Egy csinos, fiatal balett-táncos lánnyal kezdünk, utoljára állt a színpadra, ugyanis a próba közben valaki egy zsinórral megfojtotta. Nézzük Lucifert és Pierce-t, még mindig nem tértek napirendre afölött, hogy a jel eltűnt, de a kulcs már megvan: mindkettejüket Chloe szerelme teszi sebezhetővé. Lucifer vérzik, Pierce pedig meghalhat. Szerinte amiatt tűnt el a jel, hogy ejtette a tervét, hogy ártson Chloénak. Lucifer tagadja a nyilvánvalót, szerinte megint csak Apu szórakozik velük. De igazából mindegy is, a jel eltűnt, Pierce végre meghalhat, egy jókora kővel le is üti, ha kell. Pierce kiszedi a kezéből a követ, egyedül öli meg magát, Lucifer pedig elmegy a soha viszont nem látás reményében.

Egy korábbi posztban már színt vallottam, de mivel témába vág, újra megteszem: gyáva szar vagyok. Nekem nem való semmi olyasmi, amiben vészjósló zene szól, miközben a főhős félhomályban ácsorog kezében egy védekezésre totálisan alkalmatlan eszközzel, és nem tudjuk, hogy akkor most vérszomjas veszett vérfarkasok, agyvelővel táplálkozó földönkívüliek, vagy mutáns, radioaktív sugárzást kibocsájtó csótányok fognak rátámadni egy sötét sarokból. Logikusan következik a fentiekből, hogy az X-Faktornak X-Aktáknak nem kimondottan én voltam a célközönsége. Egyetlen részt láttam gyerekkoromban egy sulis kirándulás alkalmával, amikor a tanárok kidőltek és mi sunyiban bekapcsoltuk a TV-t. Csak annyira emlékszem, hogy a rettegéstől fájt a hasam, és egészen addig bírtam csak tettetni, hogy mennyire király a műsor, amíg egy bácsit be nem szippantott valami óriás ventillátor, ez volt az a pont, amikor egy elcsukló "mindjárt jövök" kíséretében eloldalogtam, és vissza se néztem. Azóta persze igyekeztem bepótolni a lemaradást, mert azért mégiscsak egy kultikus sorozatról beszélünk, de egy-egy részt végignézve még felnőttként is görcsben volt a seggem.

John Krasinski újra reflektorfénybe került azzal, hogy eljátssza az unalmas CIA-s aktakukacot, akiről aztán kiderül, mennyivel jobban érzi magát a bőrében, ha lövöldözésre és egy kis csihipuhira kerül sor, és ezzel egyidőben érthető okokból újra előkerült egy kicsit az Office is. Ezt a hullámot meglovagolva készült egy igazán egyedülálló válogatás mindenkinek, akinek nincs kedve vagy ideje újra végignézni a teljes Office-t; egy videó, mely minden Office rész legjobb 1 másodpercét felhasználva prezentálja nekünk a sorozat kvintesszenciáját. Ha esetleg valaki pedig nem látta volna a sorozatot eddig, remek alkalom, hogy egy kicsit átérezze az office hangulatot, ettől tutira kedvet kap majd, hogy belenézzen.

Október 7-én tér vissza a képernyőre a Doctor Who a 11. évaddal, több mint egy éves kihagyás után. Ennek örömére a BBC egy rövid kis trailerrel kedveskedett a rajongóknak, melyben Jodie Whittaker-re rázuhan egy teljes üvegmennyezet. Na persze kár aggódni, a BBC költséghatékonyabb megoldásnak találta, hogy utólag paintben megrajzolgassák a dolgot, minthogy felépítsenek egy teljes, festett üveg kupolás mennyezetet, amit aztán rárobbantanak Whittakerre. Arról nem is beszélve, hogy így egy kicsit biztonságosabb is talán, mint reménykedni, hogy a lehulló milliónyi üvegdarab a végére nem szabdalja apró cafatokra a színésznőt. 

Kemény az élet a francia fővárosban, Jamie megint hajnalban érkezik haza a Csinos Csárlival töltött mulatozásból, s rögtön mennie is kell tovább. A borkereskedésbe ellenőrök jönnek, aztán ott a szokásos sakkparti a pénzügyminiszterrel, s este megint az ivászat a bordélyházban. A házastársak (+ a lakáj) a röpke reggeli találkozás során úgy keringenek a palotában, mint a West Wing szereplői a Fehér Házban. Emlékszünk még arra, amikor Jamie egyszerű lovászfiúként élt Leoch várában? Egyébként nem találja egy ideje a bátyjától kapott faragott kígyócskát, nos, legalább annak keresésével elfoglalja magát majd a személyzet.