Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Hogy volt?

Az ifjú Indiana Jones kalandjai Chapter 11/2 - Oganga, the Giver and Taker of Life / Congo, January 1917

2018. február 14. 09:00 - Gabba

Az eredeti sugárzásban ez volt az 1x06 epizód, onnan folytatjuk, ahol a múltkor abbahagytuk: nyugdíjas akcióhősünk még mindig a kórházi váróban van, Jeffers doki lép oda hozzá, aki a sebesült kislányt is ellátta. Indy mutatja megdagadt lábát, alig tud ráállni, megcsípte egy méh. A kánya csípje meg, ezt jól kifogta, mondja a doki és nekilát a kezelésnek, közben arról beszél, mennyire frusztrálják az olyan esetek, mint a lövéstől megsebesült kislányé. Merthogy a rosszfiúk ugyanolyan kezelést kapnak, mint a véletlenül arra tévedt ártatlan áldozatok, és minden hónapban legalább egy tucat ilyen eset van. Indynek erről természetesen eszébe jut egy német orvosról szóló világháborús történet.

indiana11_2_00.JPG

Port-Gentilben Indy és Remy a helyőrségparancsnoktól, Pernod ezredestől kér embereket a fegyverek elszállításhoz Kelet-Afrikába. A tiszt régi katona, bal szeme helyén üvegszemmel, de nem tud segíteni, arra hivatkozik, hogy malária miatt katonáinak nagy része nem hadrafogható. A hajóra berakodáshoz ugyan tud adni pár embert, de kísérőnek senkit. Később Remy az utcán dühöng, mi az, hogy nem ad kísérőket, hát nem vagyunk szövetségesek? Indy nyugtatja, valahogy majdcsak visszajutunk a szállítmánnyal a mieinkhez, Remy szerint alig két tucatnyi katonájuk maradt az induló csapatból, ennyi emberrel őrültség nekivágni. Indy rendreutasítja, parancsot kaptunk és végrehajtjuk! Remy kicsit még pampog, de végül persze beadja a derekát, viszont ellenvéleményét nyomatékosítandó, behúz egyet barátjának. Mi volt ez?, rohan oda a földre hullott Indyhez egy francúz katona, belga tisztelgés, válaszolja Indy, miközben leporolja magát.

indiana11_2_01.JPG

Indy a korábbi parancsnak megfelelően robbanószereket helyeztet el a kis gőzösön, hogyha ellenséges támadás érné őket, felrobbanthassa a szállítmányt. Sloat, a kis gőzös kapitánya enyhén szólva nincs ettől elragadtatva és tiltakozik, de Indy utasítására az egyik ubangi katona csak megemeli a puskáját a kapitány felé, ezzel az ellenvélemény csírájában elfojtva, horgonyt fel, indulás. A klíma persze továbbra is gyilkos, a katonák közül ismét elveszítenek párat és a tetemeket a folyóba dobják. Remy is szarul van, vörös kiütések kezdenek rajta előjönni valami paraziták okozta fertőzéstől. Lassan a teljes legénység kidől, félig eszméletlenül hevernek szanaszét a bárkában. Indy átveszi a kormányrudat, de egy idő után ő is elhanyatlik, a kis gőzös irányítás hiányában a part felé kezd sodródni. A hajó oldalán egyszer csak felmászik egy fekete csávó és németül odaszól pár haverjának: Szerintem mindannyian halottak. Indy a német beszédre magához tér és megpróbálja elérni a detonátort, közben bunyózni kezd az ismeretlen emberrel. Annak sikerül elvágnia a robbanózsinórt, és a küzdelem sem tart sokáig, győz a jobb erőnlét és hősünk egy erőteljes jobbcsapottól eszméletlenül elterül.

