatni, nálam Santos kicsivel jobban jött ki a dologból, de Vinick nagy zsivány. Találkozuk jövő héten.

Egy zseniális sorozatnak fut neki ismét a TV2 a szombati sci-fi délután keretein belül, a hetvenes évek egyik kultsorozatnak újráját nézheti meg a magyar sci-fi rajongók tábora. Kissé érthetetlen ugyan, hogy most miért kell megismételni az első évadot, előtte a 4(!) részbe szabdalt minivel, hiszen ezt már mindenki látta, akit érdekelt, plusz nézettséget nemigen fog hozni, mondjuk időhúzásra tökéletesen alkalmas.

A nyitó képsorok és az alattuk olvasható szöveg zseniálisan megadják az alaphangot: 12 kolóniáról van szó, Cylon nevyű robotokról, az emberiség tehát kirajzott, gondolhatnánk, és kolonizálta az űrt, de ennél persze kissé összetettebb a dolog. A Cylonokal háborúztunk, visszavonultak, ötven évig nem hallottunk felőlük, aztán megjelent egy szőke jónő, és belefingott a nulláslisztbe.

Az a legnagyobb bajom ezzel a sorozattal, hogy olyan kurva lassan bontják ki az egyes szálakat, hogy beleőszülök, pedig Loston edzett, türelmes sorozatfüggő vagyok. Ismét nem nagyon haladtunk előre semmit, pdig lett volna mit, de sebaj.

Eheti díjnyertes visszatérőnk Knox, akinek már a neve is hidegrázást kelt minden jóérzésű zenerajongóban (a szó eleji "k" csendes, nem ejtjük), szeretni pedig nem nagyon kell, mert gyilkos, a sorozatos fajtából. Prostikat szabdalt fel, majd emelt nekik helyes kis oltárokat a pincéjében, de aztán elvitték, így leállt a dologgal (vagy folytatta az ET-k között, ki tudja), de most, hogy visszahozták, megint rákezdi.

Valahol klasszikus ez az epizód is, de vannak benne olyan idegesítő szarságok, melyektől az ember falnak megy, például mi a fenéért van Marshall irodájában/laborjában egy komplett dobcájg? És mikor tudjuk már meg végre, hogy ki a fasz ez a Julia Thorn, és mit tett míg Syd nem volt velünk???

Syd szeret testedzeni, ez látszik is rajta, habár egy melltartó a futkosáshoz nem ártana. Sloane jő, és próbál vele beszélni, mindhiába, tessék szépen Vaughnén keresztül érintkezni, így hivatalos. Vaughn közben jégkorongozással múlatja az időd, a kapuban Weiss, Greg Grunberg szemmel láthatóan nem érzi jól magát a jégen, nem úgy, mint  Michael Vartan, aki imádja a sportot. A jelenetnek túl sok értelme nincs, Vaugh nem szeret hazudozni a nejének, ennyi.

A jó öreg abortusz téma köszön vissza az epizódban, illetve Toby kirúgásának utóélete - azaz annak komplett hiánya, no comment, mondja a Fehér Ház, oszt jónapot. Josh és Donna ismét összetalálkozik, és persze veszekednek egy kicsit, remélem később majd lesz módjuk levezetni a szexuális feszültséget, mondjuk egymáson.

A két elnökjelölt stábja nem tud megegyezni a vita/viták időpontjáról, Josh kissé ideges miatta, Santos nem különben, Bruno meg csak vigyorog azzal az önelégült képével, nem tett jót Ron Silvernek a jólét, olyan kalácsfeje van, hogy ihaj. Az angol címben említett vacsora (The Al Smith Dinner) egy katolikus dzsembori, ahol illik megjelenni, meg egyébként is, lehet szavazatokat gyűjteni a bigott oldaltól, miért is ne. Vinnick és Santos egymástól x kilométerre jut ugyanarra a következtetésre: majd az alelnökjelölt elmegy.

Evidens, hogy onnan folytatjuk ahol abbahagytuk, hiszen eredetileg ez egy duplarész volt, csak az RTL kifürkészhetetlen szándékainak köszönhetően lett belőle két különálló epizód. Szájid imádkozik a hajón, vagy rendes napi ima ideje ez, vagy a szobor lába késztette erre - nem lehet tudni. Csárli és Ekó dinamitot keres az erdőben és talál, majd indulnak a heccsbe ajtót robbantani, Csárli próbál a szabotőrökkel tárgyalni, de mindhiába. Csárlinak elege van a terrorizmusból, és elindul a part felé, de Ekó inkább rájuk robbantja a heccset, jó ötlet, nem? Dezmond megjegyzi, hogy azt az ajtót talán még tankkal sem lehetne beszakítani, és ideje egy flessbekknek - továbbra is az ő főszereplésével.

Kiderül, hogy a Lokkbácsi által látott rajz Kelvin műve, öblitővel viszi fel a falra a sziget térképét, a hat heccsel, meg az érthetetlen szövegekkel együtt, de nyúlta az ötletet, valami Radzinszki nevű alaktól, aki a társa volt a nyomogatásban, míg főbe nem lőtte magát. Szép kilátátások, nem mondhatom. Két év telt már el a hajótörés óta, Dez kezd egy kicsit becsavarodni, és ki akar menni a fertőzött szigetre, de Kelvin beint neki.

A finálé egy duplarész tulajdonképpen, de sebaj, majd két részletben hogyvoltozunk, nincs is jobb dolga az embernek szombat este. Ott tartunk, hogy Libbi és Analúcija eltemettetett; Dzsekk, Hörli, Májkül, Katinka és Szójer ádörpogromra indul elméletileg; Szájid titokban akarja őket követni; Ekó őrült módjára nyomogatja tovább a haszontalan (?) gombokat; Lokkbácsi meg le van szarva, a többiekkel együtt. Ja, és hajó érkezett a szigetre. 

Az alfahímek pólót tépnek izmos felsőtestről (Dzsekk csak a zoknit veszi le, biztos sörhasa van), és úszva indulnak  a hajó felé, ami istenigazából csak egy jacht, ilyennel nyert versenyt Ötvös csöpi is a Balatonon. A hajón a holtrészeg Dezmond várja őket valami áriával és némi puskagolyóval, kedves faszi. Kiderül, hogy esze ágában nem volt pont a parton barbecue partit tartó nyomorultakhoz visszatérni, ő leginkább a külvilágot célozta meg, de nem nem jött össze a dolog. Részegen ezek szerint nem lehet navigálni, ezt tessék eltenni későbbre, talán hasznos lehet.