Naszóval Parker már tényleg nagyon átballagna már az újabb vágatba, de a nagy költözés közben csak kiszúrja a szemét, hogy az eredetileg a salaknak ásott gödörben szügyig lehet gázolni az aranyban. Na, ez ám a meglepő fordulat. Így persze az a hülye helyzet állt elő, hogy a már szabadságra küldött embereket azonnal vissza kell rángatni, merthogy a talált aranyföld átmosásával az emberek nem kaptak több időt Mosátán áttelepítésére, szóval az amúgy sem egyszerű költöztetés és padkaépítésre 4 kemény nap van. Megy is az állandó jellegű csesztetés, de amíg a többiek szívnak, addig Parker is megszenved. Annyi a dolga, hogy 1,5 km-en keresztül tolatva elvontasson egy markolóval egy 600 ezer dolláros mosót. Közben kanyarok, emelkedők, szűk csatornák és egyebek nehezítik a manővert. Én meg néhe 2 méter hátra menettől és párhuzamos parkolástól is vért hugyozva zsolozsmázok a volán mögött, Parker meg... erre született úgy látszik. Minden a helyén, jöhet a heti mérleg. Rick igen szerény 97,8 unciával tud a Parker Egyház perselyéhez járulni, még szerencse, hogy az aranybolond egyház atyja, Parker az ülepítőben maradt föld 3 naapos átmosásával elég nagyot, 327,4 unciányi aranyrögöket gurított. Így már csak 700 uncia kell az 5000-hez. Plusz, ha az meglesz, akkor Hoffman még hozzá is csap egy százast, hisz ebben fogadtak.

Vincent a spéci naplót felhasználva furcsa varázslatba fog. Egy másik síkra megy, egy kék színű helyre, ahol egy indiánsátorból csecsemősírás hallatszik. A régens a hang irányába indul, de nem jut messzire – hirtelen megint a valóságban találja magát, a saját varázskörében. „Vendégek” érkeznek, akik szándékuk szerint vissza akarják vinni a naplót a jogos tulajnak, a Sivárnak. Vincent nem adja harc nélkül: két követővel elbánik, a harmadik támadó viszont végül legyűri, és meglép az értékes könyvvel.

Gereon kikötve, gyógyszerezve fekszik Schmidt doki egyik kórtermében, éppen hipnotizálják, tehát ott járunk, ahol a kezdetkor. Szexuális töltetű visszaemlékezései vannak, majd a jó doktor közli, hogy még jobban elmélyítik ezt az állapotát.

Fakó és szürke képeken látjuk a fakó és szürke atomvárost, Windent, alig kilenc órával az előző rész történései, azaz Mikkel Nielsen eltűnése után. Miközben a rendőrség és az önkéntesek csatárláncba fejlődve éppen őt keresik, egy koszos képű, szakállas idegen érkezik a vidékre, nagy pakkokkal és kapucnis esőkabátban. Ő lenne az a csuklyás alak, akit már az első részben is láttunk, amint kijött a barlangból és/vagy megkínozta az eltűnt Eriket azzal, hogy nyolcvanas évekbeli pop-slágereket hallgattatott vele? Nem tudni, az viszont biztos, hogy sokat most nem csinál, mindösszesen felvesz a földről egy döglött kismadarat...Jonas pedig felriad ágyában, nem is csoda, hiszen a jobb füléből valami olajszerű, fekete dzsuva folyik kifelé, és újra megjelenik előtte a halott apja is, ugyanúgy, mint nem sokkal korábban, a barlangoknál, és most is ugyanaz a szurokszerű anyag lepi be, miközben a fia nevét emlegeti...Jonas pedig újra felriad ágyában, merthogy persze ez is csak egy álom volt. És akkor jöjjön a borongós Goodbye, azaz a főcím, ami ugyanolyan jó, mint elsőre.

Kellemes reggeli jelenet, Anya mosdik, Apa fürdik, Dávid meg betoppan a fürdőszobába…együtt lenni jó. Így legalább alkalmunk nyílik megfigyelni minden jelentkező testfelépítését. Szívesen.

