Ha ilyen intenzitással folytatják a műsor készítői a háziállatok behozatalát, akkor lassan rohadt nagy gondban lesznek, mert néhány baromfit kivéve, gyakorlatilag már minden van itt, ami egy tanyán létezik. Tűkön ülve várom, mikor kapnak a lakók egy zsiráfot, vagy egy koala bébit, amit az anyja elhagyott egy dúsabbnak tűnő eukaliptuszfáért.

Három dolog történt tulajdonképpen a hétfői adásban: embertelen bebaszás, hatalomátvétel és a disznók eljövetele. Mindegyikből kiágazott még valami apróság, csak hogy ne legyen nyugalom a tanyán persze, de Attila és Norbi például kurvára nem akarta egymást agyonverni, ami az előző hetekhez képest azért üdítő változatosságnak számít, illetve fasz tudja, én már alig várom, hogy sarlóval essenek egymásnak. Az előzetes alapján ma este erre elég nagy esély van. Zé a napi műparaszt a pajtában, aszongya bulika volt, vendéggel.

Anikóra valaki rászólt, hogy ne álljon kis terpeszben a felkonf alatt, mert a pajtában kóringyáló birkák már csak poénból is átszaladnak a lába között, ami jó, viszont továbbra is sztreccsfarmerbe öltöztetik, ami meg nem. Jó, erről nem tehet, illetve egyikről sem, a gatya a stylist, a Véber Gyuri szellemét megidéző lábak meg a gének sara, ez van. Ma párbaj, hoppácsak.

Durva időcsapdába kerültünk, így lehetséges, hogy a 15. és 16. rész hogyvoltja után máris fürdőzhetünk a 17. epizód összefoglalójában is, de az RTL-nél is adódtak ezzel gondok, ugyanis Laura, Dani és Márk még mindig ott feszítenek a főcímben, no de haladjunk. Napraforgó konferál megint, Sanya megharagudott Dórira, mindjárt meg is tudjuk, miért.

Fogalmam sincs, hogy mi lett a tyúkokkal, akit a főcímben abúzálnak, talán levest főztek belőlük, hogy azzal fizessék ki a lakodalmas rockzenére óbégató férfikart, akik olyan lelkesen nyomják a kezdő képsorok alatt, abban a pajtában. Annyi biztos, hogy már háromszor csendült fel a szintetizátorral felpörgetett kanna sampler, amióta legutóbb jelentkeztünk, így úgy lemaradtunk, mint Márk a szalonnás-hagymás omlettről. Hogy pótoljunk, most azonnal két részt kanyarítunk egybe, vagyis mindenki kucorodjon le ni, ide a kemence tövibe, és csendesebben hántsa a tengerit, meg nyomogassa a bidzsúeld bliccet, amíg szépen elmesélem, hogy is történt.

Szerdám például úgy, hogy érkezett 24 birka, akiket jól meg kellett hámozni, mint emós kölyök az akciós Lidl-banánt, csak itt a banán béget és elrohan, rúg, harap, majd mély depresszióba esik a hámozás közben. Nem is megy nagyon a művelet Gábornak pedig a kamerába is egyenesen belemagyarázza, hogy egy átlagos birka repülési sebessége 25 kilométer per óra, ő meg azt tartja, persze csak sík terepen és rövid ideig, mert mégis csak két lába van, a birkának meg pont kétszer annyi. A baj csak az, hogy hiába terpeszt a kamera előtt sztreccs nadrágban, mint egy nekivadult balett táncos két szem eki után, azért csak egy dombon kergetőznek azok a birkák, ráadásul még a kapun is kitörnek, ha éppen ahhoz van kedvük.

Míg az előző részben komolyan aggódtam amiatt, hogy félrészeg kirakatparasztokra bízták egy ártatlan kis boci világrajövetelét, mára megvilágosodtam, hogy ez csak egy reality, ahol semmit nem bíznak a véletlenre. Ma új szereplőkkel bővült a tanya, akik nem is sokban térnek el az eddigi lakóktól.

Buli van, mert ha a gazdaságból az egyik napszámost kihajítják akkor a többiek ecetes bort isznak az emlékére demizsonból, és csajozósra isszák magukat a páleszből, asszem pont úgy, mint a valóságban. Ja, nem is. Zé egy legombolt nyakú, lilás színű ing+zakó kombóban tolja, egyre magabiztosabb, még a végén megtaláljuk a helyét a tévében, egy csűrben, távol Budapesttől.

