Egy esőerdőben járunk, vagy amit annak hazudnak. O’Neill rühelli már a fákat, úgyhogy húzzunk haza, de Daniel szerint jobban körül kell néznünk, szóval a szokásos. Mivel Carter megerősíti, hogy a fejlett civilizációra utaló posztapokaliptikus gázfelhőknek és a helyi Stephen Colbert műsorának nincs jele, Jack győz, elmegyünk. De ekkor feltűnik valami Roshure nevű fickó, és segítséget kér, mert a csúnya Taldur üldözi itten a fák között. Az biztos valami rossz dolog, úgyhogy segítünk. Aztán megvilágítanak minket az égből, és hirtelen egy sötét helyre kerülünk. Kapunk itt is egy reflektort a fejünk fölé, aminek a fényét Teal’c viaszos feje csak erősíti. Egy hang közli, hogy gratula, rabok lettünk, amiért segítettünk a fickónak. Ugyanis gyilkolt. Hiába érvelünk ügyesen, hogy nem tudtunk róla, bűnösök vagyunk, azt jónapot. Daniel agyán átvillan, hogy a Taldur azt jelenti igazság. Szépen elnézést kér, többet nem fordul elő. A hang közli, hogy átküld minket a kapun. Na az tök jó. Igen...egyenesen Hadante börtönébe.
Természetesen életfogytiglanit kapunk, ha már lúd. Odaát O’Neill teljes nyugodtsággal közli, hogy szarban vagyunk. Egy ilyen földalatti hely ez a börtön, a rabok rögtön elkezdenek fütyülni, és még nem is látták Cartert. A kapu előtt találunk egy pár füstölgő bakancsot, úgy látszik, valakit meglökött a csillagkapu ajtaja. Egy ürge elcsórja a cipőket, Carter meg dumálni akar vele valamilyen bizarr okból kifolyólag. De egy bazi nagy, Vishnur nevű hegyi troll felkapja és jól megszorongatja. A birkózásnak egy Linea nevű öregasszony vet véget, akármilyen hihetetlen is ez. Ráadásul védelmet ad Carternek, szóval nem lehet kiszavazni. Na, de most már azért lépnénk, egy probléma van: sehol egy tárcsázó.