Ott hagytuk abba, hogy Parkman összeesett egy csehóban, és egy gyanús néma fekete gyerek méregette közben, hát most kiderült, hogy Claire apja rabolta és kábította el. Matt próbál gondolatot olvasni, de nem megy, a fekete srác egyik tulajdonsága ezek szerint a képességek blokkolása, a másik meg az emlékek kitakarítása, szegény Matt semmire nem fog emlékezni.

Hiroék Las Vegasban kóvályognak, és ha már ott vannak, nyernek is egy kis pénzt, ez az időutazásos képesség csak jó valamire. Niki, a leghaszontalabb karakter a sorozatban a titokzatos Linderman megbízásából dugni kényszerül a később Vegasba érkező Nathannel, nehéz kenyér az övé, az biztos. Kezdenek összeérni a szálak, gondolhatnánk, hahaha, majd a 23. részben, kispofám.

Kérem szépen ennek az epizódnak már tanulsága is van: ha valaki a gimi bikájával a tábortűz mellett hetyeg, azt vagy megdugják, vagy megölik. Persze ha halhatatlan, akkor menten más a leányzó fekvése (muhaha).

Hiro az előző rész végén összeszorította a száját, és visszakoncentrálta magát térben/időben Tokióba, de szerencsére magával vitte a képregényfüzetét, amiben Isaac Mendez, a hernyós festő megrajzolta kalandjait, így meggyőzi Ando haverját, hogy igenis el kell menniük Ámerikába, mert ottan nekik küldetésük van. Egy nagyon zsivány trükkfelvételnek köszönhetően a kis japán demonstrálja a képességét is, és elindulnak. Olyan ez a páros, mint a Star Warsban a két robot, ha már nagyon feszült a helyzet, bevágják a képüket, és mindenki eleresztheti az izgalmában szorongatott karfát.

A kórházban nyitunk, ahol az első rész végén halálugrást végrehajtó Peter fekszik, Nathan ugyan megmentette, de kicsúszott a kezéből az öccs, és kicsit összetört. Repülésről hadovál és hasonlókról, Nathan úgy tesz, mint aki nem tudja miről van szó, jobb így mindenkinek. Claire reggelizik a Szemüveges Emberrel, akiről kiderül, hogy csak örökbe fogadta. Más nem derül ki róla, pedig lennének kérdéseink már most is. Miért vegzál indiai taxisofőröket, he?

Mohinder hazatérve egy faszit talál az asztal alatt, aki persze nem szerelő, hanem geciember, poloskát szerelne a lakásba, de nem jön neki össze, mert egy Eden nevű aranyos csajszi pont jókor érkezik a helyszínre, és segít. Az ilyen véletleneknek én nem hiszek a képregényekben sem. A csaj egyébként Papa Suresh (az öreget így becézte) szomszédja, és etette a Mohinder nevű gyíkját, meg főzött rá. A fater üzenetrögzítőjén egy elég vészjósló beszélgetést hallgatnak meg Papa Suresh és az általa felfedezett első alany között, akivel agyilag nem stimmel minden. A neve? Sylar, ez még később fontos lesz.

A sorozatok pilotjainak az a feladata, hogy bemutassa a szereplőket, és felvázolja a fő konfliktust - esetünkben az első percekben amolyan Csillagok háborúja módra felfutó feliratból kiderül, hogy átlagemberek ébrednek különleges képességekkel egyik napról a másikra, és akarva-akaratlanul megváltoztatják majd világunkat.

Első ilyen nemecsekünket Peternek hívják, ápóló, és a gondjaira bízott haldokló fazon vastagszájú lányával flörtöl meglehetősen idétlenül, de nem csak ez a gáz vele, hanem az emós haj és a lefittyedő ajak, ami (tapasztalatból mondjuk) a 17. epizódra már elviselhetetlenül idegesítő lesz.