Az előző részben Hiro apára, Clairemackó anyára, Emó saját Jedi-mesterre, a Szemüveges Ember pedig éber Sylarra lelt - ő járt a legszarabul, az biztos. Emóval, és a hajléktalan stílbe némi eleganciát vivő Láthatatlan Emberrel nyitunk, az utcákat róják és perecet lopnak, ami nem szép dolog, de legalább nem maradnak éhen. Kiderül, hogy a Láthatatlan Ember tudja, milyen szar Emónak, és amolyan kis Yodás haikukkal baszogatja, tanuld meg erőidet kontrollálni, te ifjú, meg ilyenek. Meg kell tanulni a megfelelő képességet a megfelelő pillanatban előhúzni, és következhet is az első teszt: Emó utcai rablást kénytelen elkövetni, nem láthatatlanul. Hogy ezzel mit tanul, az sose derül ki, ugorgyunk.

Niki a pszichiáterrel társalog, akinek feltehetően szuicid hajlamai vannak, hiszen az űber-erőszakos Jessicát akarja látni, vagy különben. Előjön, legyakja, mehetünk tovább. Néha olyan érzésem van, mintha nem tudnának istenigazából mit kezdeni Ali Larterrel, de jócsaj, oszt ha már beleírták a sorozatba, akkor kapjon szöveget is. A SZE közben megtanulja milyen is az, amikor valaki egy kézmodulattal a betonfalhoz vágja, hát szar, olyan. Sylar nem az a megbocsátós típus, elveszi a belépőkártyáját, bezárja a cellába, és elindul Clairemackó után, hátha talál valamit az agyában.

Láthatatlan ember márpedig van, szakállas, és ránézésre büdös, brit akcentussal beszél, de Emo látja. Itt hagytuk abba, innen megyünk tovább, pedig történt még sok érdekes az előző epizódban, és nem a Niki/Jessica/DL/Micah szappanoperára gondolok. A láthatatlan ember közelében Emo is azzá lesz, jönnek a tulajdonságok szépen sorban. A szakállas kissé kiábrándult a híró-bizniszből, mert elhajtja az egyre ferdébb szájú Emót a vérbe, hiába dumálnak neki világmegváltásról tömeghalálról meg hasonlókról. Szimpatikus ember ez, olyan jó kis magának való gyökér.

Jessica, Jessica, roszalkodtál, gumi(?)botot törtél ketté, most meg rajtad a kényszerzubbony, pedig otthon is lehetnél, mint Parkman közrendőr, aki a nejét szórakoztatja a kitalálom mi van a fejedben című vásári mutatvánnyal. A nej csíkos elefántra, és koszos függönyökre gondol, lehet meg kéne nézetni valami szakemberrel. A Szemüveges Ember életben tartja Sylart, akit naponta többször kell újraéleszteni, szar lehet neki.

Múlt héten Clairemackó minden ismerősét agymosta a Néma (aki nem is az), Emo álmot látott, amiben felrobbant, Jessica/Niki sittre vágta saját magát, Sylar pedig kinyírta Eden kisasszonyt, pedig szép gombszeme volt neki. Emót korházba vitték, majd ott magyarázza, hogy ő robbanós ember. Nathan és a mama mellette van, de ő csak álmodik tova, robbanásról, ismert hősökről egy kupacban, de van ott egy szakállas hajléktalan arc, akit még nem láttunk. Mielőtt ebbe jobban belemennénk, ugrunk Jessica/Niki cellájába, elég leharcolt sminket rittyentettek Larternek, de sebaj.

Négy iszonyatosan befosott rendőr jön érte, az egyiknek az arca láthatóan át lett már rendezve - ezek szerint Jessica néha előtört Nikiből, és rendezte a sorsát a rendőröknek. Clairemackó otthon pocol a Szemüveges Emberrel, aki reggelit készít neki, és árgus szemekkel figyeli, hogy mire emlékszik a lánya. Clairemackó beadja neki, hogy semmire, és meggyőzi a fatert arról, hogy a Néma (aki nem is az) tényleg kitörölte az emlékeit.

