Az évad első évada után bicskanyitogató epizódot kapunk, nehéz eldönteni, hogy szereplőket nyúzzunk vele, vagy eret vágjunk magunkon. Először reménysugárként a Kapitány fújja fel magát: indul megnyúzni a krokodilját és lerázni kívánja a vén boszorkányt. Nincs szerencsénk, mert Cora most kottyanja ki, hogy upszika, mégiscsak van varázslat ebben a világban is, és inkább csak puhatolózni, terep-előkészíteni kell. Ebből a hülye is tudhassa, hogy semmi olyan nem fog történni ma, amiért érdemes 40 percig a szemet nyitva tartani. Hja, és hallá változtat valami random statisztát, és láthatatlanná teszi a kikötött hajót. De csak tengerszinttől felfele, mert ugye, nem látunk egy bazi nagy mélyedést a vízben a hajótest helyén.

A főcímben Tücsök kutyája látható, innen részemről felhagyok minden reménnyel. A következő jelenet ...Peggy, megvakultam! Füles és a Herecegh ruhátlanul cuppognak a takaró alatt. És még hazajön Emma és Henri is a bevásárlásból! Most már hárman vagyunk akik guvadt szemmel szörnyülködnek. De azok ketten nem hagyják abba, mert vicces, hogy a kihagyott gyermekkor ellenére is tudnak korai traumákat okozni a leszármazottaiknak. Jó, ez tényleg vicces, csak fáj.

Regina Meseországban harci díszben lóháton. Kb. úgy néz ki, mintha megnyúzta volna Mulyát és magára kötötte volna a cuccait. Valami szokásos blabla alapján úgy dönt, hogy az egyedül lézengő Hófehérkét fogja megtámadni. Essünk túl az ezredik ilyen jeleneten, ahol Hófehérke állítja, hogy megnyerték a csatát és Regina fel kéne adja magát, Regina pedig ragaszkodik hozzá, hogy Hófehérke halála nélkül nincs vége a dolognak. Ezúttal úgy zárjuk le, hogy Reginát lezúzza egy energiagombóccal Cicigombóc, roppant hitelesen egy cserebogár sebességével beszáguldva a konfliktusba. Hófehérke álságosan fájdalmas arccal fintorog, Herecegh pedig valami olaszos trendi szőrmés szerkóval gazdagodott, de mintha beleröhögne a jelenetbe. Hát lehet, hogy ezredjére eljátszani is van olyan fájdalmas, mint ezredjére végignézni.

Atyaisten. Buli. Nagyinál. Mivel mélységesen perverz vagyok, sok kellemetlen, kínos és unalmas buliban részt vettem már, de azt hiszem ez lenne az a hely, ahol már az ajtóból kihátrálnék. Ha valakit érdekel, Hófehérke épp Piroskának öltözött. Minden mondattal egyre elviselhetetlenebb a sok mosolygó egymás szeretgető kis lény, amikor a csúcsponton megjelenik Regina az ajtóban egy tál olasz kajával. Roy felkap egy kést, Emma pedig kijelenti, hogy ő hívta meg a nőt a buliba. Ezután még a szüleivel is félrevonul azt megbeszélni, hogy milyen jó, dolog hogy Regina megmentette őket, és változni akar – a szülők vadul ellenkeznek. Roy hozza a bunkó vonalat tovább, egyedül Henri örül a mostohaanyjának.

Minden kaja elfogyott, és mindenki talált magának boldogan csivitelő partnert (pl Emma és Tücsök – nincs is több kérdésem). Egyedül Regina ül egyedül, a kabátjával az ölében. Ekkora atom szar partiban én büszke lennék magamra, hogy inkább egyedül lehetek. De unja is, jogosan, fel is áll és kisétál. Emma, mint vendéglátó-példakép ekkor figyel fel rá és vissza próbálja hívni. Ami itt következik, az arcpirító. Emma közli, hogy valójában ő nem akarta meghívni, csak Henrinek akart kedveskedni – kb mintha nem is ő beszélt volna a szüleinek 5 percig a saját pozitív látásmódjáról. Regina Henrit szeretné többet látni, Emma pedig határozottan rossz ötletnek gondolja ezt, konkrétan megtiltja. Most hogy „családja" lett, baromira fél ám, hogy huss, elmúlik a dolog. Emmácska, nem ezen fog múlni. Emlékszem régen ambivalens voltam Emmával/Jenniferrel kapcsolatban. Ma belátom, hogy azoknak van igaza, akik egy rémségesen aszexuális, ostoba kis műszempillahordozónak látják. Kikotyogja, hogy Tücsökdoki (szokásos naiv jószándékával) elmesélte, hogy Regina terápiába jár, hogy megváltozzon, ez különösen érzékeny csapás a bimbódzó bizalmi képességre. Én itt már varangyosbékává változtattam volna Emmat, de mivel ez nem történik meg, levonom a következtetést: ma egy városnyi beképzelt senkiházi kínoz egy jobb sorsra érdemes vezeklőt.

