Egyszerű kis epizód volt ez, leginkább arról szólt, hogy Syd szeretné Vaughn nejének a szemit kikaparni, és viszont, a közös jelenetekben éppen csak a kurvaanyázás hiányzott. Sark valami orosz generális kérésére csapást intéz egy moszkvai tó ellen, sakkozó nyugdíjasokat és kisgyermekes apákat zargatva. És ez még csak az első fázis volt, vagy mi.

Jack apu rossz hírt közöl Syddel, van egy másik videófelvétel is az ÁlSyd gyilkosságáról, ami annyira nem jó hír, mert az NSC pont Vaughnnét bízta meg a feladattal, nem kellemesek a kilátások. Sebaj, Syd és Weiss balra el, Mexikóba, ahol Sarkot követik majd (még jó, hogy pont ők ketten, akiket KURVÁRA NEM FOG FELISMERNI), miközben Jack megpróbálja megakadályozni a nyomozást. Persze Marshall az időközben hozzákerült videó homályos pixeleiből majd jól ki tudja szedni a gyilkos képét, Jack aggódik, jajmostmilesz.

Amikor annak idején a Friderkuszban egy fazon elmesélte, hogyan rabolták el a földönkívüliek, nem emlegetett fényes izéket, csak hajtogatta, hogy a kocsmából kimenet történt, és istenbizony nem tudja hogyan került az árokpartra. Neki nem hittek, vajh hinni fognak a 4400 semmiből előkerült átlagembernek? 1946-ban nyitunk, kislány tűnik el fényben, majd egy fekete pilóta 1951-ben, és így tovább. Az expozíció tökéletes, a 9. percre nem csupán a főszereplők kilétével vagyunk tisztában, de a konfliktussal is: jön egy nagy fényes izé, oszt le kell lőni, mert különben.

Nem tudjuk lelőni, az ilyen filmek visszatérő eleme, hogy a nagy fényes izék ellen a világ hirtelen egységbe tömörülő országaiban fellelhető összes rakéta kevés. 3 éve kómában heverő fia mellett egyik főhősünk, Tom is nyugtázza: szarban a haza. Másik ügynökfőhősünk, Diane kiokosítja főnökét arról, hogy egy üstökös bizony nem változtat irányt, ez inkább űrhajó. És leszáll. A tóparton. És otthagy 4400 embert.

Elérkeztünk tehát a szökéshez, 21x42 perc után a Vidám Fijjug végre elhagyják a Fox River falait - de persze nem megy ez annyira könnyen, mint a merev tekintetű tetovált faszi elképzelte. Először is ott van a gúzsba kötött Bellik a csatornában, aztán a vagy bezárt vagy nyitva hagyott ajtó kérdése, Abrúzi repülője, és kismillió egyéb, előre nem látható bonyodalom. Persze tudjuk, hogy meg fognak szökni, ez a címe is a sorozatnak, meg egyébként is: minek forgatnának 22 részt arról, hogy a végén megszívják?

Pope székhez kötözve izmoskodik Májküllel, pedig annál még kés is van, nem értem az öreget. Közben kiderül, hogy az őrök megtalálták Bellik kocsiját a parkolóban, de Pope Májkül ráhatására (a szokásosnál még jobban összeszorított száj, Clint Eastwood nézés) elmismásolja a dolgot. És odaszól az egyik őrnek, hogy vigye Linket a rendelőbe. Májkül hálából jól fejbevágja, beteszi a szekrénybe, machinál a telefonnal, majd jobbra el.

Eredetiben Message of the Week a címe ennek az epizódnak, melyben sem a címszereplő elnök, sem az ő emberei nem szerepelnek. A Santos kapmány mellett most a Vinnick turné is főszerepet kap, nem számoltam, de szerintem a republikánus oldal többet volt reprezentálva ezen a héten - nem mintha bajom lenne ezzel, sőt.

Vinnickkel nyitunk, kampányol, beszédet mond és Brunóval vitatkozik, aki átigazolt a sötét oldalra, a fene száját. Jó színész ez a Ron Silver, tetszik ahogy hozza az iszonyú flegma és arrogáns kapmánystratégát. Arnie-nak le kellene mondania a szenátusi posztjáról, mert a babona szerint aktív szenátor még nem nyert elnökválasztást, de megjelenik az epizód egyik fővonala (makacs jelölt nem hallgat senkire) és Bruno ötlete hamvába hol. Random Latino Stábtag jő, biztos találkozunk még vele. Kiderül, hogy Vinnick nem szereti a negatív kampányt, örülünk neki.

Elérkeztünk az évadzáró részhez, sűrű kis óra volt, az biztos. Esküvő, gyilkosság, öngyilkosság, gyilkossági kísérlet, és maga az ördög is Deadwoodba látogat. Nagyszerű évadot zár a sorozat, amire a harmadik bizonyos szempontból még egy lapáttal rátesz, és amit az HBO-nak köszönhetően hamarosan mi is láthatunk.

Egyik kedvenc karakterünkkel kezdünk: Mr. Wu kilóg a Gemből, és nekiesik Lee emeberinek, az igazi vérontást csak az időközben odarohanó Johnny akadályozza meg - azt azárt lehet sejteni, hogy ennek lesz még folytatása. Martha és Seth továbbra is gyászol, de a jövőre is gondolniuk kell: az asszony elvállalná a telep tanítónője szerepet, aminek a seriff is örül - legalábbis látszólag, mert mi tudjuk, hogy fantáziáját csak és kizárólag Alma izgatja.

