Belfastban nyitunk, kommandósok szállnak meg egy épületet, lassított felvételben menekülnek a civilek, bomba a házban, ami fel is robban, mert a bombaszakértő gyerekének a kedvenc színe a piros. Hát, nem jött össze. A felelős pedig nem más, mint a Hivatal angol kiadásából ismerős Ricky Gervais, az egyik legjobb jelenkori brit komikus. Yess, kiváló kis rész lesz ez, kérem szépen. Emlékszünk még a borostás/szakállas Társaság-alkalmazottra, akit Koreából rángattak ki Sydék? Na majd ő segít a bombagyáros ex-IRA taghoz közel férkőzni, ilyen körökben ajánlólevél nélkül nem lehet csak úgy mászkálni. A megtért rosszember szereti az amerikai kábelcsatornákat, és elárulja Sydnek, hogy a bombás ember valami oroszt vár majd a találkára, yeah, Vaughn orosz akcentussal beszél majd angolul.

Az előző részben Arvin bácsi valami titkot emlegetett, lehet reménykedni, hogy fény derül a dologra (muhaha, én kis naiv). A Vaughn házaspárral nyitunk, Michael rálelt az apuka órájára, és azt nézegeti, finom hegedűfutamok a háttérben, biztos lesz valami jelentősége a vekkernek. Mashall a gyerek képét mutogatja a kollégáknak, az Alias az ilyen békés jelenetekből szokott 3 mp alatt totál eszeveszett eksönbe átalakulni, mi lesz már? 

Eligazítunk, egy radikális terrorista szervezet valami plazma izét szerzett magának, ami nem jó, sőt. Ha felrobban, akkor minden összedől, Armaggedon, tömeghalál, stb. Hálistennek megvan a cucc, valahol Vancouverben nyomára is lehet bukkanni, de Marshall nem tud betörni a rendszerbe (van még ilyen a világon?), így menni kell, személyesen. Syd és Vaughn balra el, Vaughnné - aki ugye Tarantino nője - meg féltékenykedik, ki kéne verni a műfogsorát hamar, mert kiégeti a szemem. Hoppácsak, Dix bejelenti, hogy áruló van az ügynökségben, KémFater majd kideríti, muhaha, szarban vagy, szőkecsaj!

In medias res kezdünk, Chamonix-ban vagyunk, Syd és Vaughn hegyet másznak, és egy bazi nagy kőbe rejtett kamerát helyeznek el egy sziklafalon, ami arra kell, hogy a völgyben lévő házat megfigyelhessék. A házikó a Társaság tulajdonában van, az előző részben átállt ember mondta, mi hiszünk neki. Ja, és ez a ház azért nagyon fontos, mert van bent valahol egy lemez, amin mindenféle érdekes és fontos infó van, csak azt nem értem, hogy a dezertőr miért nem hozta magával? A házba bejutni nem egyszerű, viszont nehéz, de megvan a tervezője, valami csaj, akiből majd kiszedik az infót, és mindenki boldog lesz.

KémFater és Arvin bácsi találkozik Zürichben, ami fentről pont úgy néz ki, mint Budapest, és megbeszélik, hogy nem kell bűntudatot érezni amiatt, hogy KémFater kész volt fejbelőni Sloane-t, mert hát Sydért lett volna, meg minden, és akkor lehet. Én lelőném most, oszt jónapot. Syd a Szökés geci elnökasszonyához jár kiönteni a lelkét, na bravó, a szeme sem áll jól. Vaughn ugyanezt elintézi egy sörrel és Weiss ügynökkel, hiába no, a férfiak egyszerűbben működnek.

A múlt héten kiderült, hogy Vaughnnénál nagyobb geci a földön nincs, az ellenséggel kokettál és nekik bérgyilkol, halál a ribancra! Koreában kezdünk, északon, ahol kommunista ifjak harcolnak, és ahol Syd és Vaughn szvetterben smárol egy koszos cellában, cool. Miközben a kivégzésükre vezetik őket, Syd nagyon megnéz magának valamit, lényeges lehet még ez a csávó. Amikor eldördülnek a gépfegyverek, kiírják: 72 órával ezelőtt, flesbekkelünk.

Eligazitunk, Dix közli, hogy egy főember a Társaság kötelékéből át akar állni, és valami bankszámlaszámba rejtett titkos üzenettel jelezte mindezt, Vaughnné meg csak néz immáron gyanúsan, Melissa George, kedvesen, ki kéne rúgni a fogtechnikusodat, mert ez a fogsor mindenre alkalmas, csak arra nem, amire eredetileg szánták. A dezertőrrel Észak-koreában kell találkozni, Syd és Vaughn tehát így került szarba.

Az angol cím (Full Disclosure) beszédesebb, természetesen azt lehetett várni, hogy végre kiderül minden, az emberi naivitás és JJ Abrams gecisége azonban végtelen, így legalább annyi kérdést kaptunk, mint választ.

Az előző részben begyűjtött Rambaldi miskulanciát öltönyösök vizslatják árgus szemekkel, Marshall meg látványosan meg van sértődve, és kártyavárakat épít, mert kihagyták belőle, pedig. Még az, de el is viszik magukkal a Rambaldi mintát, holott Syd meg van arról győződve, hogy a kocka minden kérdésre választ ad. Mi is ebben reménykedünk. KémFater nem adja fel ilyen könnyen, és kezdődhet az aprólékos munka, át kell nézni minden fecnit az elmúlt két évvel kapcsolatban, hátha.

