Az előző részben Arvin bácsi valami titkot emlegetett, lehet reménykedni, hogy fény derül a dologra (muhaha, én kis naiv). A Vaughn házaspárral nyitunk, Michael rálelt az apuka órájára, és azt nézegeti, finom hegedűfutamok a háttérben, biztos lesz valami jelentősége a vekkernek. Mashall a gyerek képét mutogatja a kollégáknak, az Alias az ilyen békés jelenetekből szokott 3 mp alatt totál eszeveszett eksönbe átalakulni, mi lesz már?
Eligazítunk, egy radikális terrorista szervezet valami plazma izét szerzett magának, ami nem jó, sőt. Ha felrobban, akkor minden összedől, Armaggedon, tömeghalál, stb. Hálistennek megvan a cucc, valahol Vancouverben nyomára is lehet bukkanni, de Marshall nem tud betörni a rendszerbe (van még ilyen a világon?), így menni kell, személyesen. Syd és Vaughn balra el, Vaughnné - aki ugye Tarantino nője - meg féltékenykedik, ki kéne verni a műfogsorát hamar, mert kiégeti a szemem. Hoppácsak, Dix bejelenti, hogy áruló van az ügynökségben, KémFater majd kideríti, muhaha, szarban vagy, szőkecsaj!