Beindult végre a szezon, megint kapunk eksönt, álmokat, Rambaldit, geci Sloane-t, Syd vs Francine; Syd vs Vaughnné és Syd vs Syd verekedéseket, no meg egy ütős vendégsztárt David Cronenberg személyében, aki azért jobb, ha a jövőben megmarad a rendezésnél.

Syd valami raktárféleségben ébred, ahol az agytröszt éppen azon dolgozik, hogyan kerülhetnének ki a csávából, hiszen csak betörtek egy állami börtönbe, vagy mi. A megoldás három szálon fut majd: Vaughn és KémFater rálelt valami memóriazavarokkal foglalkozó tudósra, és elviszik hozzá Sydet, hátha kiderül valami Syd Julia Thorne-jelmezes időszakáról; Vaughnné visszamegy a CIA-hez, és úgy tesz, mint akit elrabolt a Társaság (kösz port.hu), de ehhez először hihetővé kell tenni a dolgot, így Syd agyba-főbe veri; Sloane pedig kifőzi, hogy a Társaság nevében zsarolják meg a CIA-t, és kérjék el a Rambaldi cuccot Sydért cserébe. És ez nem gyanús senkinek.

Alias is back. Kurva jó volt ez az epizód, klaszikus Alias elemekkel minden percben, rémálmok, átvágás, Kémfater akcióban, Vaughné és Sark, egy kis Marshall show, és Arvin is kezd belehúzni. Syd rémálmot lát, oldalán lévő sebhelyből végeláthatatlan műanyag csövet tép ki, közben valami angyalszobor esik majdnem rá, nem csoda, hogy kissé zaklatott reggelre.

A főszál ott indul, hogy Arvin bátyánk visszatér a CIA-ba, mire mindenki pánikszerűen lezárja a gépét, wireless hálózatot lekapcsolják, mit tud ez az ember? Infót hoz, a Covenantnak kell egy kínai hogyishíjják, valami mikrolézer vagy mi a hátam, amivel kocsonyássá lehet változtatni az embert belülről, jó kis cuccnak tűnik. Jóhogy pont ott tartják, ahol egy fogadást is rendeznek, és amire Sloane hivatalos, tehát megy a CIA is, Sydney megint báli ruhában pompázhat.

Valahol klasszikus ez az epizód is, de vannak benne olyan idegesítő szarságok, melyektől az ember falnak megy, például mi a fenéért van Marshall irodájában/laborjában egy komplett dobcájg? És mikor tudjuk már meg végre, hogy ki a fasz ez a Julia Thorn, és mit tett míg Syd nem volt velünk???

Syd szeret testedzeni, ez látszik is rajta, habár egy melltartó a futkosáshoz nem ártana. Sloane jő, és próbál vele beszélni, mindhiába, tessék szépen Vaughnén keresztül érintkezni, így hivatalos. Vaughn közben jégkorongozással múlatja az időd, a kapuban Weiss, Greg Grunberg szemmel láthatóan nem érzi jól magát a jégen, nem úgy, mint  Michael Vartan, aki imádja a sportot. A jelenetnek túl sok értelme nincs, Vaugh nem szeret hazudozni a nejének, ennyi.

Evidens, hogy onnan folytatjuk ahol abbahagytuk, hiszen eredetileg ez egy duplarész volt, csak az RTL kifürkészhetetlen szándékainak köszönhetően lett belőle két különálló epizód. Szájid imádkozik a hajón, vagy rendes napi ima ideje ez, vagy a szobor lába késztette erre - nem lehet tudni. Csárli és Ekó dinamitot keres az erdőben és talál, majd indulnak a heccsbe ajtót robbantani, Csárli próbál a szabotőrökkel tárgyalni, de mindhiába. Csárlinak elege van a terrorizmusból, és elindul a part felé, de Ekó inkább rájuk robbantja a heccset, jó ötlet, nem? Dezmond megjegyzi, hogy azt az ajtót talán még tankkal sem lehetne beszakítani, és ideje egy flessbekknek - továbbra is az ő főszereplésével.

Kiderül, hogy a Lokkbácsi által látott rajz Kelvin műve, öblitővel viszi fel a falra a sziget térképét, a hat heccsel, meg az érthetetlen szövegekkel együtt, de nyúlta az ötletet, valami Radzinszki nevű alaktól, aki a társa volt a nyomogatásban, míg főbe nem lőtte magát. Szép kilátátások, nem mondhatom. Két év telt már el a hajótörés óta, Dez kezd egy kicsit becsavarodni, és ki akar menni a fertőzött szigetre, de Kelvin beint neki.

