Booth és Brennan a kocsiban várják Zack-et, aki egy szőke csajszival beszélget indulás helyett. Együtt töltöttek egy éjszakát, de a lány azóta nem áll szóba vele. Angela és Hodgins az unalmas labor-meló helyett inkább valami jó kis gyilkossági ügyön dolgoznának, ezért gyorsan meggyőzik társukat, hogy induljon, hozzon nekik valami érdekeset. Zack próbál tőlük tanácsot kérni nőügyben, de még Angie is reménytelennek ítéli a helyzetet, ajjaj, szegény Zack.

Útközben Booth tiszta ideg, egy flancos magánsuliba mennek, már most gázosnak tűnik az ügy. Bones jó reggelt – köszönésére sem reagál (Bones: „Azt hittem, a jó reggelt még divatban van.”), amikor pedig Zack kérné a segítségét, mint nőknél sikeres emberét, inkább javasolja, hogy az utazásból hátralevő 45 percet csendes meditációval töltsék. A suli tényleg durva, én sem jártam egy egyszerű gimibe, de nálunk azért nem volt beléptetőkapu, meg egy hadseregnyi biztonsági őr. Ja és az adataink sem voltak titkosítottak, de nem is nagykövetek a szüleim. Latin idézetünk viszont volt, mint itt is: „Omnia mea mecum porto.” Booth viccelődni próbál, szerinte azt jelenti, hogy normálisaknak tilos a belépés. Bones és Zack egyszerre darálják a hivatalos fordítást: „Mindig magammal hordom mindenemet.” OK Booth, én is utáltam a gimit.

Sebhelyes arcú arab férfi lép ki az Arab-Amerikai Baráti Liga épületéből, kocsiba ül és indít. Útközben ingerült hangvételű telefonbeszélgetést folytat egy Sahar nevű illetővel, aztán lecsapja a telefont és nem foglalkozik vele, hogy újra csörög. Végigszáguld néhány utcán, majd leparkol egy kávézó előtt – és a kocsival együtt felrobban. A következő jelenetben már Booth kíséri Brennant és a borzalmas szagoktól és látványtól irtózó Angelát a helyszínre. Gibson ügynök a belbiztonságiaktól mesél az áldozatról: Hamid Masruk a Fehér Ház tanácsadója közel-keleti ügyekben, kapcsolatban van az elnökkel. Kétséget kizáró azonosítás kell, mert terrortámadás gyanúja merült fel.

Angela elmenekül, Zack aranyosan túlbuzgó módon szaladgál a szükséges eszközökkel, Booth pedig Angela helyett segít Bones-nak bezsákolni a szétrepült testrészeket, bár ő maga is eléggé megviseltnek tűnik. Bones-t viszont szemmel láthatóan nem rázza meg, hogy növényi olajjal kell leszedegetnie az égett emberi maradványokat a kocsiról, mintha csak rostonsütőre ráégett hús lenne.

Washington nemzetközi repülőterén indít a történet, ahol egy rózsaszínbe öltözött jónő próbálja kideríteni, hová érkezett a guatemalai járat. Az információért még cicit is villant, de végül nem kell megvárnia, amíg a pultnál álló pasi összeszedi az állát a földről, mert őt találja meg az annyira várt személy. Magas, barna, vékony, farmeros-bakancsos-sokzsebes mellényes nő az érkező, és miközben kifelé indulnak a reptérről, csillogó szemmel kezdi mesélni a 2 hónapos út során szerzett élményeit, melyek közül a lelkes „szó szerint nyakig álltam egy tömegsírban” megnyilvánulás kapásból nem hangzik túl bizalomgerjesztően. „Nem így kellene feldolgozni egy szakítást” – érkezik a jótanács, de kb. ezzel véget is ér a könnyed csajos csevej, mert egy kétajtós szekrény méretű alak követi őket, akit nem csak én szúrtam ki, hanem a farmeros is. Táska ledob, gyanús alakot kérdőre von, majd az első rossz mozdulatra földre teper egy gyomros-félköríves rúgás-kézhátracsavarás kombóval. Wow. Érkeznek a belbiztonságiak, a póruljárt alak is közülük való, és csak a táskába akar belenézni, amit ő is elhajít menten, mert egy emberi koponya néz vele farkasszemet. A lányok somolyognak.

