Micsoda cím ez, máris lehet sejteni, hogy az idegbeteg Mehónnal lesz kapcsolatban, neki vannak csontvázak a szekrényében ugyebár, és nem is csak képletesen.  Az előző részben ott hagytuk abba, hogy Tíbeg elindul bosszút állni az őt sittre juttató nőn, Tankrédi dokinő és Kellermann haver megfejtette Májki üzenetei titkát, Link ismét a fiát tutujgathatja, Mehón pedig megkapja az ukázt Kellermantól: ki kell nyírni az összes szökött rabot. Egyelőre jól halad, Tvíner és Abrúzi már nincs a képben.

A bézbólsapkás Májkival kezdünk, elmélyülten nézegeti a könyökére tetovált ábrát egy botanikus kertben, és olyan koszos a pólója, hogy csak egy idióta nem veszi észre, hogy rosszban sántikál. Az infó megvan, és hozzá kerti szerszám és egyenruha is, mert a kert egyik sufnijából szerzett magának. Mi az istent keres ez? Aranyhal kell neki? Vagy valami pálma? A kaktuszok környékén jön a pánsíp, de szopás van, mert Mehón is rájött a dologra, (bármi is legyen az) és csak úgy hemzsegnek az FBI-ügynökök. Menekülés, izgalom, jajmostmilesz.

(Sajna a ripre ráégették a francia szöveget, ez van, mi sem értjük.)

Naszóval, ott hagytuk abba, hogy Szukre lenyúlta a Vidám Fijjug nyugdíjalapját, Tíbeg meggyőződése ellenére sem ölt meg sekit, Link elszaladt Eldzsé nevű ivadékáért, a Geci Ázsiai Kormányügynök telefonon keresztül utasította Kellerman havert, hogy nyírja ki a dokinőt (aki a lakásába hazatérve döbbent rá, hogy a lakása immáron úgy néz ki, mint Nikki Sixx szekrénye 1987-ben), és Mehón, a bohó gyógyszerfüggő FBI-ügynök jól fejbelőtte Tvíner kollégát.

Szukre kezében fegyver, ez annyira nem lehet jó jel, mert ideges is, és ha túl érzékeny a ravasz, akkor Tíbeg kénytelen lesz megtanulni lábbal enni. Kutyából nem lesz szalonna, állapítja meg kissé kelletlenül Májki, miközben Színót láthatóan fel van háborodva ezen a geciségen, te most akkor kirabolsz MINKET? Hát milyen dolog már ez? És a tolvajbecsület? Szukre balra el, ezek meg moralizálnak még egy kicsit, hogy hova is jutott a világ, amikor csak így ki lehet valakit rabolni, hát igen, hol vannak a rendőrők, amikor szükség lenne rájuk, mi? Mondjuk én elindulnék, de sietve, igaz, nem nekem van a Révai Nagy Lexikon a testemre varrva nagyon kis betűkkel. Majd Májki tudja.

Ott tartottunk, hogy a fijjug a garázsban ásnak, Mehón gyógyszerfügg és Tvínert üldöz, Héjvájör képet lop és nem öl öregasszonyt, Tíbeg viszont pont erre készül, mert neki a vérében van, nem tehet róla. Az előző rész végén látott rendőr közelít a házhoz, ami érthető, hiszen itt lakik. Hogy ez most jó-e a kis brigádnak vagy sem, az hamar kiderül: nem jó, de annyira nem is rossz, mivel így már két túsz is van, meg egy pisztly, amit jól belógatnak az arcunkba: EZ MAJD FONTOS LESZ.

Mehón a helyi erőkkel vitázik, akik váltig állítják, hogy ennyire nem lehetnek hülyék ezek a szökött rabok, hogy város közepén ásnak fényes nappal, de Mehón jobban ismeri a lelkivilágukat, és remegő szájszéllel közli, hogy de, ezek pont ilyen hülyék, és Tvíner majd úgyis beköpi őket. Na, persze.

Kérem szépen, egy óriási szopatás után térünk vissza a Vidám Fijugg első szakaszához, Díbíkúper kincse ugyanis egy kertváros alatt leledzik valahol, arra pedig még Májki sem képes, hogy a csudatetkóból és Tíbeg visszavarrt kezéből komplett mélyépítő brigádot rittyentsen két perc alatt. Vagy mégis, nem lehet tudni mi rejlik a kifejezéstelen tekintet mögött. Ja, és Tankrédi dokinőt egyre jobban behálózta Kellerman, a kámingáut nagyon bejött neki.

Yeah, Héjvájörrel kezdünk, aki munkásruhában, fején piros focis sisakkal és gyermerbiciklin menekül görög népzenére, de csak egy útszéli gyorsétteremig, ahol mindent megkajálna, ha két homonoktól hajtott tini meg nem zavarja. Vissza a mormonokhoz, a cseppet sem feltűnő trió (plusz Tvíner a csomagtartóban) a kertváros utcáin kocsizik, lássuk csak mi a baj ezzel a képpel: ilyen környéken még a kertésznek is jobb kocsija van, rádásul a srácok ábrázata valahogy kilóg az amerikai álomcsaládok közül. Májki ideges lesz és kiabál, nocsak.

Mivel az előző rész végén mindenki elindult Utah felé, sejthető volt, hogy ebben a részben el is érünk oda. Közben a bodycount megindult: Abrúzi és zsíros haja eltávozott közülünk, és ha Mehón ügynökön múlik a dolog, akkor hamarosan még kevesebben leszünk. A tesók kocsiznak, és egy rádióhír nyomán konstatálják, hogy egy olasz maffiózóval kevesebb. Májki kikészül, a lóvé kell neki, amit Díbíkúper hagyott kvázi rá, de persze ezzel nem csak ő van így, Színót is erre pályázik.