A finálé egy duplarész tulajdonképpen, de sebaj, majd két részletben hogyvoltozunk, nincs is jobb dolga az embernek szombat este. Ott tartunk, hogy Libbi és Analúcija eltemettetett; Dzsekk, Hörli, Májkül, Katinka és Szójer ádörpogromra indul elméletileg; Szájid titokban akarja őket követni; Ekó őrült módjára nyomogatja tovább a haszontalan (?) gombokat; Lokkbácsi meg le van szarva, a többiekkel együtt. Ja, és hajó érkezett a szigetre. 

Az alfahímek pólót tépnek izmos felsőtestről (Dzsekk csak a zoknit veszi le, biztos sörhasa van), és úszva indulnak  a hajó felé, ami istenigazából csak egy jacht, ilyennel nyert versenyt Ötvös csöpi is a Balatonon. A hajón a holtrészeg Dezmond várja őket valami áriával és némi puskagolyóval, kedves faszi. Kiderül, hogy esze ágában nem volt pont a parton barbecue partit tartó nyomorultakhoz visszatérni, ő leginkább a külvilágot célozta meg, de nem nem jött össze a dolog. Részegen ezek szerint nem lehet navigálni, ezt tessék eltenni későbbre, talán hasznos lehet.

Hát igen, várható volt, hogy előbb-utóbb megtudjuk, hogy mi is történt Májküllel az ádör táborban, mi is ezzel kezdjük a hogyvoltot, a jelen kitárgyalása majd kicsit lejjebb. Onnan indulunk, hogy Májkül fegyvert oroz Lokkbácsitól, majd kommunikál egy kicsit Vólttal (azaz az ádörökkel) a számítógép segítségével és elindul északnak, a lyukas közepű szikla irányába. Ez valahol az üveghegyen is túl lehet.

A szigeten rohangáló Májkült végül a parittyás Rumcájsz vezette ádörök találják meg, és elsviszik a falujukba, ahol minden csupa retró, jurtában laknak, de egy heccset őriznek fegyverrel, halásznak és madarásznak, és nem válaszolnak Májkül egy kérdésére sem, viszont nekik lenne egy rakás, ki Vólt apja, milyen gyermekkora volt, mi volt az első szava, hasonlók.

Májkül, Májkül, nagy geci vagy te, fiam. Nem elég, hogy lelövi AnaLúsziját és Libbit, rögvest rákeni a dolgot NemHenrigélre, amit az időközben megérkező Dzsekk-SzójerDzsémszFord-Katinka-Lokkbácsi négyes készségesen el is hisz. Ja, Ekó is megjelenik, mert miközben álmában templomot épített kicsit, megjelent neki a véresszájú AnaLúszija mezítláb és a kedves tesója, Jemi, aki csupa kérdőjelekkel ellátott billentyűzeten is tud gépelni, és ez a két figura aszonta, hogy segítsen Lokkbácsinak a kérdőjelet megtalálni.

Flessbekkelünk, Ekó a pap-haknit erőltette már itt is, nekem kissé unottnak tűnt a gyóntatószékben, valami kis lelkesedés lehetett volna a hangjában. Papírt hoztak neki, hamisat, irány Los Angeles, de hát ez nem jött össze, mint tudjuk, többek között azért sem, mert papkolléga jő hírrel: csoda történt, menni kell kivizsgálni. A csoda tárgya egy fulladásos halált szenvedő majd Lázárként felkelő leányzó, aki kicsit halott volt, de most már nem is az. Majd Ekó lebuktatja, oszt jónapot. Templomépítő izompacsirtánk a halottkémtől érdeklődik a kis trükk iránt, hogy is volt ez a zombizás? Magnóról meghallgathatjuk minden horrorrajongó szentkelyhét, a boncolás alatt magához térő nemhalott lány sikolyait, elég szar lehet az a fűrész a mellcsonton, miközben magunknál vagyunk.

Klasszikus Alias epizód ismét, bónusznak kapunk Marshallt álbajuszban, ami nagyon cool, és Sarkot, ami méginkább, Sloane kavarja és Kémfater majdnem megszívja azt a bizonyost. Mozgalmas kis rész volt, na.

Múlt héten Syd ugye leszúrta exfasziját, de persze nem halt meg, csak fáj neki egy kicsit, meg ilyesmi. Szar az élet, de minek hagyta ott? Syd kétségebeesetten telefonál, hiszen nyomkövetőt rejtett el rajta, tessék küldeni a felmentő sereget. Közben a gonosz bandavezér és nyomorult segédei Sarkkal találkoznak, átadják a vírust, kapnak érte pénzt, mindenki jól járt. Syd persze ezt nem tudja, és szállodai szobában keresi a fiolát vagy mit, és majdnem le is bukik, de mire a faszi benyit, ő már zuhany alatt van, képünk illusztrálja a megérkezést, nem retusáltuk le a zuhanyfüggönyt, tessék odaképzelni a csöcsöket.