Rossi felolvasóestet tart egy könyvesboltban, az első bestsellerének 10 éves jubileumán. Már épp távozna, mikor megállítja egy aprócska vörös hajú lány. Megkérdi Rossi-t, hogy ő vagy a kollégái foglalkoznak-e a Cleveland-ben megnövekedett gyilkosságok okaival. Merthogy az elmúlt negyedévben 11%-kal történt több gyilkosság, miközben az elmúlt 10 évben konstans 5%-os növekedés volt csak, szerinte sorozatgyilkos tevékenykedik a városban. Rossi kérdi, hogy ugye kriminalisztikát tanul, és hogy szólt-e a rendőrségnek. Mindkettőre igen a válasz, de a rendőrség nem volt túl érdeklődő. Pedig egy férfit lelőttek egy parkban, egy prostituáltat nyakon szúrtak, egy párt agyonlőttek a kocsijukban, és egy nő az otthonában közben lett meggyilkolva. Rossi gyorstalpalót tart neki a sorozatgyilkosság definíciójából (viktimológia, elkövetési mód és kézjegy), ami szerint bizony itt szó sincs sorozatgyilkosságról.

Mindamellett okos kislánynak tűnik, ezért ad neki egy névjegyet, mert az FBI szívesen látja az elhivatott fiatalokat. Majd kocsiba ül, és búcsúzóul azt mondja neki: Tanuljon csak, és sose adja fel, amíg választ nem kap a kérdéseire.

Szakad az eső, még nem tudjuk, hol járunk, egy rendőrőrsön egy táblán négy fiatal nő képe és neve, a képek alá az van írva, hogy ELTŰNT. Vagyis csak három alá van ez írva, mert egy kopasz zsaru a negyedik alá épp most írja, hogy ELHUNYT. Jön egy rendőr, és szól, hogy az utoljára eltűnt nő anyja van itt. A nő a lánya nyakláncát kéri, amit a rendőrök a kocsijában találtak. Nem számít, hogy a bizonyítékok között van, akkor is KELL. Még mindig zuhog az eső, mikor a nő egy házhoz ajtaján kopog. Egy gyűrött arcú férfi engedi be, majd az ebédlőben látjuk őket: a nő az ablaknál állva figyeli a férfit, aki egy széken ül, csukott szemekkel, kezében egy lánc, a medált simogatja. Majd egyszer csak kinyitja a szemeit, a nő pedig izgatottan kérdi, mit látott.

Előző részből kapunk emlékeztető montázst, csak hogy tudjuk, Jordan nem bírja idegekkel ezt a melót, és elkezdhessünk reménykedni, hogy JJ hamarosan visszatér a csapathoz. Estetájt erdei úton autózik egy háromtagú család, a belső visszapillantóról valami csicsás fityegő lóg. Egy házhoz érnek, de nem a sajátjukhoz. A fiú nem biztos abban, hogy jó ez így, de a szülei szerint mindig is ez volt a terv, és különben is, mindjárt 10 éves, kész férfi, minden rendben lesz. Az anyja azt mondja: Szeretlek, puiule. Az apja kiszáll a kocsiból, és a ház felé indul. A nő és a fiú is követik. Az ajtó elé a nő üvegszilánkokat szór, a férfi az ajtóüveget betöri, összetapossa a kihulló szilánkokat a leszórtakkal, kinyitja az ajtót, és mennek be mind.

Nincs szerencsénk, Jordan vágtat keresztül Quantico-ban a BAU-n, fel Hotch irodájába, aki épp telefonál. De a nőt ez nem érdekli, hadarni kezdi, hogy az alabama-i Harvest-ben az éjjel megöltek egy házaspárt az otthonukban, és elrabolták a 10 éves lányukat, tudja, hogy ez nem sorozatgyilkosság, de... Hotch már teszi is le a telefont, mert a legtöbb elrabolt gyerek 24 órán belül meghal. Kifelé rohanva kérdi, mikor történt, majd szól Rossi-nak és Prentiss-nek, hogy menni kell, 16 óra van megtalálni a kislányt.