Ajaj, múlt héten megígértem, hogy beindul a verkli, erre tessék, csak becsúszott még egy lassabb rész, ami ettől függetlenül nekem bejött, habár a csattanót annak idején egy felelőtlen klikkolással lelőttem magamnak. Ha mások óvatosabbak voltak, akkor azért volt pofáraesés a végére, nem?

Hörli áll az események középpontjában mind a szigeten, mind a flesbekkekben, olyan túl sok lényeges nem történik vele, de biztos ki volt kötve a szerződésben, hogy neki is kell 3 visszaemlékezés. Azt ugye észrevette mindenki, hogy Hjugó nem nagyon fogy, most megkapjuk a magyarázatot is: bespejzolt egy rakat cuccot a heccsből, és azt tömi magába két pofára. Lelkiismerete furdalja, és Libbi tanácsára kihajítja az összeset, pont akkor, amikor a többiek felfedezik a Hanszó alapítvány logójával ellátott kajahalmot. Miközben ők ketten egymás szemibe merednek romantikusnak szánt zene hagjai mellett, a bokor túloldalán tömegjelenet, "aki kapja marja" alapon osztoznak. Aztán Hörli meglát egy kopasz csávót, kockás fürdőköpenyben.

Ez egy főleg Németországban játszódó (illetve német utcaképeket bevágó) epizód lesz, de Sark visszatér, mutatták a "korábban az Aliasban" szegmensben. Lipcsében kezdünk, németül beszél két tudóskülsejű alak, majd elrabolják őket a liftből, a trükk fasza volt, a helikopter is jól néz ki. Syd mindeközben mit sem sejt, apu vizsgálja valami Nagyon Titkos Berendezéssel, kiderül, hogy nem áll idegen erők befolyása alatt, fellélegzünk, még jó.

Vágás a kéróra, Syd visszaköltözik, Weiss segít neki, egy kis moralizálás, geci Vaughn igazán várhatott volna, mert én nagyon szerettem, stb. Telefon, irány a CIA. Az évad főellensége egy ex-KGB ex-orosz nagyon kemény szervezet, SD-6 ez is, csak Covenantnak hívják (hogy fordították? de tényleg), viszont félni, azt nagyon kell tőlük, a teremben több az összeráncolt szemöldök és aggódó tekintet, mint egy Munkáspárti gyűlésen, Csepelen.

Lássuk csak hol is hagytuk abba múlt héten: Bellik megtalálja a lyukat, a dokinő megtorpedózza a tervet egy zárcserével és Linkoln egyedül csücsül a magánzárkában. És már csak 3 rész van hátra, tehát várható volt, hogy az események nagyon be fognak sűrüsödni - így is történik.

Bellik megtanulja, hogy más ember által ásott lyukba nem jó ómen hosszan bámulni, az öreg Díbíkúper pont jókor érkezik, és vágja hókon egyszer, majd még egyszer. A dulakodásban az öreg is megsérül, oldalán hatalmas seb tátong, ebből még baj lesz. A Vidám Fijugg persze rádöbbennek, hogy Bellik kissé sokat tud ahhoz képest, hogy mekkora tuskó, ki lehet vajh a besúgó? Tvínernek szar napjai lesznek, úgy érzem. Tíbeg rámutat arra az egyszerű tényre, hogy a kutyák szaglása elől lehet rohanni, csak éppen felesleges, így erre is kell valami megoldást találni.

Alapvetően depressziós az egész rész, habár Alnek megint van egy jó beszólása a San Francisco cocksucker irányában (Then take your civilization the fuck out of here!), és a Johnny-Wu beszélgetés is megér minden pénzt. Az idegen cocksucker neve Lee, és ő áll a nyitójelenet hátterében is: elégetik a halott kínai kurvák testét, és ez nem tetszik Wunak, de nem tud mit tenni a nálánál kétszer nagyobb férfi ellen.

Bullock szegény koporsót ácsol, majd temetést szervez, szívszorító látvány, ahogy a kis testet a ládába helyezik - ilyenkor azért kijön, hogy Milch nem akkora vadállat, mint a sorozat 95%-ból sejtenénk, finom, művészi képekkel operál, köszönet érte. A temetésre egyébként kimenőt kapnak még a kurvák is, mindenki mosakszik, még Jane is, aki egyébként Joanie Stubsnak segít életben tartani Manuelt.

Az évadnyitóhoz hasonlóan ez az epizód is főleg a kampánnyal, és azon belül is Santosszal foglalkozik, tessék szépen hozzászokni, hogy a záróévadban már nem a Fehér Ház a fontos, ez van. Ettől függetlenül történnek események itt is, csak nem állítják a dolgokat annyira a középpontba, mint korábban. Két szálon fut a cselekmény ebben az epizódban, nézzük őket egyenként.

Kezdjük a rövidebbel: a Fehéz Ház bejelenti, hogy nem folytatják a vizsgálatot saját maguk ellen a kiszivárogtató felfedezésére, ezzel jó alaposan betesznek Joshnak, aki szeretné, ha a sajtó nem Vinnick demokratákat sárba döngölő hazafias kijelentéseivel, hanem Santos gazdaságpolitikai terveivel foglalkozna. Greg Brock (Jason Robards fia alakításában), az információt nyilvánosságra hozó újságíró nem fedi fel forrása kilétét (habár a készítők mindent megtesznek azért, hogy mi CJ-re gyanakodjunk), inkább börtönbe vonul. A hírműsorokban bejelentik, hogy az asztronautáknak sikerült befoltozni a lyukat az űrállomáson, és egy héten belül hazatérhetnek.