A tűzeset másnapján Edith szobáját teszi éppen rendbe Anna és Hughes, amikor egy gyermek fényképre bukkannak. Ne szólj szám, nem fáj fejem! – mondaná Mrs. Lipton is a Csengetett Mylordból. A Lord sétálgat a krikett pályán Carsonnal, Bransonnal és a bizottsággal, hogy eldöntsék hova kerüljön majd az első világháború hősi halottainak emlékparkja. Erre a krikett pályát tartja legalkalmasabbnak a bizottság, de a Lord tétovázik kicsit, mert olyan szép ott a gyep a játékhoz, meg a hagyományok ugye. Szerencsére Branson azt mondja máshol is lenne klassz hely a krikettezéshez. A bizottsági roppant ellenszenves nő fel is teszi a nagy kérdést mi is a fontosabb, a Lordon meg látni, hogy most így a jó fenébe kívánja ezt az egész elnökösdit. Jimmy búcsúzkodik Barrow-tól majdnem könnyek közt, mert olyan mély haverok lettek, annak ellenére, hogy Barrow anno bepróbálkozott nála. Pattmore-ék is sajnálják Jimmy távozását, de Molesley most végre felemelkedhet első inasi posztba.
Lordék reggeliznek, a csip-csup dolgok mellett kiderül, Blake is tiszteletét teszi hamarosan egy jó barátjával, aki szeretné megnézni a házban található della Francesca képet. Mary viszont most adja elő a Tonyval való utazgatás fedő sztoriját, és lehet már nem lesz itt a vendégek érkezésekor. Az előző éved végén is bekerült a képbe az orosz forradalom miatt Yorkban kialakult nemesi menekültválság, és az egész asztal együttesen sajnálkozik rajtuk. Isobel meg áradozni kezd a kórházban levő vezeték nélküli rádióról, amiről Rose is sok jót olvasott a Conrad katalógusában, de a Lord már csírájában elfojtja az ötletét az újabb költséges beruházásnak. Mindenki megy a dolgára a közös flamózás után, Edith pedig a kislányát látogatja meg. Drewe csavargatja a mondatokat, és próbálja meggyőzni nejét, micsoda áldás lesz majd Edith folyamatos jelenléte. Az asszonyon azért látszik, hogy a radai rossebbe kívánja ezt a helyzetet. Pláne biggyesztgeti a szája szélét, mikor ura bedobja a nagy ötletet: legyen Edith Marigold keresztanyja. Hurrá! Így majd mehet a kastélyba is játszadozni unokatesóival.
Isobel és Clarkson doki csevegnek a tea mellett, és a belépő Violetnek örömmel mondják el, hogy az inzulinos gyógyszer sok-sok életet fog megmenteni. Violet örül, hogy megint összhang van a doki és kebelbarátnéja között, majd újra Mertonnal kezdi el ugratni. Isobelnél már kezd betelni a pohár, amit Violet a lord teameghívás üzenetével tetőz. Mary is készülődik az útra, és Anna igyekszik egyszerű, egyedül is felvehető ruhákat kiválasztani úrnőjének. Mary jól megnyugtatja, hogy ott lesz Tony, hogy öltöztesse, gond egy szál se! Mary inkább a védekezés miatt aggódik, és virágnyelven megkéri Annát, vegyen ő helyette valami készítményt, mert ő mint Lady Mary nem mehet be érte a patikába. Ad is egy fogamzásgátlási kiskátét Annának, aki még mindig teljesen sokkba rándultan néz ki a fejéből a feladat miatt. Edith jól alátámasztott érvekkel, és a saját pénztárcájára támaszkodva adja elő az önként vállalt keresztanyasági megbízatást, amit a szüleik pár kérdés után jóváhagynak. Rose is éppen ott olvasgat a vezeték nélküli rádiókról, de a Lord megint csak annyit mond a hangosan felolvasott reklámra: nem.
Carson csodálkozik Miss Bunting jelenlétén, de Hughes gyorsan a megemlékezés kertjére tereli a témát és kiáll a Lord mellett. Szerinte London Cityben még elmenne a város szélén levő rét közepére elhelyezett elmélkedés és merengés kert, de itt Yorkshire-ben a falu központjában lenne a legjobb helyen, ahol jövet menet mindenki látná. Carson mély csalódását fejezi ki Hughesnak a kettejük közé befeszülő ellentéten, de a házvezetőnő ezen inkább csak mosolyog, hiszen a döccenő minden kapcsolat velejárója. Anna is közben elment bevásárolni a patikába. A gyógyszerésznő akadékoskodik ugyan, és az önmegtartóztatásra hívja fel Anna figyelmét, ha nem akar gyereket, de a szobalány a rossz egészségügyi kondíciójára hivatkozva végül megkapja a szert és sebesen távozik is. Kiderül az is Miss Bunting miért van a konyhában már megint, ugyanis Daisyt fogja oktatni Pattmore költségére, ha már ennyire matekot akar tanulni szabadidejében.