A floridai Sarasota-ban napsütötte kertvárosi vasárnap egy középkorú afro-amerikai pasas Andrea nevű lányát készül autóvezetésre tanítani. Aztán a dologból nem lesz semmi, mert a pasas üzenetet kap a telefonján, mennie kell, a lánya puffog. A pasas megígéri, hogy ha a lány megszerzi a jogsit, a csillivilli kocsit nekiadja. Puffogásnak vége, még jó, hogy szeretetet nem lehet pénzen venni. A pasas indul vissza a házba, a lánya az érkező barátnőjének dicsekszik a verdaígérettel. Barátnő picit irigy, egy másik is érkezik, szórólapot hoz, és arról kezd beszélni, hogy újabb lánynak veszett nyoma. Csakhogy ez most már nem főiskolás, hanem gimis, jaj-jaj. Az utca egyébként tele van bakfis- és anyuka-csoportokkal, nyilván a szórólap a téma. Szirénázó rendőrautók érkeznek, a kiszálló zsaruk mennek Andreáék házához, William Harris-t keresik. Jön is ki a házból, bilincselés közben mondják neki a jogait, és indulnak a házba, keresik Missy-t. Andrea és az egyik anyuka-csoportból érkezett nő értetlenül bámulják az eseményeket, Harris pedig odakiabál nekik, hogy ez csak félreértés, hamarosan hazajön.

Orange County, California, forgalomleső helikopterből jelentik a rádióban, hogy mi újság az utakon. Egy családi házban Norman köti a nyakkendőjét, szőke felesége mellé lép, és azt mondja, nem késhet a saját partijáról, ő most elindul, Norman menjen utána, ha elkészült. Még fikázza egy kört a férje kisautós nyakkendőjét, aztán távozik. Norman kis ecsettel leporol pár kisautót a polcon. Aztán az ajándékdobozt beteszi a terepjárójába, zakóját vállfára akasztja, és elindul. Egy szőke nő egy Mercedes-ből rádudál, majd megelőzi, a következő lámpánál Norman mellé gurul, és jelez, hogy eressze le az ablakot. A nő épp telefonál, majd mikor észreveszi, leereszti az ablakot, mond neki valamit, és elhajt. Norman lefagyva bámul kifelé a kocsiból, biztos el lett küldve a vérbe. Norman gyorsít, előzget, és az anyósülésen heverő dobozra pillantgat. A zene kezd félelmetes lenni, ahogy kocsijával a Mercedes mellé ér, ennek nem lesz jó vége. És tényleg nem, mert Norman egy puskát tart a kezében, és lő. A Mercedes a szélső sávba sodródik, nekiütközik valami tereptárgynak (talán hordó vagy tartály), megemelkedik, repül a magasba, majd feje tetejére fordulva landol.

Phoenix-ben egy ifjú rendőrjárőr kap kis okosítást tapasztalt kollégájától, amikor a rádión hallják, hogy nem messze tőlük családi csetepatét jelentettek, nosza, indulás. Egy házhoz kanyarodnak, kiszállnak, a ház elhagyatottnak látszik, az idősebb indul a kert felé, a zöldfülű visszamegy a kocsihoz a zseblámpájáért. Az idősebb hátul nézelődik, egyszer csak egy sötétruhás alak mögötte terem, a rendőr hátrafordul, az alak rálő. A kocsiban a zöldfülű majdnem berosál, rádión beszól a központba, hogy megsérült a társa, és indulna hozzá, de már itt a támadó, két lövéssel leteríti őt is.

