Belfastban nyitunk, kommandósok szállnak meg egy épületet, lassított felvételben menekülnek a civilek, bomba a házban, ami fel is robban, mert a bombaszakértő gyerekének a kedvenc színe a piros. Hát, nem jött össze. A felelős pedig nem más, mint a Hivatal angol kiadásából ismerős Ricky Gervais, az egyik legjobb jelenkori brit komikus. Yess, kiváló kis rész lesz ez, kérem szépen. Emlékszünk még a borostás/szakállas Társaság-alkalmazottra, akit Koreából rángattak ki Sydék? Na majd ő segít a bombagyáros ex-IRA taghoz közel férkőzni, ilyen körökben ajánlólevél nélkül nem lehet csak úgy mászkálni. A megtért rosszember szereti az amerikai kábelcsatornákat, és elárulja Sydnek, hogy a bombás ember valami oroszt vár majd a találkára, yeah, Vaughn orosz akcentussal beszél majd angolul.

Belfast, ír muzsika, sör, fura akcentus, füstös kocsma, és az angol ember, aki írt alakít. Weiss meg letartóztatja, de nem is, csak álca az egész, mert jön Syd álarcban, piros parókában, és ál-lövöldözés alatt ál-kimentést produkál. Vaughn a biztonság kedvéért még nyakon lövi az ellent valami kábító nyíllal és mehetünk. Jön a főcím, amit JJ rakott össze, és ő szerezte a zenéjét is. Olyan is, na. Moszkvai szállodabelsőt kreálnak az írnek, hogy átvágják, király. Ezt szeretem az Aliasben, amikor olyan marhaságokat adnak el nekem teljesen komoly képpel, mint ez, ahol még arra is ügyelnek, hogy a lepedő szar minőségű legyen. Gervais kiváló ebben a szerepben is, had tegyem hozzá azonnal. Syd érkezik továbbra is vörösben, és úgy tesz, mintha ő lenne a keménycsaj, de a bombás ember nem bótol vele, mert ő nem az az orosz, akit megszokott.

Mielőtt minden kárbaveszne, megjelenik az átállt ember, és beszáll a színjátékba. Az ír belemegy mindenbe, aztán a végén kijelenti, hogy csak Sarkkal hajlandó tárgyalni a bomba átadásáról. Nem baj, mert elméletileg még nem találkozott vele, Vaughn nem orosz, hanem brit akcentussal fog beszélni, még jobb. Mert hát Vaughn lett Sark, KémFater csak nem lehetne. Erre csavarnak még egyet a dolgon, a bombával kapcsolatos infót egy memóriakártyán vagy mikrocsipen szállítja le a gonosz, de nem csak úgy, egyszerűen, hanem az Algír-Párizs között közlekedő repülőn, és ha ez még nem lenne elég, egy olyan közvetítőn keresztül, aki ismeri Sarkot. Mármint az igazit. Ez így elég gázos ugye, mert Sark havert a gépre kell valahogy csalogatni, stb.

Sarkot valami titkos adással a fedélzetre csábítják, de csak nem jön az ellen társa, se Sarkhoz, se Vaughnhoz, mert az ír átbaszta őket, nem is lesz titkos találka, sőt. A cél az volt, hogy Sark mindenképpen a gépen legyen. Vaughn egy nagyon szexis stewardessel megosztja, hogy ő bizony hivatalos minőségben van jelen, Syd pedig végső kétségbeesésében a bűnözők enciklopédiájának számító Arvin bácsihoz fordul, mert ő mindenkiről mindent tud. És dugja a pszichiátert, muhaha. Ryan tesóját a Társaság kinyíratta korábban, mégpedig Syd tette, még a Julia-hakni idején. Nem rossz, ahogy az ilyen random dolgokat egyszer csak beintegrálják a főszálba, JJ nagyon tud valamit. Vaughn és Sark a WC-ben köt ki, ahol Sark elejti, hogy valami nem stimmel azzal, hogy egy bombagyáros meetinget hív össze egy repülőn, aztán nem jelenik meg, és ebben kurvára igaza van.

Bomba van a gépen, még jó, Vaughn szarban, izgalmas a dolog, habár tudjuk, hogy a főhősöket nem fogják kinyírni úgysem. KémFater javaslata, hogy mondjanak el mindent Ryannek, avassák be a tervbe, és akkor hátha nem robbantja fel a gépet. Mindeközben Marshall távirányítja Vaughn-t, a bomba a magassághoz van kötve, ha 18 000 láb alá mennek, vége a dalnak. Annyi minden történik két perc alatt, mint egy másik sorozatban egy évadban. Syd beavatja Ryant, és azt kéri, hogy ne ölje meg már a kedvesét, mert az mennyire hernyó dolog lenne. Cserébe elejtik ellene a vádakat, stb. Marshall rájön, hogyan lehet meghülyíteni a magasságmérős csudabombát, izzadunk egy kicsit, mert nem megy könnyen. Syd közben Ryan lelkére hatna, elmeséli neki, hogy milyen szar volt, amikor a Társaság foglya volt, és megérti, hogy érez Ryan. A Társaság nagyon-nagyon gonosz. Kész, kimondta.

Vaughn bevonja Sarkot, mint mindenes bombaszakértőt, Marshall arca egy tanulmány. A terv sikerrel jár, légmentesen lezárják a bombát, erre bejelenti Ryan, hogy ha ő odatelefonál a bombának, akkor kikapcsol. Megengedik, hogy telefonáljon, a bomba persze, hogy nem kapcsol ki, éppen ellenkezőleg. Ryan nagy zsivány, Syd minden szavára figyelt, így azt is hallotta, hogy Juliaként ő nyírta ki a tesóját. Marshall irodájában meg van egy másik bomba (amit vizsgálnak), és az is bekapcsol. Öt perc az élet. Nabazmeg.

Az épületet evakuálják, de Marshall az utolsó percig azon melózik, hogy megtalálja azt a számot, amivel ki lehet kapcsolni a bombákat - KémFater pragmatikusabb időtöltést választ, ő a szart tapossa ki Ryanből, a biztonság kedvéért persze. Nem ölte meg, csak egy kicsit - a bikázóval visszahozzák, és megfenyegetik, hogy ha nem adja ki a kódot, akkor tényleg megölik. Kiadja. Sark ezt a pillanatot választja arra, hogy agyonverje Vaughnt, de szarul jár, és Michael barátunk elfogja. Az epizód végén Vaughn és Syd összeborul.