Anikóval indítunk, aki szintén nagy hogyvolt rajongó lehet, mert mióta Bruti szóvá tette lábainak természetellenesen görbülő mivoltát, azóta igyekszik a lehető legidétlenebbül pakolgatni őket, hátha mindez feledésbe merül. Attila a hintán fütyörészve instruálja a díszes társaságot, olyan örök érvényű és megismételhetetlen igazságokat záporoztatva, mint ácsorgásbó nem élsz meg, aggyatok neki bőven. Meg is mondja a riportólban tökösen a frankót: az a baj, hogy ezek akarják itten az Attila bácsinak megmondani, hogy mennyi vízre van a fődnek szüksége, holott és vagyok itten az óriási, eszetlen nagy király. Szinti visszapofázna, de hamar visszaállítja alapállásba a lepénylesőt, amikor Attila felveti annak lehetőségét, hogy ma ebéd nélkül marad. 

Attila szopatja még kicsit a népet, fel kell tolniuk valami rönköt a dombra, amibe valami izé bele van izélve, ennél pontosabb leírást sajnos nem tudok adni, mert a fele megint ki van sípolva Attila mondandójának, a másik felét meg egyszerűen nem értem. Szinti szájából röpködnek a sípok meg a hülye gyökerek számolatlanul. Attila, a nők nagy tisztelője végül elküldi a lányokat fát hordani, azt hiszem elfelejtette, hogy egyszeri kiskirályágának végórája vészesen közeledik, és jelenleg nincs olyan ember a farmon, aki ne akarná majd halálba sz.patni. Laura igyekszik a dolgot egy kis lelkizéssel feloldani - Attila, mi a baj? - Attila válasza random szavak és mondattöredékek gyűjteménye, úgy mint most akkor lesz és lelazulunk, vagy ha minden van a háznál, akkor minden rendbe van, Laura kétségbeesetten lesi Szinti arcát, hátha ő értette, hogy mi Attila baja, de az csak cigiért pitizik a nagyfőnöknél. 

Jön Zé, meg a kihívás, köszönti az új fiút, akit eddig én se láttam, mondhatnám, hogy micsoda minőségi cseréje Márknak, de nem teszem, mert ránézésre egy fikarcnyival nem vagyunk beljebb Gáborral sem. - Milyen a hangulat idebent új Márk? - interjúvol Zé. - Há mikor milyen, egyszer vidám, egyszer csendes, egyszer jó - Zé gyorsan közbe is vág, mielőtt szegény fiú elsorolná az összes melléknevet, ami kapásból eszébe jut. Még megtudjuk, hogy Attila Vivit is belevágta a meleg mélyvízbe, amikor megjött, brávó. Zé és Sanya elvonulnak, Sanya is abban a hitben él, hogyha sokszor használ olyan nagy szavakat, mint SORS, akkor az értelmet ad majd a mondandójának, de ezzel ellentétben a szerencse szót 6 éve nem használja, halál unalmas, ugorjunk a kihívásra.

Sanya mondandója lassú és vontatott, és minden mondat végét még megtoldja egy idétlen vihogással is, kínomban már magzatpózba görnyedve verem ütemesen a fejem bármibe, ami elérhető közelségben van, mert félek tőle, hogy sosem jutunk a végire. Sándor szerinte nem ide való, és szerinte a nem oszt nem szoroz az csúnya SZÓnak számít. Szintitől tart, Heni ki akar tűnni a többiek közül, én speciel el is felejtettem már, hogy itt van. Sanya csűri csavarja a szót még mindig, Laura vágyakozva pillantgat felfelé paplanszájacskájának takarásából. Sanya a jól bevált - csak azért hívlak ki, hogy neked legyen jó, mert hátha én maradok kint és te visszajöhetsz, mert két hét alatt úgy megszerettelek, hogy a testvérem helyett is téged választanálak, és önös érdekeimet félretéve inkább a te javadat akarom, erősödj meg, és nyerd meg te a 20 milliót drága vér a véremből - kártyát rántja elő zsebéből, és jól kihívja Laurát. 