indiana11_2_02.JPG

Kórházi ágyon tér magához, szimpatikus bajuszos férfi ül mellette és nyugtatja, ne próbáljon felkelni, inkább vegye be a gyógyszert. Miközben sztetoszkóppal meghallgatja, Indy éleslátóan megjegyzi: Maga német, ezek szerint fogságba kerültem. Sajnos nem fogadhatom el a megadását, arra nem vagyunk berendezkedve, feleli a doki, az épület túlsó végéből vidám mosolyú néger kiscsávók hallgatják a beszélgetést. Pihenjen és aludjon, mondja még a doki és kimegy. Indy éjszaka felébred, felöltözik és siet a hajóhoz, meglepetésére a fegyverrakomány érintetlen. Úgy dönt, egyedül viszi tovább a hajót, de mikor kioldaná a köteleket, feltűnik a doki. Indy puskát szegez rá: Vissza fritz!, mire a doki: A nevem nem Fritz, hanem Albert, és ne erőlködjön, ilyen állapotban úgysem jutna messzire, ha meghal, nem tudja teljesíteni a parancsot.

indiana11_2_03.JPG

A doki megpróbálja rábeszélni, hogy térjen vissza a barakkba, Barack Obama is ott van, de Indy erre nem hajlandó és azzal fenyegetőzik, inkább felrobbantja a hajót. Csak ne most tegye, mert felébreszti a feleségemet, mondja erre a doki és otthagyja a csökönyös katonát. Indy elvackolja magát a fedélzeten, majd itt fogok gyógyulni, szól a távozó doki után. Teljes meglepetésére kis idő múlva középkorú nő tűnik fel, egy kis teát hozott az elszánt belgának. Frau Schweitzer vagyok, de szólítson csak Helenának, kínálja Indyt, aki zavarában elfogadja. A nő megnyugtatja, nem kell izgulni a fegyverek miatt, hiszen már öt napja itt vannak és senkit sem érdekelnek. Indy kis híján félrenyeli az Earl Greyt, öt napig volt eszméletlen, ezt nem hitte volna, Helena még mond pár kedves szót, aztán visszamegy a házba.

indiana11_2_04.JPG

Indy fényes nappal tér magához, pár nappal azelőtti "támadója", a doki Joseph nevű segédje mosolygó arccal újabb adag gyógyszert hozott. Indy durcáskodás nélkül beveszi, aztán barátinak mondható beszélgetés során tisztázzák a tisztázandókat. Indy meglepődve figyeli, milyen tömegek érkeznek a kórháztelepre, Joseph szerint ezek a bennszülöttek napokat gyalogolnak, hogy eljöhessenek az Ogangához, ami nem a folyó neve a helyiek nyelvén, hanem az orvosé. Indy úgy dönt, hagyja magát meggyőzni és együtt visszamennek a telepre.

indiana11_2_05.JPG

Indy meglepődve veszi észre egyik katonáját, aki gyógyultan, vidáman mosolyogva ücsörög kint a szabadban. A doki két vizsgálat közben elégedett félmosollyal szól oda Indynek és köszönti "Dinamit századost".  Viszont sajnos csodát ő sem tudott tenni, Indy szakaszából összesen csak öten élték túl a betegséget, de szerencsére Remy is a gyógyultak között van. Nála sikerült időben elkapni a fertőzést, csak két lábujját kellett eltávolítani, de ez feltehetően nem fogja zavarni a jövőbeni csajozásban. Jellemző, hogy heverészel, miben fáradtál el?, kérdezi mosolyogva Indy. A megmaradt nyolc lábujjam éppen elég ahhoz, hogy seggberúgjalak, viszonozza Remy a beszólást. Egyetértenek abban, hogy ez a Schweitzer igazán rendes pasas, az életüket köszönhetik neki.

indiana11_2_06.JPG

A doki egész nap betegeket vizsgál, a csecsemőtől az aggastyánig, Indy hitetlenkedve és elismeréssel figyeli. Barátunk az estét is Schweitzeréknél tölti, a doki vacsora után a zongorához ül és játszik egy kis Bachot (Jesus, bleibet meine Freude). Helenától megtudjuk, hogy Schweitzer képzett zongorista, sőt az orvostanon kívül még a teológia és a filozófia doktora is, több könyvet is írt. De mivel utál dicsekedni, ez a feladat rá, a feleségére hárul.

indiana11_2_07.JPG

Indy a darab végén tapssal fejezi ki elismerését a zenés produkcióért. Később arról faggatja, mi hozta ide az isten háta mögé, mert szükség van itt rám, feleli egyszerűen Schweitzer. Tudja, hogy reménytelen dolog, de minden Istentől kapott tehetséggel az emberiséget kell szolgálni. Kicsit még elfilozofálnak ezen a vonalon, majd a doki maga mellé invitálja Indyt egy vidám négykezesre.