A Lord éppen elnyűtt ruhatárából szemezget az orosz menekülteknek, és Cora libben be, hogy rákérdezzen miért nem veszi meg a rádiót, ha már Rose ennyiszer tesz rá említést. A Lord azt mondja, tanuljon meg kérni, és akkor megadatik. Egyébként is a rádió csak ellopja az emberek idejét, bámulnak egy dobozt, amiből valaki a messzi távolból hülyeségekkel tömi a népek fejét. Nem is tudom mivel hozzam ezt párhuzamba, a tévével vagy az internettel vagy konkrétan a Vidám vasárnappal? Bates szerint se illik egy ladyhez a rádió, a Lord pedig múló szeszélynek titulálja az egész hacacárét. Persze az Mylord! Szóval Violet, Isobel nevében is elfogadta a teahörpöléssel egybekötött kertlátogatást Merton Lordhoz, még ha nem is ebben az évszakban a legszebbek a fák. Eközben Molesley a cipők pucolásában vezeti le a stresszt meg a frusztrációt, amikor Baxter toppan be. A komorna szeretné tudni mi nyomasztja az inast, és Molesley számon kéri rajta a Barrow-tól megtudott sztorit az ékszerlopásról. Baxter nem is kertel, ugyanakkor nem szeretné összetörni a Molesley által istenített, szerény csendes oldaláról kialakított álomképet. Elmondja még saját védelmében, hogy már nem az az ember, aki anno volt.
Merton a teázás közben folyton bókol Isobelnek, és a szoba kellemes berendezésén tanakodva a lord elmondja, úgy lesz igazán nőies egy hely, ha van benne egy húsvér nő is, és közben sármosan pislog Isobelre. Mary szobájába kapcsolunk, ahol Anna meséli el horror élményeit a patikában, de közben jól fel is ingerelte magát ezen a begyöpösödött „every sperm is sacred” dalt éneklő gyógyszertáros nőn, és legszívesebben visszamenne még pár adagért, mert szíve joga, ha nem akar több gyereket. Kapiskáljuk a feminizmust? Gyűlik a család és a vendégek is a szalonban. Rose megtudja, hogy Miss Bunting a konyhában van éppen, és mindenáron szeretné felhívni magukhoz Branson kedvéért, aki inkább szkippelné a dolgot, okulva a múltkori estéből. Mary köszönti Blake-et, aki szomorú és gondterhelt tekintettel válaszolgat, de azért megpróbál szívből gratulálni, amiért szívszerelme Tonyt választja végül. Nem túl meggyőző ez a jókívánság azért.
Branson már indul is Rose meg Cora ösztönzésétől felvidulva, hogy meghívja Miss Buntingot a vacsorára. A Lord ekkor lép oda, és mikor megtudja ki csatlakozik a vacsorához már megint, egyből morcis lesz, és a tanárnőt egy pórul járt német kommunistanőhoz hasonlítja, aki a csatornában végezte. A Lord fellélegezhet, mert Miss Bunting végül nem fogadja el a meghívást, de azért Bransont felbújtja a lázadozásra, és megerősíti a férfiban a disszidálási szándékot. Elkezdődik a díszes vacsora, és Rose teljes átéléssel taglalja az orosz forradalom elől menekült felső tízezer sanyarú sorsát, most hogy itt vannak és nem folytathatják a korábbi csicsás életvitelt. A téma kapcsán a Lord és Branson összeszájalnak a burzsoázia meg az elnyomottak közötti egyensúlyokat kiigazító korábbi háborúk felemlegetésével. Eléggé se veled se nélküled ez a kapcsolat apa és veje között. Na de, a Lord hamarosan már azon törheti a fejét, honnan béreljen rádiót, ugyanis Rose megtalálta a gyenge pontját a király beszédével. V. Györgyöt közvetíti a rádió, és ha már erről van szó, az arisztokrácia sem bújhat ki a kötelezettség alól természetesen, támogatni kell és meg kell hallgatni. Rose örülhet.