Dzsondír hozza a kajaellátmányt, amíg Attila és Dóri elpakolják a kamrába, addig a parasztok máris rávetik magukat a cukorra. Attila emészti magát, amiért már első héten felélte a pálinka készleteket, Dóri vigasztalja, hogy ki tudhatta, hogy a demizson nem töltődik újra magától. Gyökerek. Életképek: Laura 40 centis késsel pucol krumplit, a vacsinál meg nem tudják eldönteni, hogy kézfeltartással jelezzék egymásnak, hogy ki akar főtt és ki tükörtojást enni, vagy kupacokba rendeződve próbáljanak átlátni a káoszon. Ismétlem magam, gyökerek. Sanyának gasztroorgazmusa van, TMI, köszönjük. Ahogy elnézem, az egysejtűek nem tanultak az elmúlt hét hibáiból, és az első este felzabálnak megint mindent, hol vannak már a régi szép idők, amikor Dóri a legelőn négykézláb zabálta a füvet.

Brigi udvarol Gergőnek, a fogadtatás már nem egyértelmű:

- Hihetetlen módon kiegészítjük egymást, nem tudom feltűnt-e.

- Igen? Ez jelent valamit? Lehetnék a főnököd, arra célzol?

Hogy akkor most Gergő titkárnő melót ajánlott-e Briginek, vagy sem, az nem derül ki, mert a beszélgetés szerelmes fröcskölődésbe torkollik, szegény Brigi Kongót megszégyenítő szerelmes kutyaszemekkel bámul Gergő orcájába, de még nem tudja, hogy neki a barátzónából nincs kiút. 

Másnap reggel Dórinak indokolatlanul jó kedve van, gyanús is saját magának, én jobban aggódnék a berasztásodott, Deák téri hajléktalanokat megszégyenítő hajkoronája miatt, de szegény egyébként is több sebből vérzik, nem bántom még én is. Attila új szabályt alkot: a reggeli kávézáshoz fel kell kelni, nebassz. Fél órás vita következik a kávé, csoki és cigaretta szükségességéről, és az egysejtűek megállapítják, hogy mindhárom kell a túléléshez. De főleg a cigi, merhogy ugye nem eszel csokit, nem bassza szét az idegrendszeredet (sic!), de a nikotint mivel pótolják? Eközben odáig fajultak a dolgok, hogy Attila már a dekkekből csavarja magának a cigit, gondolom ez egy kicsit az otthonra és a normál kerékvágásra emlékezteti szegényt, hiába, a honvágy nagy úr.

Attila riportját a kecskékről és almákról véletlenül kétszer is bevágták, indítványozom, hogy minden Attilával készült jelenet esetén így járjon el az RTL, hátha így többet megértek abból, amit a világ felé közvetíteni igyekszik a szerencsétlen kreténje. Oktatást tart Laurának, hogy úgy párbajozzon, hogy meghallgatja mi a feladat, végiggondolja mit kell csinálni és megcsinálja, Laura bólogat, mert neki most még ez is nagy segítség volt. Mondanám, hogy a tyúkok spanolják Laurát a párbajra, de ebben a műsorban ez mást jelentene, úgyhogy pontosítok, a lányok próbálnak lelket önteni belé. 

Érkezünk a párbaj helyszínére, Zé "Jönnek a kis drágák" felkiáltással próbálja elütni az időt, amíg megérkeznek új Márk karizmai, meg a többiek. Laurát az motiválja, hogy nem adja fel, miközben a mellkasát cirógatja kihívóan. Ha Laura nem könyörgött volna Sanyának, hogy őt hívja ki, és ennek az aranylelkű sztrippernek nem esett volna meg rajta a szíve, akkor most Sándorral párbajozna. A kamera vált Sándor baljós tekintetétől sötét ábrázatára olyan fenyegető kísérő zene mellett, hogy a röhögéstől véletlenül lehugyozom a kanapét. Zé ismerteti a feladatot, van malac a toronyban, kötélfonat, kulcs, híd, meg létra, szegény Laura feje kész tanulmány, nagyokat sóhajtva próbálja felfogni, hogy akkor most mi a faszt is kéne csinálnia. Az biztos, a szerkesztők ezúttal nem bízták a véletlenre, ebben a párbajban Laura ne rúghat labdába. 