A reptér kihallgatószobájában végre bemutatkozik főhősnőnk, Dr. Temperance Brennan, antropológus a Jefferson Intézetből, aki az FBI-nak azonosít hullákat. És ártatlan arccal elnézést kér a kétajtós szekrénytől, amiért legyakta a kollégái előtt. „Mielőtt legközelebb hozzám nyúl, talán azonosítsa magát.” Hehe.

Az előző epizód két füvező hülye gyereke után, most két söröző hülye gyerek bukkan nem mindennapi holttestre, egy tömbbe préselt autó közepén. Angela egy bárba hívja Sweetset magán rendelésre, aztán az agyturkász szövegére szokás szerint nem igazán figyelve levezeti magának, hogy most már ideje belevetnie magát egy új kapcsolatba, főleg, hogy hat hete nem szexelt, és ilyen még nem volt.
A Jeffersonianben a csapat az ismét sorra került Mr. Wickkel kiegészülve azon agyal, hogyan nyissák ki a konzervet, miközben Brennan megint csak nem ért kulturális utalásokat, Angela pedig Hodgins szerelmi élete felől érdeklődik.

A roncstelep nyilvántartásából kiderül ki a beszállító, és bár maffia gyilkosság gyanúja is felmerül, a hatás kedvéért Bones és Booth, késő éjjel, kettesben törnek be a kérdéses címre, ahol aztán egy kimonóba öltözött idősebb nőt találnak, újabb roncsok és egy vértócsa társaságában. A helyszín egy műterem, a préselt autók szobrok, amiket Geoffrey Thorne készített és sok százezer dollárért igyekezett eladni roncsot közelről még nem látott gazdag sznoboknak. A vér pedig a banya szerint disznóvér és egy másik művész önkifejezése során került a padlóra.

Két befüvezett srác egy elhagyott tengerparton horgászgat és a globális felmelegedésről elmélkedik, mígnem egyikük egy csontvázat vesz észre a vízben. Boothék szokás szerint Sweetsnél ücsörögnek, csak most néma csöndben várják, hogy leteljen az idejük, vagy befusson egy hívás. Így is történik. Cam már a helyszínen várja őket Brennan egyik hallgatójával, Mr. Nigel-Murrayvel, aki élő lexikonként kényszert érez, hogy a tárgyhoz legkevésbé sem tartozó tudását megossza a jelenlévőkkel. Az áldozat egy elvágott gerincű, mellimplantátumos felsőtest, aminek összezúzták az ujjait, így a rosszul sikerült fürdőzést ki lehet zárni.

Az implantátumok alapján az FBI Patricia Ludmillerként azonosítja a többszörösen plasztikázott, öt évvel ezelőttig nem is létező ismeretlent. Boothék ellátogatnak a világvégi halászfalucskába, ahol élt, és miközben a nő lakását átvizsgálva kiderítik, hogy lelkész volt, ismét csak vallási vitába keverednek. Időközben kihorgásznak egy alsótestet a környéken, ami gerincnél passzol a felsőhöz, és amiről Mr. Nigel-Murray a medencecsont alapján szakértő módon megállapítja, hogy egy férfié. Némi szépséghiba, hogy a maradványnak vaginája van.