Quantico-ban Jordan mutatja a csapatnak a phoenix-i rendőrfőnök sajtótájékoztatóját, és elmondja, hogy összesen három rendőrt ölt meg egy támadó négy nap alatt, és a bandák érintettsége kizárható, mert mindhárom rendőr nyakon lett lőve, és a gyilkos elvitte a jelvényeiket emlékbe. A helyzet súlyos, mert ha azok hullanak, akiken a közbiztonság múlik, akkor hamarosan senki nem lesz már biztonságban. Eközben a phoenix-i kapitányság parkolójában egy sötét autóban ül a gyilkos, nézi a jövő-menő rendőröket, és ahogy halad közöttük a kocsijával, az anyósülésen heverő pisztolyát egy újsággal takarja le. Főcím és idézet Morgan-től: Mind testvérek vagyunk a felszín alatt. Én egy valakiért is hajlandó lennék lenyúzni az emberiséget, hogy ezt bizonyítsam. - We are all brothers under the skin. And I for one would be willing to skin humanity to prove it. Ayn Rand

Atlantában leszállt az éj, diccsóban illegetik magukat a népek. Egy szőke csaj picsog egy másiknak, hogy hülyén érzi magát, meg inkább kéne menni haza. A másik nyomja a neizéljmár-igyál-dumát, mikor megpillant valakit, és szól, hogy namostaztán kapás van. Valami csávó lép oda hozzájuk, a hazamenős csaj fülébe súg valamit, mire a csaj azt mondja, inni kéne valamit.

Magas fák között álló házat látunk, ami csak kívülről tűnik békésnek: gyereksírás, kétségbeesett nő arca, kiabálás van odabent. Majd újra kívülről látjuk a házat, az erdőben béke honol, és egy fehér terepjáró elhajt a háztól. Ám a föld alatt valami pince van, egyik végén egy kamera lencséje látszik, a kamera pedig a fal túloldalán lévő szobában áll, ahol a falak Leonardo képeivel vannak teli, az asztalon egy laptop, képernyőjén a kamera képe: a nő üti a falat, és kiabál.

Reid előző epizódi álmával nyitunk, valamint kapunk egy kis montázst, hogy tudjuk: ez az epizód Riley Jenkins-ről fog szólni.

Vegasi szálloda halljában Morgan pöröl a félkarú rablónővel, Prentiss csitítaná, mert sajog a feje, hosszú lehetett a tegnap éjjel, mert már gyűlöli is Vegas-t. JJ jön, kérdi, hol van Reid, mert Hotch már a reptéren várja a bandát. De se Morgan, se Rossi nem tudja, Prentiss meg akkor sem bírna válaszolni, ha tudná. Nem is kell, mert épp most futott be, és azt mondja, hogy pár napig még maradna, mert ööööö..... már rég látta az anyukáját. Hát, akkor maradjon csak, Rossi azt mondja neki, tegye, amit tennie kell. JJ azt mondja, vigyázzon magára, Reid meg, hogy vigyázzon magukra.

Sötét házban nyomul a felfegyverzett BAU, Reid egy pincét talál. Lemegy a lépcsőn, Hotch és Prentiss utána. Hatévesforma halott kisfiút találnak, de mi csak a tornacipős lábait látjuk, Reid zseblámpájának fényénél egy helyes kisbaba hasal-mászik a padlón, Reid nem érti, miért hozta JJ ide a babáját a helyszínre. Még mielőtt befejezhetnénk a mivan-kiáltást, kiderül, hogy Reid csak álmodta az egészet, valójában a gépen van, Rossi felébresztette. Szabadkozik kollégáinak, és elmondja, mit álmodott. A többiek azonnal Freud-üzemmódba kapcsolnak: biztos azért szorong, mert a szülővárosába, Las Vegasba utaznak nyomozni, szólt egyáltalán az anyukájának, hogy odamegy? Reid válasz helyett azt kérdi, hogy miért nem az üggyel foglalkozunk?

Prentiss felröhög, és azt mondja, ő sem érti, de lehet, hogy köze van ahhoz, hogy valaki elaludt a gépen?