Család ücsörög egy lerobbant autóban, próbálják megjavítani a járművet, míg a lányuk, aki nem más mint Enid, lesben áll az ajtóban. Megjelenik elöl 2 járkáló, apa mennünk kéne, jójó mindjárt megyünk, ekkor feltűnnek hátul is néhányan a zombik, és felharsan az "APA, JÖNN..." kezdetű utolsó mondatok egyike. A harcot kihagyták a jelenetből, így azt is, a kiscsaj hogy menekül meg - egy ideig nézi a kocsiból, ahogy az egyik élőholt az anyjából lakmározik, majd útra kel egyedül.
Az új világnak még mindig szüksége van Rick Grimesra, lássuk hát, milyen kalandokba keveredik a rend és fegyelem betartásának könyörtelen őre. Évadnyitónak furcsa ez a rész, mintha összevágtak volna egy director's cutot, de csak director's cutokból – egyébként az egész egy nagy flashback, a jelen a zárójeles egysorosokban merül ki. Egy bitang nagy bányával nyitunk, ahol több ezer zombi lézeng, a csapat tagjai a tömegmészárlásra készülve óbégatnak egymásnak, Morgan a botját pörgeti, Daryl a nyílpuskáját szegezi a járkálókra, Sasha és Abraham kocsiba ül az akcióhoz, Rick parancsokat osztogat az esemény kivitelezéséhez és ezúttal sem tart semmit vitatémának.
Megérte erre az évadzáróra várni. A nagy finálé előtt olvastam olyat, hogy kinyírnak egy igen fontos karaktert, így még jobban ráparáztam a kétes kimenetelű fosatós zombis jelenetekre, amitől csak még izgalmasabb lett az epizód a mély moralizáláson túlmenően. És még egy agydurrantó cliffhangerünk van a végére. Na, nézzük!
Morgan – igen, végre az a Morgan – egy kocsi hátsó ülésén ébredezik. A hamar összerittyentett kis mini tűz fölött melegít magának vizet, hogy legyen mibe feloldani az instant levest. Gyaníthatóan nem az ínycsiklandó illatra és nem is Morgan sugárzó jelenléte miatt, hanem inkább a hosszas megfigyelés vagy a vakszerencse okán egy mocskos képű huligán is leül vele szembe egy pisztollyal a kezében. Morgan már nem az a félőrült idegbeteg, akik meg akarja gyógyítani, azaz egy az egyben lemészárolni az élőket és halottakat, hogy „tiszták” legyenek, különben a faszinak nyekk lenne.
Azt se tudom hol és hogy fogjak neki… Előre szólok, hogy ez is egy –kommentelő által frappánsan kitalált – bevásárló lista hogyvolt lesz, mert leginkább csak így lehet átadni azt az ívet, és azt a durva katarzist, amivel a mostani epizód a jól kiéheztetett The Walking Dead-buziknak abszolvált. Csapjunk is a rothadó lovak közé!
Mindenki nyugodjon le a fenébe, itt a pap és széttépi a Bibliát! Erős nyitás, na. És ne felejtsük el, hogy két rész van hátra, aztán a következő szezonig marad a nagy büdös üresség, szóval hamar eszkalálódnia kell valaminek, hogy az évadzáró cliffhanger kivigye Alexandria atombiztos oldalát.
Ez sem az a rész volt, amiből kilométeres hogyvoltot lehet írni, de az az igaság, hogy a he Walking deadet nem is azért szeretjük, mert egy VHS aranykorbeli Van Damme-film akciójeleneteit, bunyóit, és gátszakító spárgáit megszégyenítő jelenetekkel van túlzsúfolva, hanem azért, mert minden egyes epizódban teljesen kiszámíthatatlan emberi döntések és tényezők miatt rághatjuk tövig a körmünk. Az ötödik évad második etapja kezd kísértetiesen hasonlítani Hershel farmjához, csak ott sokkal jobban átjött Shane megzakkanása és zsebdiktátoroskodása, mint itt Rick elburjánzó irányításmániája. De nézzük inkább, hogy mi történt ebben a részben.
Sasha nem tud aludni, mert zavarja a csend, a meghitt madárcsicsergés és a falon lógó idegen család fotói. Utóbbiakat reggel egy kis lőgyakorlat képében szét is lövi az erdőben, remélve, hogy majd jönnek is a zombik a zajra. Mondjuk ehhez nem hangtompítóval kellett volna célba lőnie. Így duzzogva leül egy fatuskóra és csak annyit mormog maga elé a szépen bekúszó drámaian cincegő főcímzene hegedűszója előtt, hogy „Gyertek, kapjatok el!”
Hát, ez a mostani rész sem tocsogott a rothadt zombi vérben és a Halálos irambant megszégyenítő akciójelenetekkel, de ez egyáltalán nem baj. Végre egy mély értelemmel bíró évad, ahol nem valami zsebdiktátort kell iszonyat fifikásan legyakni, hanem egy normális(nak tűnő) közösségben kell levedleni a vadember jelmezt és szépen megélni. Ezért nem is fosnám feleslegesen a szót, csak nagyon röviden leírom a rész kb kétsoros cselekményét, aztán összevetem az epizód az internet rögtön ítélő bírósága által legnagyobb baromságnak odaítélt részeit a saját meglátásaimmal. Nézzük!
Rick még egy csecsemővel a karján is instant befenyít bárkit
Aaron érkezése rendesen felkavarta az állóvizet. Maggie és Sasha elvették tőle a fegyverét, a hátizsákját és beterelték a pajtába, ahol egyből nekifogott a szent beszédnek, hogy milyen jó az ő közösségük, mekkora fallal van körülvéve minden, hogy pénteken még táncház is van… Utóbbi poén volt, de senki sem nevetett. Aaron érzi, hogy mondhat itt ő bármit, Rick hűen vallja a régi Old Spice reklámszöveget, mert neki bizonyíték kell, nem ígéret. Aaron előveteti vele a táskája első zsebéből a rendkívül homályos fotókat, tovább ecseteli, hogy ez az utolsó mentsvár, az ő táborukban béke van, mire Rick felpattan, megindul felé, és lendületből kiüti. Minden különösebb ok nélkül.
Úgy látszik, hogy egy nagyon komoly két epizódos felvezető kört kapott az ötödik évad második felvonása, mert a múltkori kálvária után, hogy Beth után Tyreese is alulról szagolja az ibolyát, most egy kemény depressziós, komor hangulatú, gyászos részt kaptunk.
Daryl, Sasha és Maggie víz és élelem után kutatnak. Teljesen élettelenül, enerváltan csoszognak vissza a többiekhez, akik szintén nem találtak semmit se. Szomorú ez, de sebaj, mennek tovább. Aztán a benzin is kifogy, pont ahogy a másik kocsiból. Gyalog mennek tovább Washington felé, ami nem egy 5 perc séta, hisz még 60 mérföld hátra van…
Jaj, de megúszós rész volt ez… Előre szólok, hogy agyon részletező hogyvolttal nem tudok szolgálni a legújabb The Walking Dead epizódról, hisz az egész rész cselekménye egy post itre is elférne; a belső moralizálás pedig nagyon sematikus volt, de azért érződött, hogy ez szükségszerű volt ahhoz, hogy a az ötödik évad második etapja tényleg nagyon nyomasztó legyen. Mert a promók alapján az lesz. Vagyis azt akarják velünk elhitetni.