Hétfő reggel van, egy irodaház politikailag korrekt dolgozói (indiai férfi, ázsiai férfi, fekete nő, a többi fehér) heringeznek a felvonóban, miközben kávégép javítási bürokráciáról és hasonlókról csevegnek. Az első megálló után egy szöszi belekezd a közismert ki-fingott-ide játékba (mindig, aki előtte kiszállt), aztán mikor már mindenki vagy mereven maga elé mered, vagy látványosan tekinget körbe, a lift megremeg, zökken párat, és a lenyíló plafon panel mögül egy lerágott alsó lábszár esik a kabinba.

Boothék eközben Sweets aktuális konzultációján ülnek. Ügynökünk láthatóan izgatottan, míg hősnőnk inkább az elalvással küzdve. Booth nyugtalanságának oka, hogy meghalt az egyik kollégája. Akiről azt sem tudná ki volt, ha nem lett volna valami spéci karosszéke, amire most a többi ügynökkel együtt pályázik. Hiába, kemény meló ez az FBI-oskodás. A fejmosás alól azonban időben kimenti a telefon. Kiérkezve, az undorukat legyűrve kíváncsiskodó irodistákon átverekedve magukat Camet próbálja rávenni egy orvosi igazolás kiállítására, de ő inkább a lábbal foglalkozik. A helyszín kicsit tágabb a liftnél, mivel az áldozat több emelet hosszban, egyenletesen eldolgozva figyel a liftakna falán. A magassarkú alapján nem a szerelő.

Egy elhagyott üzemcsarnokban két kamasz éppen túl van szexen, mikor a srác romantikusan közli, hogy folyó ügyeket kell intéznie és már szalad is a kinti medencéhez. Ahol aztán először az rémiszti meg, hogy annak tartalma lilára színeződik ahogy belecsurrant, majd az, hogy oszlásnak indult testrészek bukkannak fel benne. Sweets eközben kihelyezett ülést tart Zacknél a gyogyiban, de nem sokra jut, mert a srác ugyan azzal a tudom, hogy okosabb vagyok hozzáállással viseltetik iránta, mint amivel ő szokott Boothékhoz. Az ipartelepen az FBI időközben kihalászta a fej nélkül is tizenkét darabba vágott áldozatot, Bones szerint azonban inkább csak a lila víz a rendkívüli az ügyben, amiből végül mégsem elég a minta, biztos, ami biztos kiszivattyúztatja az egész medencét. Boothnak mellesleg fáj a háta, ezért nyűgös, és túlteng benne a védelmező ösztön.

Mivel fej hiányában még Angela sem tud arcot rajzolni, így most az ismeretlen egyedileg gyártott 41-es gyerekcipőjét nyomozta le. Aktuális gyakornokként Brennan legokosabb diákja, a szokatlan módon teljesen normális embernek tűnő Wendell Bray van soron, aki meg is állapítja, hogy az egyébként férfi áldozatnak, valami ortopédiai rendellenessége volt. Hodgins is előkerül, és elmondja, hogy a víz nem a srác vizeletétől lilult be, hanem valami algától, amit utóbbi felkavart. Booth tényleg szarul van, mert hagyja, hogy Bones vezessen, miközben az orvosán keresztül azonosított áldozat anyjához mennek. Az áldozat a sikeres scifi író, Jared Addison, aki nyilván nem szerette a változatosságot, mert a szekrényében csak ugyan azon ruhadarab és cipő több példánya található.

Booth hétvégi apukaként a parkban tanítja focizni Parkert, aki a nagy játék közben egy emberi ujjat talál egy madárfészekben. A csapat azonnal rá is ugrik az ügyre. Hodgins japán cseresznyefa virág nedvet talál a csontokon, majd rossz neveket használva közli, hogy a fészket egy Corvus brachyrhynchos (magyarul rövidcsőrű varjú), vagyis amerikai varjú (latinul Corvus caurinus) készítette. A madár életterének méretéből, illetve Brennan aktuális gyakornokának, a középkorú, négy gyerekes Mr. Starretnek hajdanán parkőrként szerzett tapasztalatiból megmondják, hogy a holttestet valahol a Jefferson-emlékmű körül kell keresni.