Az eredeti sugárzásban ez volt az 1x06 epizód, onnan folytatjuk, ahol a múltkor abbahagytuk: nyugdíjas akcióhősünk még mindig a kórházi váróban van, Jeffers doki lép oda hozzá, aki a sebesült kislányt is ellátta. Indy mutatja megdagadt lábát, alig tud ráállni, megcsípte egy méh. A kánya csípje meg, ezt jól kifogta, mondja a doki és nekilát a kezelésnek, közben arról beszél, mennyire frusztrálják az olyan esetek, mint a lövéstől megsebesült kislányé. Merthogy a rosszfiúk ugyanolyan kezelést kapnak, mint a véletlenül arra tévedt ártatlan áldozatok, és minden hónapban legalább egy tucat ilyen eset van. Indynek erről természetesen eszébe jut egy német orvosról szóló világháborús történet.

Előjátékban Buci és Zsófi ücsörögnek a konyhában, Buci feje már megint beverve, ennek ellenére láthatóan valaminek nagyon örül, huncutul, csillogó szemekkel mered Zsófira - Na? - kérdi mosolyogva a nőt - Gondolkodtam - mondja lassan Zsófi. - VÉGE - na de hogy akkor most Petibával, Bucival, vagy csak úgy ánblokk a sorozatnak, azt nem tudjuk meg, mert főcím. 

Úgy látszik John olyan, mint egy macska – mindig talpra esik. Bár az előző részt az ő szorult helyzetével zártuk (lehetett izgulni érte rendesen), másnap a csipet-csapat új főhadiszállásának kanapéján ébred. Az előző estéből az akaratán kívül benyalt drogok miatt persze alig pár dologra emlékszik, na meg gatya sincs rajta - Sara közli vele az infót szemrebbenés nélkül (hangos röhögésemtől kísérve), de amúgy kutya baja.

Merthogy a jó doktortól kapott megbízásnak hála Stevie követte őt, és kimentette szorult helyzetéből – a részletektől megkímélik hősünket, és sajnos minket is. (Egyben itt kérek elnézést az előző rész hogyvoltjában elkövetett durva tárgyi tévedésemért, Kreizler lovászának/kocsisának neve ugyanis Stevie, nem Billy. Sorry!) De azt legalább megtudjuk, hogy a csapat a nyugodt nyomozás érdekében  lakást bérelt, ahol feltűnés nélkül ügyködhetnek. John a történtek miatt erősen frusztráltan haza indul, hogy rendbe szedje magát.

Bianka és Furulyás egy kis kokóval spékeli fel a már amúgy is rendkívül romantikus légyottot, ami Furulyás legénylakásán teljesedik be. Bélához Jani és Viki érkezik váratlanul látogatóba, Angéla még mindig morcos hangulatában van, bánja már a döntését, hagyni kellett volna Noémit a picsába,  és Piros látványa és dumája is ráébreszti arra, hogy undorodik a gyerekektől. Viki ismét közli Bélával, hogy kiszáll a kamuvonatból, aki megvillant egy fotót bizonyíték gyanánt, úgyhogy ismét leszereli a csajt.

2010, Svájc. Egy szektaszerű építményben és egyenruhában öltözködő emberekkel körülvéve Brutális Baba (azaz BB) ül egy idős nővel és a legszörnyűbb emlékét idézi fel (BBanyu elhagyta), amire az apja szerint nem emlékezhet, mert még csak 3 éves volt. Az idős nő levonja a konzekvenciát, hogy itt bizony a veszteségtől és elhagyatottságtól való félelem a gond, de a természet – itt Brutális Baba kezébe nyom egy levelet – segíteni fog. Az egyik pasas egy triangulumot üt, majd amikor Brutális Baba elhelyezkedik mellette, megdicséri, hogy csinos kis levélke. A pasasnak amúgy eléggé Nick-feje van, de az imdb szerint nem ő az. Visszazökkenünk a jelenbe, a főnöknő fut fullsminkben, elesik, a falon pedig pont egy olyan szem figyel vissza rá, mint ami a szektás nyakláncokon volt.