Molesley magányos udvari merengését szakítja meg Baxter, és a megbocsátás erejéről beszélgetnek. Az inas szeretné tudni a teljes sztorit, mert biztos valaki más kényszerítette jó barátnőjét a lopásra, de a komorna még mindig hárít. Daisy teljesen odavan Miss Buntingért, de Hughes melegen tanácsolja, hogy inkább csak csendesen örüljön mert az öreg monarchista Carson nem kedveli a tanárnő modern nézeteit. Emlegetett szamárként fel is tűnik a főkomornyik, majd félre vonja Hughest az emlékműves téma miatti összetűzésüket megbeszélni. Carson szomorkás arccal közli mennyire nem szereti mikor nincsenek egy véleményen a házvezetőnővel, de Hughes csak annyit felel szintén kicsit mélabúsan, hogy hát különböző emberek vagyunk, különböző véleményekkel, ez van. Odafent is készülődik a népség lefeküdni, Cora teljes bizonytalanságban van Baxtert illetően, mivel neki se mondta el komornája a teljes sztorit. Rose a rádió hallgatás pajkos kis gondolatával tér nyugovóra, és hagyja magára Maryt meg Blake-et. Blake elmondja neki mindegy mi van, csak Maryt lássa boldognak, de nem biztos, hogy Tony ehhez a megfelelő ember továbbra sem. Az indoklás szerint Mary okosabb, mint Gillingham, ez még régen elment volna, de a mai modern időkben kevéssé. Mary a kijelentésre csak zavarodottan pislog, mint akinek a szél a szoknyája alá fújt.
A Lord is készül bebújni felesége mellé az ágyba, kissé zsörtölődős hangulatban, főleg Branson visszatérő politikai nézetei miatt. Ugyanakkor közli feleségével szóljon már rá a műértő Brickerre, hogy ne flörtöljön a kutyával. Bizonyára kevéssé örvend Lordunk a vendégük bájolgó viselkedésének, melyből Corának is jut. Anna közben összepakolt mindent Marynek, de mielőtt lezárná a ládát, jól belecsomagolja burkolt véleményét, és csakúgy mint Blake, megkérdőjelezi úrnője titkos kis kiruccanást Tonyval. Mary teljesen biztos a dolgában, férjhez akar menni, de olyanhoz akivel minden klappol, mert ez már a modern világ. Ez utóbbi szellemében megérkezik végre a rádió, és szereli is be a hozzáértő műszaki menedzsment, amit mindenki csillogó szemmel és tátott szájjal néz. Carson oszlatja fel a bámészkodó cselédséget, és még mindig bosszankodik az ördögi masinán. Hamarosan meg is érkezik az éterből a király hangja, és széken meredten ülő Crawley család egy emberként pattan fel, hogy tiszteletüket adják. Bájos! Hughes szerint emberi közelségbe került így a király, ami Isobel szerint jó dolog, csak Violetnek nem tetszik, mert hova lesz így a mítosz? A végén még költözhetnek ki a Buckingham palotából, annyira hétköznapi emberek lesznek.
Mindenki visszatér a helyére a rádióhallgatás után, és Barrow agonizál kicsit Annának magányáról, kitaszítottságáról és Jimmy hiányáról. Mondjuk Anna kérdezte, de heves empátiát érez Barrow iránt, aki kábé rájön mennyire maga alatt vágta a fát eddig. A Lord úgy dönt maradjon még a rádió, nem lehet abból semmi baj, sőt már már azt mondja sose ellenezte ő ezt a dolgot. Persze Mylord! Mary és Tony is megérkezik eközben a szállodába és micsoda véletlen; egybe nyílik a szobájuk. Persze Tony ügyeskedése ez, meg a rafkós szállodaigazgatóé. Mary rákérdez mit fognak most csinálni, és egy nászút részletesen kidolgozott programtervét kapja válaszul: kaja, szex, szex, szex, kaja. Carson is megelégedéssel jelenti ki Hughesnak, hogy újra egy véleményen vannak az emlékparkot illetően, és ennek mindketten roppantmód örülnek. E döntését egy özvegyasszonnyal találkozás inspirálta, aki rendszeresen a központban levő temetőbe jár nap mint nap a férje sírjához. Na ezt is jól megkancafüléztük! A romantikus egymásra találást Barrow szakítja félbe, mert egy rendőr szeretne beszélni Carsonnal. Az őrmester Green miatt jött, mert úgy tudja a Yard, hogy nem is olyan régen járt itt a néhai lakáj. Ennek így önmagában nincs jelentősége, de kiderült van egy szemtanúja Green halálának. A hír hallatán Hughes teljesen görcsbe rándul, lesz itt még totál kétségbeesés!
Facebook kommentek