Booth eközben teljes pánikban Sweets értő kezeire bízná fiát, hogy segítsen neki feldogozni a traumát. A dilidoki szerint viszont Parkernek valószínűleg semmi gondja, hisz a gyerekek másként kezelik a halált. Ez persze nem nyugtatja meg az aggódó apát, ahogy az sem, amikor holttestkeresés közben Bones elmeséli, hogy öt évesen holtan találta a szomszéd nénit a konyhájában, és tessék, mégis teljesen normális. Na, persze. Amíg ők csevegnek a statiszták megtalálják a holttestet. Éppen egy oposszum falatozik az arcából, ami csak nem akarja magát halottnak tettetni, akárhogy is ijesztgeti Bones, inkább csak komótosan elsétál. Aztán mikor mégis összeesik, Booth büszkén vázolja elméletét, hogy az áldozatot megmérgezték, az állat evett belőle, így elpusztult. Bones kiábrándítja, hogy ez nem jött be, de helyette mehet a susnyásba az újfent megelevenedett jószág után, hisz bizonyíték lehet a belsejében.

Kamion száguld az éjszakában a sofőrt pedig az asszony zaklatja telefonon, hogy hol a francban van. Emberünk közli, hogy egy szállítmány miatt még távol lesz pár napig, majd leteszi, és lehúzódik egy félreeső raktárnál. Ez a tucat sorozatgyilkosos filmbe illő kezdés azonban ritkán látott módon folytatódik, mikor a kamionos gyors léptekkel az udvari potyintós felé indul meg. Közben egy cigire igyekszik rágyújtani, ami már csak odabent sikerül, és aminek következtében letolt gatyával repül ki a felrobbanó budiból.

Booth kávéval felszerelkezve érkezik Bonest ébreszteni, majd meglepve pislog, hogy társát egy törülközőbe öltözött férfi társaságában találja. Az autóban aztán megy is a puhatolózás, meg a területre betévedt hímnemű féltékeny lekicsinylése, és kiderül, hogy a törülközős egy mélytengeri hegesztő, akivel Bones nagyon kielégítő, de csupán alkalmi szexuális kapcsolatot tart fent. A helyszínre érve megbeszélik a budirobbanás elméleti hátterét, meg azt, hogy nem a kamionos miatt jöttek, mert ő túlélte a történteket, hanem a kakiból kikandikáló lábak miatt.

Brennan az Oxford Egyetemen tart előadást a következő nemzedék antropológus palántáinak, egy bemutatkozás erejéig felébresztve Bootht, és megemlítve a Zackkel történteket, mint a teljes elkockulásból fakadó veszélyt. Booth előző este a Scotland Yardon tartott előadást, majd szakmai kapcsolatokat ápolt három angol rendőr hölgy társaságában, azért van belassulva. Brennan házigazdájának, Dr. Ian Wexler professzornak határozottan tetszett az előadás és az előadó is, így utána azonnal rá is hajt hősnőnkre. Flörtölnek egy sort, majd randevút rögtönöznek egy hulla mellé, amihez a Scotland Yard hívja Wexlert.

A helyszínen aztán Booth is megkapja a maga rajongóját Cate Pritchard nyomozó személyében, aki a jelek szerint minden téren az övékéhez hasonló kapcsolatban lehet Wexlerrel. Így aztán mindenki megbeszélheti a saját párjával, hogy mennyire nehéz a másikkal együtt dolgozni. A Temzéből kiemelt csontváz egy amerikai milliomos lánya, bizonyos Portia Frampton, így hivatalosan is belekerülnek a nyomozásba, feltéve, ha Booth kap fegyvert. A maradványok pedig már repülnek is a Jeffersonian Intézetbe, ahol ismét Clark Edison vette át Zack helyét, és ahol mindenki örül a külföldi szuvenírnek, legyen az papírmaradvány, fogröntgen, vagy angol trutymó.