indiana11_2_08.JPG

Másnap reggel három bennszülött érkezik csónakon, nagyon izgatottan. Az egyik folyómenti törzsből valók és a dokiért jöttek, mert a törzsfőnök fia nagyon beteg. Egész éjjel eveztek, nagyon kimerültek, ezért Indy felajánlja a kis gőzöst a visszaútra, fizetségül csak fát kér a kazán fűtéséhez. Danke, mosolyog Schweitzer és már indulnak is. Útközben van idő filozofálni ismét, Schweitzer azt fejtegeti, hogy a civilizáció kezd szétesni, aminek a háború nem az oka, hanem a tünete. Más otthonát megtámadni és elfoglalni nem helyes, de ha egy ország kormánya parancsolja ezt, akkor mindenki engedelmeskedik. A társadalomnak nem az a jó, ha az embereknek saját meggyőződésük van, szolgákat akar, akik azt teszik, amit mondanak nekik. Az emberek szeretik, ha a társadalom gondolkodik helyettük, mert az egyszerűbb, nem kell önálló erkölcsi döntéseket hozni. Teljesen más lenne a világ, ha mindenki személyesen vállalna felelősséget a tetteiért, és nem bújna az ország vagy a kormány felelőssége mögé. (Ezek annyira igaz mondatok, hogy nem is keverek ide semmi aktuálpolitikát a NER évek óta tartó uszításáról.)

indiana11_2_09.JPG

Estére érnek a törzshöz, a doki bízik benne, hogy még időben. Éterrel elaltatja a beteget, közben elmondja Indynek, hogy az oganga orvosságos embert jelent, még pontosabban olyat, aki életet ad és elvesz. Most ismét ad, mert pár óra múlva a páciens mosolyogva felül az ágyon, elmúlt a fájdalma, a törzsfőnök és számos felesége nagy örömmel fogadja a gyógyulás tényét. A törzs ünnepelni kezd, a doki még megígérteti a fiúval, hogy, miután ő már megismerte a fájdalmat, másnak soha nem fog fájdalmat okozni. Később a törzsfőnök a fehérek nagy háborújáról érdeklődik, háromnál többen haltak-e meg benne? Bizony többen, bólint Schweitzer, talán tízen?, kérdezi a főnök, a doki erre is bólint. Más kultúra, más léptékek. Itt minden megölt ellenség után jóvátételt fizetnek: csirkét, kecskét, disznót, magyarázza Schweitzer, Indy csak pislog, állatokat az emberekért? Na igen, itt legalább van értéke az emberi életnek, amit az Európában harcoló felekről nem mondhatni el, mondja rezignáltan a doki, és példaként felidézi a háború egyik legvéresebb csatáját, amit Elzászban a Le Linge vagy németül Lingekopf nevű magaslatért vívtak és csak ott több tízezren haltak meg.

indiana11_2_10.JPG

A gőzös másnap elhagyja a törzset, telepakolva hálaajándékokkal, többek közt egy jól tejelő fehér kecskével. Schweitzer a visszaúton tovább moralizál: tisztelni kell az életet, mert minden onnan ered és oda vezet. Ez a tudatosság legalapvetőbb jellemzője. Az élet mindenhol ott van és élni akar, a gondolkodó ember minden életet ugyanúgy tisztel, mint a sajátját. Minden jó, ami segíti az életet és minden gonosz, ami elpusztítja; innentől mindenki maga dönti el, mit választ.

indiana11_2_11.JPG

Estére érnek vissza a kórháztelephez, ám a mólónál francia katonai hajó fogadja őket. Rostand százados közli Clemenceau szenátor legújabb utasítását: minden német állampolgárt össze kell gyűjteni francia területről és evakuálni Európába. Remy válogatott szidalmakkal fogadja a partra lépő tisztet, csak néhány jelző a hosszú listából: rohadék, púposhátú, menyétpofájú. De mi már négy éve itt vagyunk és gyógyítunk, próbálkozik a doki is, de persze hiába. Schweitzerék minimális motyót szedhetnek össze, majd a katonák a hajóra kísérik őket és indulnak velük Port-Gentilbe. Indy még bepróbálkozik azzal, hogy a franciák inkább segítsenek eljuttatni a fegyverszállítmányt a Tanganyika-tóhoz, mert ott szükség van rájuk Tabora ostrománál, de a százados elhajtja. Tabora három nappal ezelőtt elesett, közli Indyékkel. És a betegekkel mi lesz?, kérdezi Indy, de erre csak Helena válaszol: Mindannyian meg fognak halni.

