A mai részben úgy dől be Abraham kártyavára, mint annak a rendje. Ahhoz képest, hogy a rész megnézése előtt egy olyan minimális spoilerbe futottam bele, hogy ettől az epizódtól majd egy egész életre elmegy a kedvem anyám finom tyúkhúgylevesétől , nos (megvan a jelenet) bármikor tudnék bontani egy jó Vifon levest. Az irgalmatlan belezés elmaradt, de most nem is ez volt a fókuszban, hanem Abraham, akinek a megértéséhez nincs szükség a Révai összesre, de tény, hogy semmit nem lehet tudni róla. Szinte semmit. Nagyon védi Eugene-t és csak a washingtoni missziónak él, de eddig és ne tovább.

Hőseink zötykölődnek az úton. Épp a frizuradivatról csacsorásznak, amikor egyszer csak a busz motorja berobban, Abraham elveszíti az uralmat felette, nekimennek egy lerobbant autónak, ami olyan hollywoodiasan meg is dobja buszt, hogy egy negyed fordulattal, 10 méterrel odébb az oldalára érkezzen. Mindezt a lehető legkiválóbbkor, egy kisebb, 10-20 fős zombi csorda mellett elhaladva. Senkinek semmi baja, Glennék akkor ölnek meg ennyi kóborlót, ha nem figyelnek oda. Mennek tovább.

Egy kis könyvtárban szállnak meg éjszakára és játsszanak könyvégetősdit, hogy legyen fény meg meleg az éjszakára. Közben Eugene kukkolja Abrahamet, miközben a másik nővel kufircol. Tara rajta kapja, kiderül, hogy a női domborulatok látványától megnyugszik a pici lelke, így ez nem róható fel neki. Tara köpik rá, hát legyen. Már menne is útjára, amikor Eugene elkezd lelkizni, hogy miatta robbant le a busz. Dehogy miattad. De igen, mert egy izzót is beleraktam a benzintartályba még induláskor. Hát Eugene hallod, te lehet, hogy mégsem vagy olyan fene okos. Mindegy, kettejük titka marad. Naná.

Amint felkelt a nap Abraham már menne is, mivel pont van egy tűzoltóautó a közelben, amit elköthetnek. Most mondanám, hogy pöccre be is indul, de csak másodikra röffen be a gép, és akkor is csak 3 méterig bírja, pont addig, hogy a kocsival eltorlaszolt ajtón szabadon kijöhessenek a kóborlók. Ez már nagyobb gondot okoz, mint az útszéli csürhe instant legyakása, még szerencse, hogy Eugene az agy és a locsolócsövet maxra tolva vízágyúzza le a zombikat. Pazar, Abraham is beszarik a gyönyörtől. Életet lehelnek a gépbe és mennek is. Irány Washington. Még mindig.

Amíg le nem robban a gép. Már megint. Irgalmatlan bűz csapja meg az orrukat. Valaki befingott? Nem. Az emelkedőn túl egy komplett izgő-mozgó zombitelep zsizseg és árasztja magából a dögszagot. Abraham nem hallgat az észérvekre, hogy kerüljék el ezt a helyet, csak pár mérföld plusz, de a „ha ésszel nem megy, akkor megy erővel” alapon Abraham aszongya, hogy padlógázzal átcsapatnak rajtuk. Glennéknek nem tetszik, így meg is kezdődik egy minimális lökdösődés és egymás anyjának negatív hangvételben történő emlegetése, amit Eugene egy mondattal húgyoz ketté: „Nem vagyok tudós.” Abraham agya nem kap szikrát, így bever kettőt a nagy zseninek, aki úgy elájul, hogy arccal veszi le az aszfaltot. Abraham kicsit megzuhanva elsétál pár métert, térdre rogy és keservesen sírós fejet vág.

Bezzeg régen: Abraham egy konzervvel a kezében verte péppé valami csúnya betolakodó arcát, aki betévedt a jogosan elfoglalt kis mini Tescójába, hogy megvédje Ellent és a két gyereket, vagyis a családját (?). A hála persze elmarad, hisz már remegnek a kíméletlen katona véres arcát látva. Másnapra le is koccolnak, csak egy üzenetet hagytak maguk után, hogy ne is próbálj megkeresni minket. Abraham egyből kirohan az utcára és elkezdi Ellen nevét üvölteni. megtalálja őket, de már holtan. Letépi nyakából a dögcéduláját, pisztolytáskájához nyúl, kiveszi belőle kézi fegyverét, szájához emeli, bekapja… de mielőtt meghúzná, hallja és látja is, hogy előtte valaki segítségre szorul. Eugenet üldözi három kóborló. Abraham jó katona, segít, de Eugene hiába hálálkodik egy köszönömöt nem tud felböfögni. És Eugene itt hazudja be legelőször, hogy fontos missziója van, ő tudós, és sértetlenül Washingtonba kell jutni, hogy megmentse a világot. (És mint tudjuk, Abraham csont nélkül bekajálta a sztorit, mert az adott újra értelmet az életének.