Kérem szépen, Irina Derevko, a KémMuter maga, él, virul, és  a jelek szerint Elena Derevko, KémSórógnő2 fogságában sínylődik, aki ezzel párhuzamosan beszerezte magának a Nagy Rambaldi Miskulancia kellékeit, hogy a világra rontást hozzon - kábé ennyit kell tudni az előző 20 részről, no meg azt, hogy KémMuternek kurvára nem kellene élteben lennie, hiszen KémFater saját kezével nyírta ki, legalábbis ezt mondta mindenkinek.

Bécsben vagyunk, az amcsi nagykövetségen, amit itt nem gyújtogatnak, csak Szerbiában. Ja, és 18 hónappal ezelőtt, flessbekk rulez. Jack kicsípte magát, mint Szaros Pista Krisztus nevenapján, és KémMutert lesi egy erkélyről, biztos bál van, vagy fogadás, az úrinépek nem a Videó presszóban töltik a szombat estét. Egy medence mellett romantikáznak egy sort, pezsgő, terített asztal, tánc, Lena Olin, I love You. Tánc közben elcsattan egy közepese heves csók, hiába, a szokás hatalma. KémFater aztán megkérdezi, hogy vajh milyen érzés lehetett KémMuternek, a saját lánya ellen bérgyilkost fogadni (erről azóta tudjuk, hogy kamu, Elena volt), és remeg hozzá a hangja. Aztán fejbelövi. Két centiről. Ezt  hogy a büdös életbe' lehetett túléléni???

Mikor az ember azt hitte volna, hogy a KlónSzlón lesz az évad főgecije és az utolsó pár rész középpontja, a 18. epizódban a készítők húznak egyet, és elintézik a problémát egy tipikusan Aliasos kütyüvel - akkor mi lesz az utolsó három részben? Hát pofáraesás, az, de ne szaladjunk előre. Buborékmentes hogyvolt következik.

A CIA raktárában kezdünk, ahol egy pre-alkoholizmus előtti Billy Zane-re kísértetiesen hasonlítő őrt szúr mellebe Mihály, a félszemű orosz a Lostból, bár most mind a két szeme megvan, és nem is úgy hívják. A különleges kutatások raktárában vagyunk, a gonoszok (mert többen is vannak) lenyúlnak egy rakás Rambaldi-cuccot. Syd hazamegy, ahol Sophia és KicsiSyd várja, muhaha, ha tudnátok, hogy ez Elena Derevko, nem ölelgetnétek a némbert. APO, KémFater már kurva jól van, Vaughn megy is vele beszélni, de Marshall akadékoskodik egy sort, erre kiderül: Vaughn megkéri Syd kezét, és reméli, hogy ezért KémFater nem lövi majd térden.

Nos, az előző részben megtudtuk, hogy KémFater nem jár orvoshoz, hanem inkább öngyógyít, ami egy 1981-es maszkabálhoz vezetett, Syddel KémMuter szerepében. Elég fura volt, sőt, kissé bizarr, és akkor még finomak voltunk. Ezen kívül túl sok minden nem történt, Elena kezében van a Nagyon Kemény Vegyifegyver, hogy mit akar tőle, az majd kiderül. Ja, ArvinKlónról megint hallgatott mindenki, mint szar a fűben, meg arról is, hogy ARVINBÁCSI SZARRÁ VERT EGY FAZONT EGY VASDARABBAL.

Kellett nekem hiányolni a kópiát, itt van menten, egy kolostor kapujában, azon egy Rambaldi-jel, az ajtóban csuhás tengerészgyalogosnak tűnő szerzetesek fogadják, és egyházi emberektől szokatlan alapossággal motozzák meg, nohát. ArvinKlónnak egy dolog kell: a főszerzetes méhei, illetve az a csudatulajdonság, miszerint ezek tök szelíd méhecskék, az istennek nem csípnek meg senkit, vagy valami ilyesmi. Nem is, csak a főmufti valahogy kiölte belőlük az agresszivitást, és be is mutatja egy nagyon király szpesöl iffektben.

Remélhetőleg fokozódik a helyzet így az évad vége előtt pár epizóddal, mert eléggé leült az eksön mostanában. Ott hagytuk abba, hogy kiderült: Elena akarta kinyíratni Sydet, előtte Arvinbácsi széjjelvert egy random gonoszembert egy raktárban, és ellógott KlónSzlón is, Dix egy rakás geciemberrel együtt repült valahová, Vaughn faterja tényleg halott, KémFater pedig annyi sugarat kapott, hogy akár hat feje is nőhetne, de nem fog, mert van egy doki, aki tenyérbe ültetett kapszulákkal gyógyít. Vagy nem. Rövid hogyvolt következik.

Az epizód elején megint egy éjszaki bárban vagyunk, hol máshol lehetne a csuda vegyianyagot/idegmérget átadni? Dix is itt van a Kradic nevű ember bizalmasaként, sőt, maga a furcsa szemüveges illető is, népszerű anyag ez a hydrosec. A szemüveges próbálja kavarni a szart, de nem megy neki, Syd legyakja mielőtt megszererhezné az anyagot, muhaha,. A faszi ettől még simán ellóg, de a lényeg a hydrosec volt.