Onnan folytatjuk, ahol az előző rész végén abbahagytuk: Sylar a Szemüveges Ember fogságában, Emo megmentette Clairemackót, Hiro visszatért múltbeli küldetéséből, Niki/Jessica tudathasad és férjére lő. Clairemackó hótt véresen ér haza apu társaságában, és itt az ideje egy kis beszélgetésnek, mert hát ezek a dolgok nem normálisak. Kiderül, hogy a Szemüveges Ember már régen tudott mindenről, és csak azért nem mondta el Clairemackónak, hogy megvédje a világtól meg úgy egyébként mindenkitől. Izé, minek is? A csaj sebezhetetlen, vagy nem? Eh, mindegy.

Matt kinevezett FBI-ügynök a szőke igazi ügynökkel nyomoz az iskolai vérengzés után, és úgy sejti, hogy Sylar a füves dombon járt, vérnyom van arra, stb. Mattnek kurvára fájhat a feje, met úgy kapkodja a gyógyszert, mint én szoktam egy-egy győztes Liverpool meccs hajnalán. Irány Emo, majd ő megmondja.

Ez az a rész, amiben hat hónapot ugrunk vissza a múltba, tehát nem tudjuk meg, hogy Niki/Jessica lelőtte-e hites urát, és hogy mi lett Peterrel a pomponlány-mentés után, de megismerjük Sylar elvtárs múltját, és majd' minden főhősünk megjelenik egy kicsit - szóval lehet örülni neki. Hiróval nyitunk, aki Charlie, a pincérnő szülinapi bulijára érkezik vissza, ő az, akit meg akar menteni Sylar körfűrészt helyettesítő mutatóujjától. Most nem mennék bele abba, hogy ha ő megváltoztat bármit is a múltban, akkor az milyen kihatással van arra a jelenre, ahonnan elindult, mert értelmetlen - visszamegy és kész, ez van.

Egy órásmestert figyelünk a következő jelenetben, amint elmélyülten javít valami vekkert, de megjelenik Mohinder apja, és máris lehet tudni, hogy valami nem stimmel a manussal. Nem hát. Gabriel barátunknak van valami különleges képessége, amit majd jól elő kell hozni. Los Angeles, Matt Parkman közrendőr újabb szar napja, van annyira szerencsétlen, hogy pont Eden kisasszonnyal fut össze járőrözés közben. Egyél fánkot, mondja neki a csaj, akinek akkora napszemüvege van, mint a fejem, de legalább jó a humora. Szegény Matt meg megy, és zabál. Fánkot. Mondjuk ekkor megjelenik a Néma Haiti és vége a dalnak.

Ezen a héten végre kiderül, hogy Peter megmenti-e a lányt és ezzel a világot is egyben, és Sylar is meglehetősen kellemetlen helyzetbe kerül - de sajnos Mohindert is kapunk, olyan dózisban, ami káros az egészségre. Clairemackó iskolájában nyitunk, ahol a Homecoming nevű éves eseményre készülnek, amit nem lehet istenigazából nagyarítani, mert arról van szó, hogy ilyenkor a suli egykori diákjai hazalátogatnak a suliba, van nagy buli, szeretett igazgatónk, estvánkerál, miazmás. És Clairemackó lesz a királynője a bulinak, mert ezek választanak ilyet is. Na, ez nem tetszik valami rivális pomponlánynak, DRÁMA VAN.

Nathan csak megvette a hiányzó festményt Lindermantól, és nézegetik a vastagszájú csajjal, de nekünk bezzeg nem mutatják meg, csak beszélnek róla, hogy nyomorodnának meg. Nathan leönti az egészet festékkel, mert így Peter (az emofrizurás nyikhaj) nem tudja meg, hogy az ország kétmillió pomponlánya közül pont melyiket is kell megmenteni. Akkor most geci ez a Repülő Ember vagy sem?

Talán azért nem kedveltem annyira ezt a részt, mert itt ruccanunk át Indiába, és kezdünk meg egy számomra rohadtul idegesítő szálat - én ezeket a Mohinderes részeket valahogy nem tudtam megkedvelni, a faszi nem magyon érdekel, kész, ez van. Jó, az apja nagy arc, már a Csillagkapuban is az volt, inkább lenne róla flashback ezerrel. Mohinder temet és sír, mi pedig átruccanunk az USA-ba, ahol Isaac Eden kisasszonyt látva ébred, ennél szarabb reggelt is el tudok képzelni. A feladat egyszerű, és testhezálló: festeni kell, de hernyó nélkül, mert úgy nem jó. Eden majd segít ebben, és akkor nem lesz nagy bumm New Yorkban.

