Carol, Tyreese és a gyerekek
Az ő közös kis kanosszájuk egy elkerülhetetlen ponthoz vezet. Még úgy is, hogy Daryléknél is nagyobb családi idillbe csöppennek és történetesen nem a zombik finganak bele ebbe a nullás lisztbe. A sínek mentén haladva kissé megfáradva, vízért elindulva találnak egy elhagyatott, de roppant igényes kis házikót, verandával, kis udvarral, kis kerítéssel. Tábort vernek, pekándiót esznek, végre megpihennek. Mica azt mondja, hogy akár itt is élhetnének, majd a kandallóban ropogó tűz melegéből élesen váltunk Lizzie elejtett félmondataira és arra, hogy egy járókelővel, lófaszt járkálóval fogócskázik az udvaron. Ha valamit, akkor ezt ugye kurvára nem lehet. Carol megy és leöli a zombit. Ettől Lizzie hisztériás rohamot kap, olyat, amilyet az elkényeztetett kis görcsök szoktak előadni a tescóban, ha nem kapnak valami szar fröccsöntött játékot. Lizzie idegállapotba került, amin már egy anyai pofon nem segít. Ezt megvitatják Tyreese-szel míg valamiért elvannak az erdőben, de mire megérkeznek a háromból csak két gyerek van már meg. Lizzie áll kistestvére, Mica hullája felett hót büszkén késsel a kis kezecskéjében, könyékig véresen és aszongya nem kell befosni mindjárt átváltozik, mint egy transzformer és visszatér.Mekkora buli lesz az, de jó lesz akkor élni – látszik Carol és Tyreese arcán, akik menten agyfaszt kaptak ettől a képtől, és akkor a plusz infót csak most kapják meg, hogy amúgy Judithot is épp le akarta bökni.