A múlt heti kitérő, avagy tévés nyelven "filler" epizód után remélhetőleg visszatérünk a rendes kerékvágásba, és foglalkozunk kicsit KémFater sugárbetegségével, vagy ArvinKlónnal, aki meglógott, és szabadon geciskedik valahol a nagyvilágban. Koppenhágában nyitunk, két gyanús alak egy bombával szórakozik, majd az egyik bemeny az indonéz követségre, ahol a kapuőr a bombával teli zsákját átengedi a röntgengépen, így a zsák tíz perc múlva simán felrobbanhat. Ugrás az APO-ra, ahol Arvinbácsi közli a jónéppel, hogy ezt a Belgrád-frakció néven ismeretes terrorcsoport csinálta, mert ők már csak ilyenek, robbantanak ezerrel, de még nem lehet tudni, hogy miért.

Pont ezért építettek be hozzájuk egy embert, Raimes a neve, és ismerős az arca, általában geciembert alakít sorozatokban. A jóember egy ideje nem jelentkezett be, tehát szar van a palacsintában, de hálistennek ennek a Raimesnek volt még annyi ideje, hogy halála/lebukása/eltűnése előtt közölje a CIA-vel, hogy a terrorfőnököt Milos Kradicnak hívják, és másnap pont lesz egy Nagyon Titkos Találkozója Amszterdamban (a Sportingbet a diszkó/nightclub kombóra 1,02-es oddsot ad), Dix és Vaughn mehet elfogni. Egy kérdés: MIÉRT NEM ARVINKLÓN UTÁN MEGYÜNK?

Nu, kérem szépen, ez még csak a múlt heti rész hogyvoltja, megcsúsztunk egy kicsit a melóval, van ilyen. A probléma ezzel a résszel a következő: a DVD-kiadáson, és az amerikai sugárzási sorrendben ez a 13. epizód volt, Syd zabos Arvinbácsira és szó sincs ArvinKlónról, pedig az előző két epizód pontosan ezt vezette elő, és akkor nem is beszéltünk a 15. befejezéséről, a csuromvér Arvinnal, és az ördögi mosollyal - ez most mind tessék elfelejteni, a produkciós sorrendben való sugárzás miatt bekövetkezett nézőszopatás minősített esetével állunk szemben, az idény során már másodszor. Ami az igazán dühítő a dologban az, hogy az AXN blogja szerint az ismétlések során már az amerikai epizódsorrendet követik - vajh miért nem ment ez elsőre?

Havanna, Syd tánccal csábít egy informátort, aki elárulja neki egy merevlemez hollétét - ezt Dix előszedi, és minden rendben is lenne, de miközben KémBarbi taxizik, geciemberek lelövik a sofőrt, az informátor főnöke zabos, elrabolja Sydet, lelövi a másikat, és kedvenc kémcsajunkat élve eltemetiegy koporsóban, a rohadt szemét állatja. A merevlemezzel sincs minden rendben, mert amikor piszkálgatják, felrobban, és valami idegmérget bocsát ki, ezt meg Dixon szívja meg - hiába no, ez már csak egy ilyen rész. Az APO-t karanténba zárják 36 órára.

Nu, ez a cím sem sok meglepetést tartogat az epizód tartalmát illetően, mondjuk az előző rész utolsó jelenetét követően nem is nagyon lehetett elképzelni, hogy bármilyen más folytatás legyen belőle. Egy hete kiderült, hogy Vaughn faterja igenis halott, és KémMuter lőtte le, KémFater igencsak sugárbeteg, Arvinbátyánknak van egy olcsó klónja, akit valószínűleg Kínában raktak össze a Recebok gyárban, no meg az, hogy Omar csak Baltimore-ban keménycsávó.

Krakkóban nyitunk, ahol a Battlestar Pegasus Razor egykori parancsnoka, Cain admirális készülődik éppen beszállni a gépbe, de nem fog, mert egy  nagyon gyanús alak, aki a Drótban is geci volt, biztonsági őrnek álcázva magát elrabolja, és leveteti vele a cipőjét is, fétis rulez asszem. Cain most Dr. Sinclairnak adja ki magát, és miközben egy folyosón hurcolják el mezítláb, rájön, hogy vele most ki van baszva, nem is kicsit. LA, Syd-Vaughn-KémFater megbeszélés, apu, ez a Sloane egy geciember, mondja Syd, és bólogat hozzá hevesen, láttam a bankszámlát, ahonnan KémMutert finanszírozta, hogy lőjön le. KémFater arca meg sem rezzen, és az is hidegen hagyja, hogy Vaugn faterja csak nem élőhalott, sőt. De ez a Sloane Rambaldi miskulanciát lopatott magának, höjj! Nyomjuk fel a CIA-nél! Na, most megmozdul KémFater arca, és közli, hogy lófaszt, majd ő ezt elintézi. Ajaj.