A háztetőről vámpírok hiányában Cora és a furcsán másnapos fejű Kapitány lesi távcsővel Reginát. Anyuci szerint a leánya még nem tört meg eléggé.

Csodás sétálós idő a mólón, Storybrooke módra (értsd: másodokú viharjezés). Tücsökdoki összefut Reginával, aki nagyon mérges amiért elárulták, és többet nem akar beszélgetésre járni. Tetszik a beszólás, hogy a doktori cím nem egyetem, hanem az átok révén jött létre. Piroska is szemtanúja a jelenetnek, ő mostanában mindenütt felbukkan céltalanul.

Váltunk a Tücsök eredeti kinézetére, a kerekasztal csürhéjének ad szakvéleményt arról, hogy a Királynő képtelen a változásra. Nem nagyon kell egymást a halálos ítéletről győzködni az egybegyűlteknek. Persze, egyedül Hófehérke kéri Hereceghet, hogy gondolja ezt át.

Este Storybrooke-ban. Regina besétál a Tücsökhöz, Piroska ezt is látja. Pongokutyu kicsit ideges, hamarosan le is varázs-bénítják, Regina szépen megemeli a dokit a torkánál fogva, majd elhagyja az épületet... és lila ködben Corává változik.

Emma, az anyukák gyöngye és kisfia. Épp kötelességtudóan a buszhoz kísérné Henrit, amikor Pongó ugatva odarohan. Henri buszhoz kísérése egyből felejtőssé válik, Emma bemegy a rendelőbe és megtalálja a Tücsökdoki holttestét. Piroska egyből vágja, hogy Regina volt az. Ebből nem fogunk jól kijönni.

Váltunk Regina cellájához a toronyban Meseországban. Apukája látogatja meg sírva. Nem értem, hogy kerül ide most az öreg. Néha arra gondolok, hogy mindenki képernyő-időre szerződött ebben a sorozatban és ezért random jelenetekben felbukkannak céltalanul pár percre.

Regina az egyik családi vállalkozásban, azaz a rendőrségen. Őszintén megdöbben, mikor Tücsökdoki halálhírét hallja, és megkönnyebbülök, hogy Emma összes agyamentsége ellenére a hazugságdetektora még nem krepált be. Herecegh állítja, hogy Regina többször bizonyította, hogy megváltozni tökéletesen képtelen. Ragozzuk csak, van még vagy 30 perc.

Váltunk a kivégzéshez. Rumpi a tömegben, nyílászok az elítélt előtt. Na, most Rumpi az, aki kimenti, vagy mi lesz? Az utolsó szó jogán Regina úgy Nick Cave Loretta jelleggel kinyilatkoztatja, hogy roppant sajnálja. Mármint azt, hogy nem tudott több fájdalmat okozni és kinyírni a Fülest. Ez utóbbit én is kezdem nagyon sajnálni. Viszont mielőtt sündisznóvá nyilazhatnák, említett hölgyemény lefújja az egészet, a nép hazaballag, Regina nem érti. Tudjátok mit, ez oly unalmas, hogy fotó helyett inkább belinkelem a dalt, legyen valami jó is az egészben.

https://www.youtube.com/watch?v=ACG9wv69bKU

Vissza a yardra, tanácskozás, Emma éppen védi Reginát. A szülei tök nem.

Herecegh is magyarázatot követel Meseországban. Füleske megint felnyomja a vérnyomásomat a vérnyogásával: változás, jóság, blabla. Rumpi ott ólálkodik a téren, Hófehérke elfogadja tőle a segítséget. Annak mindig jó vége szokik lenni, hajrá.