indiana11_2_12.JPG

Indy és Remy úgy döntenek, visszamennek Port-Gentilbe, hogy Pernod ezredesnél közbenjárjanak Schweitzerék érdekében. Van nálunk pár szép üveggolyó, a Múzeumkertből szereztük a Pásztoroktól, próbálkozik Indy, de az ezredes nem hagyja magát megvesztegetni, neki elég az az egy üveggolyó, ami a bal szemét helyettesíti. Majd másik parancsot mutat Indynek, ennek értelmében a fegyverszállítmányra az európai hadszíntéren van szükség, úgyhogy Indy és Remy az első gőzösön kihajóznak a munícióval. Barátaink megdöbbenve néznek egymásra, akkor hiábavaló volt az egész expedíció és a szakaszuk majdnem teljes pusztulása?

indiana11_2_13.JPG

A kikötőben még pont megcsípik a móló felé haladó Schweitzer házaspárt, így el tudnak tőlük búcsúzni, Remy méretes pocakjával lazán félretol egy akadékoskodó francia tizedest. Indy bevallja a dokinak, hogy mióta találkoztak, kétség van benne, tényleg az igaz ügyért harcol-e. Sajnos ebben nem tudok segíteni, ezt a betegséget saját magának kell meggyógyítania, mondja erre a doki. Kézfogással búcsúznak, Indy hosszan követi szemével a német evakuáltak távolodó csoportját. Majd elindul Remy után, aki időközben előrement a kikötői csapszékbe, hogy ott várja meg cimboráját pár üveg Calvados vigasztaló társaságában.

indiana11_2_14.JPG

A jelenben megtudjuk a történet végét: Schweitzer elhagyott kórháztelepét visszafoglalta a dzsungel, a háború után azonban a doki visszatért Afrikába és egy új, még nagyobb telepet épített, ott folytatta gyógyító tevékenységét. Jeffers doki megköszöni a tanulságos történetet, ekkor a nővér lép oda hozzá: megérkeztek a sebesült kislány szülei. Jeffers elköszön Indytől és a szülőkkel közli a jó hírt: a gyermek túl van az életveszélyen, rendbe fog jönni. Öreg akcióhősünk egy ideig meghatottan figyeli az egymást átölelő szülőket, majd lassan kimegy a kórházból.

indiana11_2_00_1.JPG

Címkék: Indiana Jones
komment

Facebook kommentek

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pácsó Ármándó 2018.02.14. 19:01:36

Ez egy szépen megírt történet Svejcer Dokiról és az ő emberségéről, talán Indy is otthagyja a háborút és visszamegy Szofi hercegnőhöz és elveszi feleségül.
Köszi a hogyvoltot Gabba!

Flankerr 2018.02.14. 21:20:59

Ez is egy jó hogyvolt lett :)

Gabba 2018.02.14. 22:33:45

@Flankerr: mostanában sok errefelé a lett :))

@Pácsó Ármándó: az is járható út, ráadásul az esetleg kötözködő após már nincs az élők sorában...

Gabba 2018.02.25. 20:27:35

@Pácsó Ármándó: off: nagy gratula Hmvhelynek! Ha arrafelé jársz, add át nekik! :))

Pácsó Ármándó 2018.02.26. 10:36:07

@Gabba: Off: Nem követem a téli olimpiát, mit nyertek? :-)

Gabba 2018.02.26. 18:40:20

@Pácsó Ármándó: márkás-zayos aranyérmet :)

Pácsó Ármándó 2018.02.26. 19:00:24

@Gabba: Az off offja: Elsőre nem Hódmezővásárhelynek olvastam a rövidítés miatt, hanem Hüvelynek :-))) Biztos a sok kardozós hogyvolt miatt! ;-)
süti beállítások módosítása