Egy neoszovjet gyárszerűségbe érkezünk a kapun át. Mindenhol csövek, meg ilyen gyári cuccok, amiről a büdös életben nem tudja meg senki, hogy mire is valók. Aztán találunk egy számítógépet, hurrá! Carter éppen feltelepítene egy vindózt, erre valami vadul csikorogni kezd. Ja, azért a számítógépnek is vannak érzései. O’Neill lefújja a küldetést, de ekkor valami megbénítja őket, és összeesnek. Később magukhoz térnek. Mindenki kapott egy jópofa tréningruhát. Aztán megjelenik Danny DeVito elfeledett testvére, Harlan, és azt mondja, hogy komtrájjá. Szevasz, mi meg a CSK-1 vagyunk, kumbájá. Ez a Harlan a bolygó utolsó túlélője. Itt él a föld alatt, mert a felszín lakhatatlan lett. 99.270.000 órája. Jack rávágja, hogy az 11.000 év. Ööö, honnan is tudta? Harlan örül magának, hogy mindenünk sokkal jobb lett, még az agyunk is. Feljavított minket. Az...jó. De mi inkább hazamegyünk.

Harlan szerint nem mehetünk el, úgyis vissza fogunk jönni. Beszél ez itt össze-vissza. Otthon Fraisert kicsit bántja, hogy Jacknek nincs pulzusa. Nem baj, vegyünk vért. Vére sincs! Aztarohadt. Valami fehér trutyi jön belőle. O’Neill felvágja egy szikével a karját, és... Nos, aki már hallott a Terminátorról, vagy Luke Skywalker jobb kezéről, az nem lepődik meg. Teal’cnek még a kukaca is eltűnt. Fraiser azonnal riadóztat. O’Neill Hammond családjával bizonygatja, hogy ő O’Neill. A tábornok át akar küldeni egy másik csapatot, de mi közöljük, hogy Harlan őket is átalakítaná. Mellesleg ő is robot. Aztán mindannyian összeesnek, kapkodnak a levegőért, meg ilyenek. Harlannak igaza volt, vissza fognak menni.

Odaát rögtön rebootolnak és elkezdenek feltöltődni, mert csak itt van olyan energiaforrás, ami életben tartja őket. Harlan már jön komtrájázni, erre Jack felkeni a csillagkapura. De Carter nyugalomra int, mivel csak ő csinálhatja vissza a dolgokat. Harlan szerint ez lehetetlen. Ugyanis a testeik már nincsenek meg. Mellesleg azért kellettek neki, hogy segítsenek karban tartani ezt a helyet. Hogy minek, arról fogalmam sincs. Jack egy kicsit elbeszélget Harlannal, Carter és Daniel elvitáznak robotlétükön, Teal’c meg elvonul egy folyosóra rázkódni. Hm.

Harlan elmeséli a történetét, nagyon élvezetes. Aztán megremeg minden, nekünk meg muszáj segíteni a javításokban, ha valaha is el akarunk innen menni. Harlan betáplált minden tudnivalót a csapat fejébe, szóval nyomás. Mivel ilyen robotok vagyunk, lehet emeleteket esni, kézzel rozsdátlanítani, szóval nagyon tuti. Még kell egy beépített Playstation meg popcron-készítő, és máris élvezhető. Amíg O’Neill szerel, megjelenik Teal’c, és jól megpofozza Jacket. Valaki elromlott kéremszépen. Úgyhogy Harlan lelövi valami szuper lézerrel. De ne aggódjunk miatta, megjavítja. Elporladt, de megjavítja.

O’Neill közli, hogy ne veszítsék szem elől. Elmegyünk egy lezárt szobába, ahol...Teal’c 2 készül. Vagy ez már 3? Azért hibásodott meg az előző, mert ugye a kukac agya is ott volt, ami bezavart. De ha nincsenek meg a testeik, hogy tudott újat csinálni? Bevallja, hogy mégis megvannak. O’Neill követeli, hogy akkor tegye őket vissza. De az még mindig lehetetlen. Megmutatja, miért.

Azért mert azok is maguknál vannak! Nem tudatátvitel történt, hanem másolás. Harlan vissza akarta küldeni az eredetiket, amint a másolatok elfogadják a helyzetet. Szóval ők nem mehetnek vissza. Már csak az energia miatt sem. Elengedjük az eredetiket. A két Carter kocka lesz, és megtudjuk, hogy van valahol egy bizonyos anyajegyük, hehe. Teal’c szomorú, mert őt még másolni sem lehet normálisan. A Jack-másolat belenyugszik, hogy nem mehet vissza. A kaput is eltemetik. És át ne merjünk küldeni egy atomot! Aztán elbúcsúzunk, és ebből ilyen szép, tömör hogyvoltot lehetett csinálni.