Ott fejeztük be, hogy Lindsay ki akarja nyiratni Sydet, és erre Arvin bácsit tartja a legalkalmasabb (és zsarolhatóbb) személynek, Syd memóriáját valami tudósember akarja rendbeszedni, a cliffhangerben pedig Syd lát valamit álmában és ómájgád felkiáltással nyugtázza. Innen folytatjuk, a látvány Will maga, a Sydbe titkon szerelmes egykori haver, akinek az életét a kémcsaj tulajdonképpen tönkrevágta. Biztos jó szellemet alakít majd ebben a fura kis bábjátékban ami Syd agyában zajlik.

KémFater azon nyomban hívja a tanuvédelmi programot, nesze neked biztonság, én biztos nem fogok soha senki ellen tanuskodni, ha egy telefon és kész, máris oda a fedés. Syd majd beszél Willel, az meg bevall mindent (na ja), oszt jónapot, ez a nagy terv, de most komolyan, ez az Alias, egy percig se gondoljuk már, hogy minden flottul megy. A tudósember mellesleg arra a megállapításra jutott, hogy Syd memóriájának bizonyos részeit törölték - rádaásul ebben a csajszi önként és dalolva vett részt, nesze neked válaszok.

Beindult végre a szezon, megint kapunk eksönt, álmokat, Rambaldit, geci Sloane-t, Syd vs Francine; Syd vs Vaughnné és Syd vs Syd verekedéseket, no meg egy ütős vendégsztárt David Cronenberg személyében, aki azért jobb, ha a jövőben megmarad a rendezésnél.

Syd valami raktárféleségben ébred, ahol az agytröszt éppen azon dolgozik, hogyan kerülhetnének ki a csávából, hiszen csak betörtek egy állami börtönbe, vagy mi. A megoldás három szálon fut majd: Vaughn és KémFater rálelt valami memóriazavarokkal foglalkozó tudósra, és elviszik hozzá Sydet, hátha kiderül valami Syd Julia Thorne-jelmezes időszakáról; Vaughnné visszamegy a CIA-hez, és úgy tesz, mint akit elrabolt a Társaság (kösz port.hu), de ehhez először hihetővé kell tenni a dolgot, így Syd agyba-főbe veri; Sloane pedig kifőzi, hogy a Társaság nevében zsarolják meg a CIA-t, és kérjék el a Rambaldi cuccot Sydért cserébe. És ez nem gyanús senkinek.

Alias is back. Kurva jó volt ez az epizód, klaszikus Alias elemekkel minden percben, rémálmok, átvágás, Kémfater akcióban, Vaughné és Sark, egy kis Marshall show, és Arvin is kezd belehúzni. Syd rémálmot lát, oldalán lévő sebhelyből végeláthatatlan műanyag csövet tép ki, közben valami angyalszobor esik majdnem rá, nem csoda, hogy kissé zaklatott reggelre.

A főszál ott indul, hogy Arvin bátyánk visszatér a CIA-ba, mire mindenki pánikszerűen lezárja a gépét, wireless hálózatot lekapcsolják, mit tud ez az ember? Infót hoz, a Covenantnak kell egy kínai hogyishíjják, valami mikrolézer vagy mi a hátam, amivel kocsonyássá lehet változtatni az embert belülről, jó kis cuccnak tűnik. Jóhogy pont ott tartják, ahol egy fogadást is rendeznek, és amire Sloane hivatalos, tehát megy a CIA is, Sydney megint báli ruhában pompázhat.

Valahol klasszikus ez az epizód is, de vannak benne olyan idegesítő szarságok, melyektől az ember falnak megy, például mi a fenéért van Marshall irodájában/laborjában egy komplett dobcájg? És mikor tudjuk már meg végre, hogy ki a fasz ez a Julia Thorn, és mit tett míg Syd nem volt velünk???

Syd szeret testedzeni, ez látszik is rajta, habár egy melltartó a futkosáshoz nem ártana. Sloane jő, és próbál vele beszélni, mindhiába, tessék szépen Vaughnén keresztül érintkezni, így hivatalos. Vaughn közben jégkorongozással múlatja az időd, a kapuban Weiss, Greg Grunberg szemmel láthatóan nem érzi jól magát a jégen, nem úgy, mint  Michael Vartan, aki imádja a sportot. A jelenetnek túl sok értelme nincs, Vaugh nem szeret hazudozni a nejének, ennyi.

Hát, nem mondom, hogy az eredeti cím az sokkal jobb volt (The missing link), de a magyar cím kb. a 20 perctől értelmét veszti, hacsak az utolsó jelenetre nem gondolunk, de nem szaladjuk ennyire előre. Klasszikus Alias epizóddal van dolgunk végre, Sloane megint geciskedik, Syd majdnem lebukik, és Vaughn arca is torzul rendesen, amikor imádott kémcsaját kis híján megdugja a főgonosz.

Az Alias mindig is híres volt arról, hogy a teaser vagy cold open akár 12 percig is eltarthat, szóval ebben az értelemben is régivágású JJ Abrams epizódot kapunk, gonoszok rabolnak vírust valahonnan, egyikük ott marad, magyar a lelkem, Bogdán László. Elvártam volna, hogy legalább valami magyar származású statisztát szerződtessenek a szerepre, de nem, egy Ray Proscia nevű faszi alakítja a gazt, aki ezzel a névvel nem lehet pannon puma. Megsérült valami vírus ellopása közben, blabla, de ezzel nincs vége, elrabolnak majd még egyet.