A sheriff-team a rendelőben turkál, a Regináról szóló jegyzetek eltűntek. A szülők Reginára fújnak, Emma pedig összerakja, hogy valaki csapdát állított. Nagy kár, hogy ő nem tudhatja, hogy Cora már ideát van, biztos beugrana neki a Lánc Elődös alakváltós trükk. Így sajnos a Zálogosra tippel. Szegény Gold ismét épp randit tartana, mikor rátörnek. Hogy megvédje magát a vádtól, meglepő varázslatot ajánl: Pongó kutya emlékeit szedi ki egy álomfogóval és Emma nézheti majd végig saját varázstehetségével. Szerencsére a sok fára pisilős, csontelásós, farok-kergetős emlék helyett tényleg pont ki tudja kapni azt, amiben Regina belép és megfojtja a dokit. Amikor Emma koncentrál, debil arca lesz. Kirohannak a boltból, és ezúttal a szülők kezdik visszafogni a kis bulldogot, mert hát Regina varázsereje, meg minden. De van egy tuti módszer, ami már egyszer bejött. És hogy mégis van még tündérpor? Há' hunnan? Nem leszedték az összeset a múltkor? Mindegy.

Meseország, a cella, prémes Hófehérke egy kiskéssel. Milyen vaskosnak néz ki Regina ebben az egyszerű szerkóban, leeresztett hajjal. Láthatóan ő maga is unja már Hófehérke jóságos maszlagát és vaskos szemöldökét. Na, Hófehérke első lépésben kiengedi egykori megmentőjét a cellából. Regina meg felnyomja a falra és kész. Hófehérke előkapja a kiskést, Regina átveszi tőle, és szúr.

Az ám, csakhogy várható volt, hogy nagy meeedzsik lesz, a kés nem működik, jönnek az őrök meg a Here, Regina száműzetést kap. Ha még egy másodpercnyi fancsali maszkot kell nézzek, én is magamba döfök valamit vagy száműzetésbe vonulok egy másik csatornára. Rumpika olyan védő-varázslatot gyártott, hogy a fenséges párocskát Meseország területén nem bánthatja semmivel – ezt nem lehetett volna hamarabb kérvényezni? És mit kért érte cserébe az örömön kívül, hogy Regina életben maradt? Tényleg semmit? És ez senkinek nem gyanús?

A 108-as kapuban ismét; három ellenszenves gnóm acsarkodik egy csinos, szép arcú nőre. Elmondják, hogy látták a megdönthetetlen bizonyítékot. Regina Gold csapdájára tippel, de nem partnerek a gondolatmenetben a vendégek. Emma fensőbbségesen mosolyog azon, hogy ő maga is tud varázslatot használni. És persze az ára az lesz, hogy Henri szívét összetöri a hírekkel. Regina nagyon begorombul, és amikor a kék apáca megdobja a varázsgolyóval, megvetően a párocska elé gurítja, elhajítja Emmát a fasorba, aztán frusztráltan lila köddé változik.

Az anyukák legjobbika a buszmegállóban stresszel azon, hogy meg kell mondania a fiának, hogy az egyik ember, akit szeret, megölt egy másik embert, akit szeret. A szüleivel bevallottan érdemes beszélgetni, hiszen mindannyian kb. 5 percig voltak igazi szülők. De ez mind nem számít, mert mostantól együtt, mint család, simán menni fog bármi. Remélem Henri bejelentkezik valahova örökbefogadásra, hogy ép maradhasson. Regina az autójából nézi végig, ahogy Henri megkapja a rossz híreket. Zokogva ül a volánnál.

A Gonosz Királynő Rumpi látogatását fogadja – egyiküket sem hívták meg a lagziba. Rumpi itt adja ötletül neki, hogy egy másik világban próbáljon kárt okozni a szerelmesekben. Magyarán megint visszaértünk a starthoz, 40 perc az életemből elvesztegetve.

Kampókéz fenegeti a hajóban a szerszámát. Ha minden unalmas percét eddig kampófenéssel töltötte, mostanra a tartozék alapján Gombostű-kéz lenne a neve. De nem az, ezért feltételezem csak azóta unatkozik, hogy Corával összeállt. Mi is. Követel valami előrelépést a saját ügyében is a hazatérő boszorkánytól. Coramami büszke az anyai teljesítményére, hogy elérte, hogy a leánya teljesen kirekesztetté és elveszetté váljon. Fellépdelnek a láthatatlan hajó lépcsőin, és Cora bemutatja ajándékát, az embert, aki Storybrooke minden titkát ismeri és itt reszket megkötözve: Tücsökdoki. Ez. Kész. Vaze.