A második évaddal kezdődött el az AMC-n annak idején a Talking Dead, egy vicces nevű műsor, ami egészen új koncepciót hozott a tévézésbe. A csatorna kitalálta, hogy a sorozat népszerűségét úgy lovagolja meg még jobban, hogy minden új rész után még egy egyórás kibeszélőműsort is csináltak, amelyben nem csak a sorozat rajongói és szereplői, hanem különböző ismert emberek beszélnek a Walking Deadről. Valószínűleg nem is sejtették, hogy ezzel voltaképpen egy új műsort teremtettek.
A Talking Dead házigazdája a kezdetek óta Chris Hardwick humorista, producer, színész, énekes, szinkronszínész, műsorvezető és még egy csomó minden, például az itthon nagyot bukó A Fal arca is. Hardwickkal azt a nagyon merész dolgot húzta meg az AMC, amire a tévézés során csak kevesen gondoltak: Mi lenne, ha a popkultúrában csak watercooler talkként elhíresült, munkahelyi sorozatkibeszélést egy fokkal profibban megcsinálnánk a tévében?
Az ötlet egyáltalán nem volt hülyeség, hiszen még pár évvel a Netflix és a binge watching elterjedése előtt vagyunk, amikor még nagyon számított, hogy egy sorozat új része melyik nap jön, hogy aztán másnap a kollégákkal ki lehessen beszélni. A Talking Deadben viszont nem kollégáink trécselnek, hanem Hardwick és vendégei, ráadásul sokszor olyan arcok, akikről nem is gondolnánk, hogy nézik a Walking Deadet. Az első évadban szerepelt például Patton Oswalt, James Gunn, Kevin Smith, Felicia Day vagy Zachary Levy, de menő zenészek is felbukkantak, mint Dave Navarro, Scott Ian vagy maga Alice Cooper. Azóta pedig tényleg a legváratlanabb figurák tűntek fel a műsorban kezdve Will Wheatontől Marilyn Mansonön és Conan O'Brienen át egészen Snookiig a Jersey Shore-ból.
Feltehetnénk a kérdést, hogy mégis ki a fene akar egy új rész után még egy órát azzal tölteni, hogy zenészek és celebek össze-vissza beszélnek egy epizódról? Mint kiderült, iszonyat sokan, az első évad stabilan tartotta az egymilliós átlégnézettséget, ami a fináléra majdnem felment 5 millióra. A második évad Talking Deadet már 2-4 millió embert nézte átlagosan, a harmadik pedig már stabilan 5 millió néző körül volt, hogy a évadzáróra már majdnem 8 millióan kapcsoljanak oda. A növekedés egészen az ötödik évadig volt érzékelhető, ekkor már annyira megérte a buli mindenkinek, hogy állandósult az 5-6-7 milliós átlagnézettség, és a Fear the Walking Dead is kapott saját adást. Pedig, ha belegondolunk, itt annyi történik, hogy egy műsorvezető mindenféle ismert, kevésbé ismert emberekkel beszélget egy darab sorozaról, néha felbukkanak a sorozat színészei, és egy-egy halál után könnyes búcsút adnak a legjobb karaktereknek. Mostanra közel a felére estek a számok, de ettől még az AMC büszke lehet magára, mert tényleg egy műfajt indított el ezzel, és nem csak úgy, hogy XY mellékszereplő elárult pár kulisszatitkot.
Pár rövid tanulság a Talking Dead sikeréről:
- Kiderült, hogy egy vasárnapi tévésorozat a 2010-es években van annyira meghatározó jelenség, hogy arra felhúzzanak egy külön műsort.
- Kiderült, hogy a Walking Dead rajongóinak még a megduplázott epizódszámok is kevesek, zabálják az új tartalmakat, így a Fear the Walking Dead elindítása sem volt akkora kockázat.
- És a legfontosabb: Kiderült, hogy az emberek sorozatokról beszélgetnek műfaj a peak tv megkerülhetetlen jelensége lett, amely nem csak az epizódkibeszélős podcastek műfajának adott brutális löketet, hanem más csatornákat is hasonlóra sarkallt.
Miközben az AMC csak a 2010-es évekre lett meghatározó csatorna, az elmúlt években bizony az HBO vagy a CBS is követte a példáját. Elég csak a Talk the Thronest említeni a Ringeren, vagy az After the Thronest az HBO-n, ami szintén arra épül, hogy menő műsorvezetők (Chris Ryan és Andy Greenwald a Ringertől). Ezt a műsort az HBO voltaképpen megvette a Ringertől, hiszen ott már régóta volt tematikus podcast a sorozatról, a csatorna pedig fogta, és átemelte a műfajt a tévébe. Mondani sem kell, hogy a máig marginális podcast műfajban rejlő potenciált mennyire jól mutatja, hogy az HBO belevágott ebbe az ötletbe.
Ezzel létrejött az aftershow műfaja, de nehogy azt higgyük, hasonló nem létezett korábban. A műfaj a 2000-es években terjedt el, de akkor a realityk társprodukciójaként. Emlékezhetünk például, hogy a Való Világnak is BeleValó Világa, ahol a keményebb rajongóknak mutattak belsős dolgokat, háttérinfókat, hoztak ismert vendégeket. Viszont az AMC volt az, ami ezt megcsinlta először egy szkriptelt szériával.
A Wikipédia jelenleg összesen 16 darab aftershow-t ismer a tévében, ami nagyjából pontos is, de ha hozzávesszük, hogy mekkora lökést adott a watercooler talk tévés megjelenése a podcasteknek, akkor ez a lista akár több ezer új produkciót is tartalmazhatna. Az AMC-n a Talking Dead mellett van Talking Saul (Better Call Saul), Talking Preacher (Preacher), illetve egy ideig a Talking Bad (Breaking Bad) is ment. De a koncepciót az HBO mellett átvette a Netflix (Stranger Things), az FX (Sons of Anarchy), a CBS (Star Trek: Discovery), a Disney (Star Wars Rebels), a USA Network (Mr. Robot), de még a brit Skynak is van saját Trónok harca-kibeszélője.
Ahogy a példákon is látszik, az aftershow a tévében gazdasági megfontolások mellett presztízs értékű is lett. Előbbi azért, mert nyilván az adott csatorna legnézettebb műsoráról van szó, ezért ha ennek csak egy töredékét tartjuk ott, akkor is kaszálhatunk a plusz reklámokon. Utóbbi pedig nyilván azért fontos, mert ezzel a készítők jelzik, hogy az egyébként is sokszorosan telített sorozatos piacon egy olyan produkcióról van szó, ami külön figyelmet igényel, mint például az új Star Trek, ami nem csak iszonyatos pénzbe került, de rögtön aftershow-val indult.
A legjobb egyébként, hogy a Talking Dead évadai elérhetők az AMC honlapján, sőt, letölthetők Google Playen, Amazonon, iTuneson és még Xboxon is, vagyis nincs semmi akadálya annak, hogy egy-egy rész után plusz infók miatt megnézzünk egy aftershow-t.
Facebook kommentek