Hármas ajtó nyílj ki! - Gold bátyánk kopogtat az unalomfészek kapuján, ahol Emma mikuláspiros hangulatban várja a nagy utazást. Jó hír, hogy Henri is jön, pusztán biztonságtechnikai okokból, de még jobb hír, hogy Gold bátyó állja a repülőjegy költségeit is. Mert bizony repülünk, varázslat nélkül. Szívmelengető, ahogy David fenyegetőzés helyett megkéri a Zálogost, hogy vigyázzon a kiccsaládra, de nagyon. A trió autóba ül, hogy elhagyja a várost. Gold kicsit sem tűnik magabiztosnak a sál varázserejével kapcsolatosan, de szerencsére működik, és boldog mosollyal indulhat a fia felkeresésére.

Izgalmasan a múlt heti jelentet közepén folytatjuk: mindenki lekuglizva, Barnabella valóságosan mindent elfelejtett, Gold pedig a szokásos lila kézmozdulattal begyógyítja a lőtt sebet. A város sherif-családja benínózik a képbe, Emma helyszínel és diagnosztizál, Hook pedig megint megpróbálja magát ledaráltatni a „Krokodilja" által. Családilag visszafogják persze, és berosálok, ahogy Herecegh megkérdezi „WhatWouldJesusDo", mármint Barnabella mit óhajtana látni, ez esetben, Gold elengedi a Kampóst. Egyelőre. A karambolt okozó járműben egy darab ájult férfit találnak- bizony a külvilág belóg Storybrooke-ba. És szerintem jó jel, hogy monokróm főcímbe pirosan táncol be Rumpelt.

Gold egyedül az autójában a városvége táblánál. Bár mégsem, hozott magával valakit a csomagtartóban: Pirossipkást. Nekem nem hiányzott kiemelten, de ma végre hasznosnak bizonyul: ki kell próbálni a memória-megtartó varázslöttyöt valakin. Megértem Goldot, amiért őt választotta, hiszen pont ő hajtotta volna végre ezt a gonoszságot Barnabellán. Pirossipkás átlépi a piros vonalat és csiribi, mégis megőrzi az identitását. A titok nyitja persze sosem a lombikból elérhető varázslat, hanem a szeretet, ugyanis egy olyan tárgyat kell megbűvölni, ami nagyfokú ragaszkodást jelent az egyén számára: például Pirossipkás piros sipkája, amit a nagyijától kapott.

Az évad első évada után bicskanyitogató epizódot kapunk, nehéz eldönteni, hogy szereplőket nyúzzunk vele, vagy eret vágjunk magunkon. Először reménysugárként a Kapitány fújja fel magát: indul megnyúzni a krokodilját és lerázni kívánja a vén boszorkányt. Nincs szerencsénk, mert Cora most kottyanja ki, hogy upszika, mégiscsak van varázslat ebben a világban is, és inkább csak puhatolózni, terep-előkészíteni kell. Ebből a hülye is tudhassa, hogy semmi olyan nem fog történni ma, amiért érdemes 40 percig a szemet nyitva tartani. Hja, és hallá változtat valami random statisztát, és láthatatlanná teszi a kikötött hajót. De csak tengerszinttől felfele, mert ugye, nem látunk egy bazi nagy mélyedést a vízben a hajótest helyén.

Bársonyköpenyes-csuklyás alak vonul fel a csigalépcsőn ételhordóval a kezében. Ha valakinek nem lenne gyanús a brummogó hang és a számtalan ezüstgyűrű, a rövid csihi-puhiban megbizonyosodhat róla, hogy Selyma Kapitányunk van bevetésen. Ezúttal Barnabella cellájába ront be, mint jóbarát. Eloldozza és közli, hogy a lány édesapját fenyegeti Rumpelt, és muszáj megtudnia mindent a titkos fegyverről, amivel a szóbeszéd szerint a varázsló legyőzhető. Barnabella persze kineveti az aggodalmat, titkos fegyverről meg sose hallott. Ezen a ponton Hook konkrétan leüti, és mintha fel is akarná hasítani a számára haszontalan lányt, amikor Regina leszedi a kampóját és kis száj-szkanderezés után meghívja egy italra.

