1945-ben járunk, a második világháború idején. Sok retrotudós a csillagkaput macerálja. Kézzel tárcsáznak, aztán áramot adnak rá, és az egyik ékzár világítani kezd. Aztán átmegyünk „régifilmeffektbe”, és látjuk, hogy Daniel házimozizik a tárgyalóban, mert a Pentagon átadta a felvételeket. O’Neill szerint felesleges nézegetni az 50 évvel ezelőtti kudarcokat. Igen ám, de senki se nézte végig jó pár éve, és elfelejtették említeni, hogy sikerült bekapcsolniuk a kaput! Daniel adrenalintermelése megindul, amikor látjuk, hogy egy fickó búvárcuccban át is lép rajta. De akkor miért fejezték be a projektet? Nos, amint az illető átment, a kapu lekapcsolt, és ott ragadt.

Daniel meglátogatja Catherine Langfordot, akit ugye a filmből mindenki ismer. A néni még úgy tudja, hogy Jackson az Abydoson van, szóval nagy az öröm. Megtudjuk, hogy az apja vezette a projektet, és a leendő vőlegénye, Carson doki Ernest Littlefield volt a főtudós. Catherine nem tudta, hogy akkor megnyitották a kaput. Daniel megmutatja neki a felvételt, és mily meglepő, Ernest ment át a kapun. Az apja persze azt hazudta, hogy robbanásban halt meg a laborban. Most megvan a cím, utánamehetnénk.

A Parancsnokságon Hammond eszméletlenül ideges lesz, amikor Daniel odaviszi Catherine-t. De beleegyezik, hogy elmenjünk Ernestért. Mivel a bolygó nincs az abydosi címek között, a goa’uldok még nem jártak ott, szóval helyettük akár mi is kifoszthatnánk. Daniel szerint ez is bizonyítja, hogy a kapukat nem a goa’uldok építették. Szóval megyünk.

Odaát egy romos, omladozó épületbe jutunk. És akkor megjelenik az öreg és meztelen Ernest bácsi, aki elbőgi magát, és átölel mindenkit. Kivéve Catherine-t, akit otthagy a francba. It’s good to see you again, haha. Kapunk egy külső képet, ez egy kastély, ami alól féli kimosta a tenger a földet, nem egy életbiztosítás ott lenni. Daniel Ernest után megy. Az öreg szerint ez Heliopolisz, vagy hasonló, ahol a legtöbb tudást összegyűjtötték. Odaadja Jacksonnak a naplóját. Abból kiderül, hogy Ernest kicsit megkattant 50 év alatt, és már régóta odaképzeli Catherine-t. Csak ugye az igazi már 70 éves nagymuter, a képzeletében meg 20 éves bombázó él. Ráadásul Catherine még nem bocsátotta meg, hogy szó nélkül átment a kapun.

Közeledik egy vihar, ami évente jön, de a hely elég instabil, szóval Jack tárcsáztat. Daniel szerint még maradni kell, hogy megtudjuk, miért épült ez a hely. Jó, majd a vihar után visszanézünk. Azonban a tárcsázó szét van törve. Remek. Teal’c és Carter nekiállnak megjavítani, Ernest meg mutat valamit Danieléknek. Elmegyünk egy kisebb, de magas terembe, aminek a közepén egy szerkezet van. Közel megyünk, erre megjelenít négy idegen írást a falon, ami négy fajtól származik. Ebből eggyel már személyesen találkoztunk (Nox), de még ott van az asgard írás is. Jack megérinti a szerkezetet, erre kijön egy hologram a plafonra, ami kémiai elemek grafikus ábrázolását mutatja. Az univerzális nyelv.

Ráadásul lapozni is lehet, ez is ilyen modern e-book. Daniel nyáltermelő mirigyei maximumon, odavan, hogy az élet minden kérdésére itt lehet a válasz. Nyugi, még vár rád 9 évad, nem kell itt leragadni. Carterék közben manuálisan akarnak kaput aktiválni, de nincs elég energia a tárcsázóban. Úgyhogy valami mást kell rákötni. Ráadásul egy omlás sikeresen a tengerbe ejti a DHD-t. Úgyhogy Daniel játékának az energiáját kell elvennünk. Teal’c rálő, de nem árt neki. Jackson mehet vissza játszani. Aztán O’Neill felveti a Benjamin Franklin trükköt. Még jó is lehet. Befogunk egy villámot Ernest búvársisakjával, és belevezetjük a kapuba.

Ernest és Catherine közben kibékülnek. A villám becsap, kapu aktív, tárcsázunk kézzel. Daniel még mindig nem tud lemondani az új játékáról, de aztán Ernest meggyőzi, hogy semmit sem ér a tudás, ha nincs kivel megosztani. Úgyhogy Daniel felkapja Ernest jegyzeteit, és hazamegyünk. A kapu felé még egy kis Indiana Jones érzés a lehulló plafonnal meg oszlopokkal, aztán megérkezünk. Később újra tárcsázzuk a bolygót, de nem jön létre féregjárat. Aztán mindenki megölel mindenkit, és ismét hepiend.