Ami miatt viszont imádtam az epizódot, az a Hiro-Ando vonal, akik egy texasi étteremben kötnek ki, és találkoznak össze egy pincércsajjal, akiről az derül ki, hogy konkrétan mindent megjegyez, amit mondanak neki, így elég könnyen tanul pl. japánul is. A pincérnő-Hiro interakció nagyon vicces, és kicsit kizökkenti az embert a sorozat meglehetősen komor hangulatából. A komor hangulatról Sylar barátunk gondoskodik mellesleg, aki szintén pont ebben a kávézóban csücsül, de nem sokáig tétlenkedik, mert kinyírja a csajt a már megszokott fejtetőlevágásos módszerrel. Nabazmeg. Szegény Hiro.

Höjj, Shaft iz in da house, Richard Roundtree alakítja a vastagszájú Simone faterját, akit Peter kezelget, és közben elmeséli neki, hogy ő bizony tud repülni, meg minden. Na persze álom az egész, mert amikor Emo kilép az ablakon, akkor felébred, mert SimoneFater meghalt. Nem akarok itt okoskodni, de Roundtree nem írt volna alá egy ilyen 5 másodperces szerepre, szóval látjuk majd még a sorozatban.

ClaireMackó visszakapja az önpusztításról szóló kazettát, ami így is galibát okoz , mert a Kíváncsi Tesó megnézi, és olyannyira kiakad, hogy frankón megtűzőgépezi a csaj kezét, hogy bizonyítékra leljen. Vágnám pofán úgy, hogy csattanna. Kergetőzés, fenyegetés, el ne merd mondani, mert megöllek, stb. Niki magához tér, és gyermeke után koslat, eh, de kár, hogy ilyen szar színész ez az Ali Larter, nem hiszem el neki, hogy aggódik, és azt sem, amikor kétségbeesve Ikint szólítja, erőltetett az egész. Pedig jócsaj.

Az előző rész utolsó jelenetét emeltük át a mostani elejére, jön a szlogen megint, Mentsd meg a lányt, satöbbi. Hirót mintha hájjal kenegetnék a hír hallatán: van kardja a jövőben, és üzeneteket hurcol a múltba, jobb melónak tűnik, mint egy kutricában nyomorogni, az tuti. Peter és Isaac nem tudja öszerakni a képeket - egy ugyanis hiányzik, a legfontosabb, amiről kiderül, hogy hol van a csaj, akit menteni kell. Na vajon kinél van? Lindermannál, annál, vele bótol az exnője állandóan.

Clairemackóval közli a Szemüveges Ember, hogy itt az ideje, hogy megismerje a szüleit, akik annak idején örökbe adták - én nem tudom, de ebből az emberből túl sok jót nem nézek ki, szóval fenntartásokkal fogadnám az ilyen híreket. A szülők még arra is hajlandók, hogy eljöjjenek a lányhoz, na persze.

Ez a cím iszonyatosan néz ki magyarul, de ez van. Gyors helyzetjelentés a végekről: Peter időben és térben megfagyva a metróban JövőHiróval társalog, Clairemackó a suli bikáját vezette bele egy betonfalba 160-nal, Nathan és Niki/Ikin poszkuitális nyáladzását a Szemüveges Ember és a Néma lesi, Parkman közrendőr meg sehol, utoljára egy ágyhoz kötözve láttuk.

JövőHiro üzenettel érkezett: Peter megmentheti a világot, ha megmenti a pomponlányt, a sorozat egyik szlogenje lett ez a sor (Save the cheerleader, save the world), magyarul nem üt akkorát, de elmegy. A lánynak életben kell maradnia, és Isaac majd tudja, meg minden. Igen, nekünk is zavaros, Peternek még inkább, különösen a "majd ha hívlak, mondd meg, hol találkozzunk" utasítás.