*Direkt nem a jövőt mutató intróval kezdek.* Shane és Rick szelik az utakat és egy elágazáshoz érve megbészélik a dolgaikat, hogy Shane hiába is gondolja, hogy szerelmes Loriba, verje ki a tök fejéből, mert nem szeretheti őket, slussz passz. Az meg, hogy ő nem képes megvédeni a családját nettó faszság, mert de. Simán megérti, hogy kinyírta Otist, ő is megtette volna. Szóval felejtse el ezt a „Rick nem tudja megvédeni a kempet” baromságot, mert ettől a perctől ő a vezérürü és minden úgyy lesz, ahogy mondja. Ennyike. shane szája okét rebeg, de fejben teljesen máshol van. Nem érti minek egyáltalán esélyt adni ennek a sánta fasznak, akit most valami fastagányos helyre visznek, hogyen némi esélye túlélni, de Rick a góré, ugye.

A második évaddal kezdődött el az AMC-n annak idején a Talking Dead, egy vicces nevű műsor, ami egészen új koncepciót hozott a tévézésbe. A csatorna kitalálta, hogy a sorozat népszerűségét úgy lovagolja meg még jobban, hogy minden új rész után még egy egyórás kibeszélőműsort is csináltak, amelyben nem csak a sorozat rajongói és szereplői, hanem különböző ismert emberek beszélnek a Walking Deadről. Valószínűleg nem is sejtették, hogy ezzel voltaképpen egy új műsort teremtettek.

A Youtube már egy globális siker volt, amikor elindult a TWD első évada, azonban talán még ma is vannak olyanok, akiknek kimaradt a Walking Dead: Torn Apart. Ez egy hivatalosan tévés kánon történet, egy hatrészes websorozat, ami a sorozat egyik legelső leölt zombijának történetét meséli el. Pedig mind a hat részt Greg Nicotero, a sorozat nélkülözhetetlen maszkmestere rendezte.

Elcsúszva az időben, Lori felborult kocsijának bepókhálósodott szélvédőjén ejtett öklömnyi lyukon próbál ordítva hörögve bemászni egy kósza kóborló, mire a saját hülyesége okán közúti balesetet szenvedett nő végre magához tér és mint minden normális ember elkezd pánikolni. Kimászni nem tud, mert visszaesik, a zombi megragadja a hajánál fogva, így nincs idő gondolkodni, hogy mi legyen, jó lesz a keze ügyébe kerülő legközelebbi éles tárgy, hogy a kóborló szemüregébe oktojálva Lori megszüntesse ezt a fenyegetettséget. Brávó! Így már békésen kimászhat, szusszanhat egyet, mire érkezik a soron következő agyhalott is, aki lecibálja Loriról, az aggódó feleségről a dzsekit, majd kis szerencsétlenkedés után végül csak sikerül megszerezni a maroklőfegyvert és jól fejbe lövi a csúf zombit. A tanyasiak eközben vígan vacsoráznak, vagyis csak vacsoráznának, mert amikor az asztalhoz rendelik Lorit, kiderül, hogy az  lelépett ugye. Shane bevágódik a kocsiba és a nő után megy, meg is találja és le is bassza fioman, hogy még egyszer nehogy el merjen menni ilyen öngyilkos küldetésre, oké?! Oké, de meg kell keresni Ricket. Ó, hát már rég visszajöttek épen, egészségesen. Tényleg? tínyleg, na gyere. És mennek is vissza a tanyára.

És ugyaninnen nyitunk. Rick áll Sophia teteme felett, Carol a saját könnyében és nyálában fulldokol. Az egyik helyi kislány, Beth is odamegy az anyja hullájához, de a nagy búcsúöleléskor kiderül, hogy anci még nagyon is „él” és szívesen falatozna kislányából. Egyből ugrik a felmentő serege. T-Dog már cipőzi is a mutert, de Andrea oldja meg a helyzetet egy méretes kaszát oktojálva zombi anyus koponyájába. Mindenki gyászol, de Shane nem cicózik megkérdezni, hogy tudták-e, hogy Sophia a pajtában van? Hershel mentegetőzik és Otisszal takarózik, míg Rick csitítgatja mind két felet, de a lényegen nem változtat: takarodó van a farmról. Rick és Shane is megbeszélik a  dolgokat, hogy mi hány méter, mert ugyan igaz, hogy Shane eresztette ki és  lőtte szitává a pajtában héderező zombikat, de attól még Rick volt az, aki egy zombi kislányért küldött az erdőbe, egyenesen a halál torkába embereket, vagyis ő is legalább annyira eltévelyedett ember, mint Hershel.