A múltkor kiderült, hogy a két vén gazember rosszban sántikál, Vaughn lenyúlt valami miskulanciát és pofán vágta Sydet (játszásiból), KémFater meg annyi sugarat nyelt, hogy elmehetne Csernobilba portásnak (na jó, ez tuskóság volt). Rögvest az eksün közepibe csöppenünk, egy alagútban rohannak emberek mindenfelé, kiabálnak és lövöldöznek is hozzá, hogy meglegyen a bazári fíling. Dix is itt van, lövöldözik derekasan, de csak addig, míg egy nálánál is sokkal jobban célzó ember mellbe nem lövi háromszor, és amikor leveszi a maszkot kiderül, hogy Vaughn, akurvaéletbe.

Persze, hogy két nappal korábban kezdjük a sztorit, nem mintha nem tudnánk, hogy a mellbelőtt Dix csak félrevezetés, biztos mellény van rajta, de lássuk hogyan jutottak Vaughn nyomára. Sydet vegzálja Arvinbácsi, oszt beszéltél-e mostanában azzal a pernahajder Vaughnnal? Vagy csak egy sms volt, amiről tudunk, mert kifizettük a 340 forintot a részletes számláért, he? Syd kicsit elsápad, de visszavág, Vaughn csak elnézést kért a pofonért, ennyi, nem kell vájkálni a magánéletemben, és máris villog a szeme, még a végén pofánvágja a főnökét.

A fülemüle avagy csalogány szócska, amit Sonia Braga elsuttogott oly gyanúsan Vaughn fülébe a főszereplője ennek az epizódnak, legalábbis a címből erre gondolunk, de az is lehet, hogy szimplán csak egy ornitológus fog 43 percen keresztül természetfilmeket vetíteni. Nem fog, Washingtonnal nyitunk, ahol Vaughn a CIA épületében kószál, a fater emlékére emelt csillagot nézegetve. Álmodunk, még jó, az ember egy ilyen helyen nem áll neki két kézzel kikaparni a már említett csillagot, pedig Vaughn pont itt keresi a csalogányt/fülemülét/kitudjamit. A rémálomnak ott van vége, hogy a csillag lakója megunja a kapirgálást, és kinyúl, hogy megrázza Vaughnt, mint Krisztus a vargát. Vaughn csuromvizesen ébred Syd mellett, minden a legnagyobb rendben.

Szibéria, isten háta mögötti atomreaktor, az Alias-írók másik kedvelt helyszíne, ha titokzatos kísérletek folytatásáról van szó. Egy faszit beinjekcióznak valamivel, otthagyják egy teremben, amit jól rázárnak, aztán beindítják a reaktort, és két nagyon gyanús alak kezdi figyelni a csávót, hogy akkor most mit is fog csinálni. Az előttük levő pulton gombok, meg egy monitor, rajta felirat oroszul: csalogány/fülemüle, hoppácsak. A piros gomb megnyomása után az ekkorra már az életéért könyörgő csávó arca elkezd kajakra lerohadni, egy jobb B-kategóriás horrorra emlékeztet a dolog, kicsit nevettünk is. A tesztalany kibírja röhögés nélkül, viszont nagyon kiabál. A végén az orosz tesztfőnök megunja a dolgot, és egy zöld gombbal leállítja a kísérletet, emberünk odabent teljesen halott (vagy csak úgy tűnik), lehet ez volt a cél. Na, ezt tudja a csalogány/fülemüle, amibe a másik gyanús alak pénzt fektetett, fene az ízlését.

Túl sok meglepetést nem tartogat a cím, az első jelenet meg erre rá is tesz egy lapáttal: 1992-ben vagyunk Buenos Airesben, egy meglehetősen depis árvaházban (jó, ebben a műfajban nehéz vidámnak lenni), ott, ahol egy ember éppen gyereket rabolna, de nem tud, mert egy másik kiscsaj (KicsiSyd) közbelép, és megakadályozza a geciséget, ilyen rendes gyerek volt ez a Nágyja, bizony. Az árvaház vezetőjét az a Sonia Braga adja, akit a Zöldfülü című Eastwood-filmben annyira rühelltünk, mert nagyon gecinő volt. Most is gyanús, mert ahelyett, hogy rendőrt hívna a gyerekrablóra, behívja az irodájába, és leginkább az zavaja, hogy KicsiSyd elrohant/menekült.

Ugruk vissza a jelenbe, Nágyja fut a semmiben, és láthatóan nem van jól, ezt hazaérve Syd is észreveszi, de mire kiderülhetne, hogy mi a baj, Vaughn telefonoz, gyere, találkozzunk, fontos. Az hát, a fater naplóját nézegeti párás szemmel, ezt tényleg ő írta? A halála után? Aztakurva, az élőhalottak írni is tudnak? A lehetőségek végtelenek, de Vaughn azt is feltételezi, hogy valakik azt akarják, hogy ő azt higgye, a fater nem is halott. A naplóban vannak mindenféle titkos akciók, azokat kell összvetni a CIA adatbázissal, hátha.