Kedves Emberek, íme itt a második évad. Azt gondoltam, hogy a záróepizód volt csak összecsapott és minden koncepciót nélkülöző, de tévednem kellett, a második évadra – most úgy tűnik- ez maga a koncepció. Sajnálom, mert az elején szeretnivaló sorozatnak látszott, de most úgy fest, alábbhagyott a lendület. Mindenesetre én még bízom benne, hogy feljavulunk, márcsak azért is, mert nekem mindenképp végig kell néznem.
Eddig lehetett húzni, kész, vége van. De még búcsúzóul lássuk, az utolsó rész hogyvolt. (Bár, azt előre kell bocsássam, hogy ezt az epizódot a készítőknek sikerült jobban összecsapni, mint nekem az előző rész hogyvoltját.) Maratoni hosszúságú poszt következik:
Eszternek rosszul indul a reggele, a gyerekek tényleg elhúznak 5 hétre Floridába, mondjuk, ennek én örülnék, de mit tudok én az anyaságról.
Dávid random lányokkal csapatja, valamit nagyon ünneplünk, csak még nem világos, hogy mit. Ja, azt, hogy lett neki felnőtt munkája. Hurrá. De mit szól ehhez Eszter? Semmit, salátát fogyaszt Dórával, akit még le is hurrog, hogy ne legyünk kicsinyesek. Ja, lehet én is lazább lennék, ha az exférjemmel egyaránt egy háztartásban élnénk.
Kellemes reggeli jelenet, Anya mosdik, Apa fürdik, Dávid meg betoppan a fürdőszobába…együtt lenni jó. Így legalább alkalmunk nyílik megfigyelni minden jelentkező testfelépítését. Szívesen.
A kilencedik rész mindjárt egy jó hangulatú (nem) vacsorával kezdődik, amit Eszter oktrojál a családra, délután ötkor, hogy együtt legyenek, mielőtt Dávid lelépne pultozni. Azt a véleményemet, hogy ennek semmi értelme a gyerekek is osztják, meg egymást is. Dávid szomorúan állapítja meg, hogy őt mindenki utálja, pedig eddig leszarta, Eszter pedig közvetlen közelről hazudja az arcába, hogy „Dehogyis, senki sem utál, világos?”
Dávid valamilyen oknál fogva Eszterék nappalija közepén ébred, a földön. Mondjuk nem magától, hanem mert újdonsült lakótársai porszívóznak/ugrálnak a fején/arcába öntenek egy adag vizet. Minek is az embernek ellenség, ha vannak ilyen barátai. Aztán kiderül, hogy tényleg:
Kedves Emberek, mikor is már kevesebb van hátra, mint előre, tehát lássuk, hogy volt a hetedik rész.
Halálközeli élménnyel kezdődik a hatodik a rész, szó szerint és átvitt értelemben is, mivel párocskánk motorozgatás közben kis híján balesetet szenved, illetve a rettegett anyóspajtás is feltűnik a színen. A második.
Dórát ez az egész kicsit sem érdekli, őt inkább az anyós személye foglalkoztatja. Eszter azon kivételes emberek közé tartozik, akinek egyszerre két anyósa is lehet, Ő viszont nem ettől esik kétségbe, hanem attól, hogy nincs életbiztosítása, pedig kérdezzetek meg bárkit, az első opciótól jobban befosna.
Mindenkitől ezer bocs a csúszásért, beütött a bejgli, és én is majdnem úgy jártam, mint Öcsi a harmadik a részben. Alexet velem szemben nem hatotta meg a karácsony szelleme, mert úgy kibaszta Dávidot a lakásból, hogy a lába sem érte a földet, és beköltöztette helyére Lilit. Azért ez nem volt szép tőle, kevés ember lehet még ezen a világon, akit szórakoztatnak a kecskés videók, és Lili speciel pont nem néz ki olyannak, mint aki közéjük tartozik, viszont van egy csomó rózsaszín ruhácskája.