Igazán szépen fényképezett epizód elé nézünk, és ezt kivételesen nem azért mondom, mert ezen kívül semmi érdemleges nem fog történni. Történik. Először is egy szépen fényképezett és még szebben sminkelt George Michael pattan le a paszulyszárról és egy hasonló kvalitásokkal büszkélkedő Cora boszorkánnyal keveredik számonkérős elbeszélgetésbe. A varázslatos iránytű futni hagyásának büntetése az lesz, hogy Cora életben hagyja az árulót – ez roppant bölcs döntés az egész sorozat szempontjából. Az esernyős királynő ezek után hazamegy és a szívecske-tárolóból elővezényel egy zombi-sereget. Mer' olyan még nem volt. Bár nem is hiányzott.

Ez olyan rész, amit egy doboz savlekötővel sem tudok úgy megemészteni, hogy az olvasók 12 éven aluli tagjai ne gyűlölnének meg végleg. De sebaj, már megy a harmadik évad az Óperencián túl! Törpikék egy csapat lego-ember természetességével csákányoznak és lelkesednek a bányában. Morcos Roy persze nem hajlandó abbahagyni, mert csak a munka, meg a párt, meg minden. És ezzel a lendülettel átcsákányozza magát egy üregbe, ahol a mennyezetet vastagon borítja a tündérkristály. Aki Roy-törpöt folyton mosolygásra instruálja, vagy pszichotrillereken dolgozott eddig, vagy egyszerűen perverz. Pótsheriff rohan a bányába, valamiért magánál hordozza a szakadt kalapot is. Nagy örömködés van, mert holnap már ugorhatnak is dimenziót, mihelyst porították a tündérkristályokat.

Egyik kedvenc epizódom, amelyet a szeretet úgy jár át, mint a csudalyányok Meseországot. Hook elmeséli a nézőknek, hogy a gonosz óriások termesztették a varázslatos babszemeket, de már kipusztultak a nagy háborúban, amit Jack vívott ellenük, és odafent a paszulyszár tetején lakik az utolsó példány és őrzi a varázslatos iránytűt. Ami a téridőugráláshoz nélkülözhetetlen és kész. A Kapitány azért tart inkább ezzel a kosár vak kismacskával, mert veszélytelenebbnek érzi őket, mint Cora nénit. A varázs-hamu az iránytű nélkül nem sokat ér, neki meg nem szövetséges kell, csak egy fuvar, amivel átléphet a varázslat nélküli világba. Minden ember álma egy ilyen társ, kihez a lojalitás árnya sem férkőzhet. Hogy tovább fokozzuk a paszulycsavarodást, mágikus védővarázslat van a növénykén, ezért csak Cora-féle varázskarkötővel felszerelve lehet megmászni, amiből csak kettő van Hooknál. Persze rögtön felkéri a nőneműeket, hogy harcolják ki egymás között, hogy ki részesülhet a kegyben, hogy a kalóz mászópárja lehet. Mary Margaret pedig olyan profin hozza a szikkadt emancipunci arckifejezést Hook vén gigoló stílusára, hogy attól bármely férfi kezében lefagy a távirányító.

Nagyszerű kis epizódhoz érkeztünk, jó pasik, zombik, ármány és izgalom, sőt nyomokban valódi színészek. A nyitóképben a női szakasz érkezik vissza a biztonságos fészekbe, amely hírének ellentmondóan kicsit le van rombolva, a lakosok szíve kitépkedve és még egy magát kovácsnak valló szépfiú is előkerül a kupacból – ah, nehéz manapság a hőskirálylány-csapatok élete. Nem kell hosszas helyszínelés ahhoz, hogy rájöjjenek, Coramami végzett tisztogatást a módszerrel, amit legszívesebben használ, hogyúgymondjam.

Zálogház, romantika. Barnabella boldog és nyakláncot kap, Zálogos boldog és puszit kap. Szinte túl szép, hogy igaz legyen. Be is toppan Dulifuli, a szokásosnál is morcosabban, és a csákányát követeli. Vagy az exét? az angol nyelv oly kétértelmű néha. Gold szakszerűen feltolja a falra a törpit, és Barnabella sikolyai közepedte szépen Rumpelstiltskin manóvá változik. Szerencsére ekkor a lány fel is ébred, és most már világos miért volt rajta hordható ruha – minden csak álom volt. Kombinéban kilopódzik a családi ágyból, és meglesi, ahogy a Zálogos aranyszalmát fon, és lila varázslatot kotyvaszt az erlenmeyer lombikban.