Nagyon sajnálom, hogy a kötélbogozás közben nem végig az ő arcát mutatják, de így is rendkívül szórakoztató látvány, a többiek biztatják, hogy a középsőt húzza most, a bal oldalit meg vissza, ehhez képest teljesen random ráncigálja a köteleket, valószínűleg abban bízva, hogy majd csak lesz valahogy, mert ugye úgy még nem vót, hogy ne legyen sehogy. Sanya szerzi meg előbb a kulcsot, én azon csodálkozom, hogy Launak egyáltalán sikerül, jön a hídépítés, fokozódik az izgalom, a többiek a tribŰnről igyekeznek segíteni neki - Rakd le a következőt, vedd a szöget a szádba (de ne nyeld le basszameg!), - veri a szögeket elszánt fejjel, mintha nem lenne holnap. Lényeg ami lényeg, nyilván Sanya a gyorsabb végül, mint kiderül csak az volt a baj, hogy Laura attól félt, hogy a hídépítésnél leüti az ujját. 

Laurát mindenki azzal vigasztalja, hogy de küzdöttél legalább, ami az én olvasatomban annyit tesz, hogy irgalmatlan balfasz voltál, de LEGALÁBB küzdöttél. Szinti sír, mert elveszíti a legjobb barátnőjét, és az esélyt, hogy meghúzza a paplanszájú kicsi lányt, őrületesen unalmas képsorok, Lau búcsúzik, rossz lesz itt hagyni MINKET, Szinti átvált zokogásba. 

A párbajjal lejár Attila kiskirálysága is, a többiek véleményezhetik az elmúlt egy hetet. Sándornak csak egy baja volt, hogy Attila NÉHA hadar, és NÉHA nem lehet érteni amit mond. Sanya szerint a gazdaság fellendült Attila irányítása alatt, csak a stílussal volt NÉHA baj (már ha az alpári paraszt szemétládát stílusnak lehet hívni). Ebben nagyjából mindenkinek egyezik a véleménye, Attila vigyorogva köszöni meg mindenkinek a hozzászólásokat, hálistennek nem veszi magára senki véleményét, és magasról szarik arra, hogy egy tajparaszt suttyónak tartják a többiek. Megtudjuk, hogy sokszor BEnézett dolgokat, hogy minden könnyebben menjen, és a dolgok siklódjanak, jelentsen ez bármit is. 

Szó szót követ, Attila és Norbi egymásnak esnek a teheneken vitázva, a szellemi párbaj pedig elképesztő szinteket ölt: - De büdös a szád bazdmeg! - Nem, mert neked büdös, bazdmeg! Mindig is csicska vótál, az is leszöl!!! Attila szerint mások leköpése még nem ütközik a szabályzattal, de Sándor szerint nem éri meg megkockáztatni, hátha mégis. Attila favágással vezetné le a feszkót, de még ahhoz is gyökér, úgyhogy jól odabaszarintja csak a fejszét és otthagyja. Anikó szerint a tehenet kellene kérdeznünk, hogy kinek van igaza. Az előzetes szerint holnap ellik a tehén, én meg ma este is sírva megyek aludni, mert hiányzik Dani. 

Lett egy Gáborunk, elment egy Márkunk, a Lauránk meg a békaszáját szélesre húzva azt affektálta bele a kamerába, hogy fáj a feje, és egyébként is, ez nem neki való, és elmegy, de akkor kaptak egy levelet, hogy faszombamár, mindenkinek szóltunk előre, hogy nem lesz se szoli, se manikűrös, aláírtad, ne csináljunk már Krisztusból bohócot. A szerkesztők a közösségre akarnak hatni azzal, hogy megfenyegetik őket: innentől ha valaki önként és dalolva kiszáll, akkor a helyére visszahoznak egy rendes úton kiesett gyökeret, abból meg egyelőre csak egy van, Dani. Na innentől folytatjuk.

Amikor már úgy volt, hogy soha az életbe nem lesz lehogyvoltozva a két nappal korábbi adás, és a valóságshow-któl írtózó emberek sose tudják meg, hogy mi történt széles-e Szlovéniában, a jól bekamerázott Farmon, hát akkor SzabóZ jött, és megírta Márk hazakullogását, aki az elhíresült Gyúrós Józsi érvelést kijátszva, a szolárium hiányára, valamint az eligénytelenedésre, lepukkanásra hivatkozva fölszállt a traktorra, oszt vissza se nézett.