Neki éppen gondja akad egy kalauzzal, aki a magyar szokásokkal ellentétben nem kurvaanyázza le, még csak testi fenyítést sem helyez kilátásba, hanem látszólag elhiszi a meséjét az elveszett jegyről. Ugrás Tvínerre, aki posztkoitális nyugalomban heverészik apja árnyékából kitörni vágyó csaja mellett, és szépeket mond neki, de erre kopognak az ajtón, és jönnek a rendőrök, Tvínert keresni, helyes kis körözési fotóval. A csaj nem köp, mert SZERELMES.

Kérem szépen elérkeztünk a nagy fináléhoz, az egyszeri tévénéző lezárást, szálelvarrást, konklúziót, VALAMIT várt az epizód végétől, erre kapott az arcába egy böszme nagy cliffhangert, ráadásul a szarabbik (értsd: értelmetlen) fajtából, amit tökéletesen a második évadban sem magyaráznak meg az alkotók, de mindegy.

Mancse és a halott Díbíkúper kivételével mindenki menekülőre fogja, miközben odabent az őrök először a szerencsétlen túlsúlyos kollégát akarják agyonvágni, majd próbálják visszafojtani a röhögésüket a szétütött arcú Bellik láttán, aki persze azonnal Rambó módba vált, és a Tommy Lee Jones-féle Szökevényben hallott beszédet lenyúló Póp utasítására az árokparton kuporgó Vidám Fijjug után ered, nyálcsorgatva.

Elérkeztünk tehát a szökéshez, 21x42 perc után a Vidám Fijjug végre elhagyják a Fox River falait - de persze nem megy ez annyira könnyen, mint a merev tekintetű tetovált faszi elképzelte. Először is ott van a gúzsba kötött Bellik a csatornában, aztán a vagy bezárt vagy nyitva hagyott ajtó kérdése, Abrúzi repülője, és kismillió egyéb, előre nem látható bonyodalom. Persze tudjuk, hogy meg fognak szökni, ez a címe is a sorozatnak, meg egyébként is: minek forgatnának 22 részt arról, hogy a végén megszívják?

Pope székhez kötözve izmoskodik Májküllel, pedig annál még kés is van, nem értem az öreget. Közben kiderül, hogy az őrök megtalálták Bellik kocsiját a parkolóban, de Pope Májkül ráhatására (a szokásosnál még jobban összeszorított száj, Clint Eastwood nézés) elmismásolja a dolgot. És odaszól az egyik őrnek, hogy vigye Linket a rendelőbe. Májkül hálából jól fejbevágja, beteszi a szekrénybe, machinál a telefonnal, majd jobbra el.

Ott kezdjük, ahol abbahagytuk, Linkoln az út mellett, romos autóból kászálódik egyenesen az ott leselkedő Kellerman karjaiba, akit csak egy jókor arra vetődő autós akadályoz meg abban, hogy az alelnöknő kedvére téve kinyúvassza a szerencsétlent. Link szemszögéből nézve a megmnentő egy nagy homályos paca, BEVERTE A FEJIT A SZERENCSÉTLEN, ÉRTIK? A titokzatos ismeretlen jól fejbevágja a kissé ideges Kellermant, és elviszi Linkolnt cserébe.

Szukre kikerült a magánzárkából, a Vidám Fijjug legnagyobb megkönnyebülésére Májkül bejelenti, hogy a terv sínen, megvan a térkép, már csak a címben emlegetett kulcs hiányzik a boldogsághoz, mire megjelenik DZSONABRÚZI, drámai muzsika hagjai szállnak tova, Tíbeg akkorát nyel, hogy Ohatpusztakócson is halllják. Nem kell aggódni, nem bánt a bácsi, aki a Biblia olvasásán kívül oly sok mindent nem is művel, de persze a szökésben azért részt kíván venni. A Tíbeggel elkerülhetetlen konfrontáció egyébként rohadt jó, van feszültség a jelenetben elég, és a két színész parádés. A lényeg, hogy Tíbeg megúszni látszik a dolgot, de Dzson előéletét ismerve lesz még ennek folytatása.

Mit is tudtunk meg ebből a részből? A sitt az egy olyan hely, ahol elárverezik az ember lakását, összkomforttal, menekülőalagúttal együtt; lehet jókat pókerezni és sokat nyerni; bizonyos bentlakóknak annyi elem van a birtokában, hogy hülyére tudják egymást verni egy zokni segítségével rögtönzött csárlszbronzon fegyverrel; ha valaki három napig kihányja a gyógyszert, akkor normális lesz; a nők gonoszabbak, mint a férfiak; az ügyvédek a maffiának dolgoznak; a sültbolondokat másodjára is meg lehet szívatni; a börtönőrök gecik és végül a teljes felsőtestet behálózó tetkós rabokról három nap alatt elhiszik, hogy meggyógyultak. Informatív kis rész volt, annyi szent.

A finisbe fordult börtönös sorozatunk tegnap este végre megindult a tudatos történetvezetés útján, habár az ElDzsé szál még mindig csak időhúzásnak tűnik, de ne legyen igazam. Májkül szarul van, mert az istennek nem sikerül összerakni a hátából kiégetett darabka csőrendszert, papíron próbálkozik, nem megy. Aztán jön a megvilágosulás: ott van Héjvájör, az egykori csendes őrült rabtárs, akinek fotómemóriájába beleégett a teljes rajz - majd ő összerakja nekünk. Egy bibi van csak: a kolléga a börtön elmeosztályán van, valahogy be kell kerülni.