Egy nap késéssel, melyért szíves elnézéseteket kérném, de sajnos legalább 72 órája a Házasodik a motolla című nóta zakatol végelenítve a fejemben, és így létezni is nagyon nehéz, nemhogy írni. Ha ezt befejeztem, azt hiszem nem marad más megoldás, mint berakom a fejem egy kicsit a sütőbe, hátha attól majd elmúlik. Mindenesetre itt az eheti ajánlásom azoknak, akik nem szenvednek úgy, mint én, sorstársak jelentkezését pedig priviben várom. Köszönöm.

Már épp zuhan az eddigi legmélyebb pont felé a lelkesedésem a sorozat iránt, amikor egyszer csak Alan Alda jelenik meg a képernyőn. Emberek! Alan Alda a Ray Donovanban! Előtte persze még újra végig kell néznünk, ahogy Ray szalad Abby után, majd beleugrik az East Riverbe, jó lenne már ezen túllépni, vagy legalább is szorosabban becsatlakoztatni a motívumot a többi közé. Mondjuk valahogy másként kifejezni, hogy a gyász e formája csak felszíni tünet, nem maga a probléma. Mindenesetre hősünket az Alda által játszott Dr Amiot ébreszti a diliházban, megvizsgálja, kérdezgeti, majd úgy dönt, hogy a páciensnek már nincs szüksége a lekötözésre. 

Már a kezdés is irtó erős,  Anikó ugyanis egy lélegzetelállító, limitid edisön, még Vivien fotóját is tartalmazó (!) villalakós naptárat lenget előttünk hipnotikusan, azt ígérve, hogy a nap kérdésére („Kinek a fotója sikerült a legjobban?”) válaszolók közül valaki ezt viheti haza. Amióta egy barátom nemrég megkapta a 2019-es Kiszel Tündéset, éreztem, hogy a sors egyszer még enyhíteni fogja kínzó irigységemet, és íme, itt a lehetőség valami még annál is csodálatosabbra! Váááó! A modellek eközben királyi esküvőre készülnek, ami az eszkalálódó Reni-Zsuzsu ellentéttel együtt biztos irtó szellemes (cöh) Trónok harca-poénokat csalna elő, ha lenne most időm ilyesmiken gondolkodni. De nincs. 

Hamar elhaló békülési kísérlet viszont van, nem is akármilyen meglátásokkal:

érdekes, ahogy mimikálsz, ahogy reagálsz dolgokra, ahogy hirtelen ki tudsz törni magadból…de egy idő után ellenszenvessé válik a dolog. (Reni)

Naná, hogy hatásvadász jelenetsorral indítunk, ez ilyen pavlovi reflex lehet a forgatókönyvíróknál: évadzáró, ding-ding-ding, előbb jöjjön a meglepő következmény, s aztán mutatjuk csak, hogyan jut a történet odáig. Szóval Claire-t látjuk egy kötélbe gabalyodva süllyedni a vízben, közben a narrációját halljuk: halott voltam, testetlen, könnyű, rettegéstől mentes és boldog.  Közben ugyanaz a törékeny zene szól, mint Faith elvesztésekor.

Amíg Petya memoárt ír a bajszához, Anikó kalauzol minket végig a mai agysejt romboló utazáson, favágólánynak öltözve. Még mindig királyság, de már a finisben. Ez a tematika sem váltotta be/elégítette ki a hozzá fűzött, izgalomra és történésre erősen kiéhezett igényeket. Ani is azt mondja, van gond ezzel az I. László nevével fémjelzett kuplerájjal villakirálysággal, bár ő teljesen más aspektusból gondolja ezt, mint én. Részéről a renitens alattvalók állandó borstörési késztetései lesznek felemlegetve, részemről meg sír a lelkem, hogy akár még nézhetőt is lehetett volna csinálni ebből a hétből egy kis profizmussal, jobbra törekvéssel, de a hangsúly a lehetett volnán marad.

Gondoltam magamban, ez az utolsó hogyvoltjaim egyike a VV szériából, biztos megajándékoznak valami ütős, minimum a duplasegges sztriptízhez hasonló jósággal – erre jött a tegnapi adás, ahol a cselekményt ha felírnám egy post it-re, még elférne mellette három szépen kidolgozott pöcsrajz, meg egy szarvas, kalapban. Mindegy, nézzük, mi történt: Anikónak ma születésnapja van, így Peti vezeti a műsort abban az ingben, amit Anikó akart felvenni a bulira – az állatmintás göncöknek egyébként minden formáját betiltanám, de az hogy legális, hogy férfiak is parádézhatnak a leopárdpöttyökben, na az már tényleg több a soknál.

Biztos vagyok abban, hogy ha akarna, Puskás Péterből lehetne bármi, de ő sajnos valamiért pont a műsorvezetésre gyúrt rá. Sajnos, mármint nekünk, mert nézni kell "a túlmozgásos tízéves rátalált a bátyus fél ekijére" című magánszámát és valahol neki is sajnos, mert kötve hiszem, hogy a barátai ez a szemébe merik mondani. Peti, ha olvasod (ha nem, aki tudja, adja át pls), az a haverod a legjobb arc, aki nézi a műsort, és azt tanácsolja, hagyd abba, de azonnal. Na, lássuk, miből élünk.

Gyermekeim, két hete nem írtam valóvilágról, és most, ahogy belekezdek, máris érzem ennek a két hétnek megannyi pozitív hatását. Többek között egyszer sem láthattam a kedvenc reklámomat, amiben random lány a szomszédból annyira hülye szegény, hogy fáj a torka, oszt mégis a földön fekszik, és ezek után a kutyájának van csak annyi esze, hogy hozza a tantumverdét, amitől hirtelen még a nap is kisüt. Peter Gunman látványától is elszoktam már, a felkonf alatt nagyikának segít kötögetni, ami többek között azért is csodálatos, mert így csak korlátozottan tudja kiverni a legközelebb áll kameramen szemét a nagy hadonászásban, és nem, direkt nem úgy fogalmaztam, hogy egyáltalán nem képes rá. A lakók ma vlogban mondják el társaikról mit gondolnak, mi meg kénytelenek vagyunk nézni, mert nincs jobb dolgunk.

A nagyon rövid téli szünet után itt van 2019 2013 januárja, egy középsuliban, ahol két lány az egyetemi jelentkezésekről beszél, az egyik már legalább 13 adatlapot kitöltött, de még nincsen vége. Amikor beérnek az órára, lövéseket hallanak. Közben a csipetcsapat gyakorlatozik, még régi Főni van itt, a következő napi akciót gyakorolják. Hicks is tiszteletét teszi, és kiderül, hogy nem is volt rossz az a behatolás, de mégsem kéne, hogy elszálljanak maguktól a fiúk. Deac épp a második gyerekét várja a feleségével, Hondo meg Luca – a csapat két megrögzött agglegénye – látja el tanácsokkal, már ami a kislányok nevelését illeti. Mert az teljesen más, mint fiút felnevelni. Riasztás, az iskolai lövöldözéshez mennek.

Figyelitek, hogy ha a címben azt a kilencest megfordítanánk, akkor 666-ra dekódolódna ez az epizód? Ez a villalakók által annyira hangsúlyozott sátáni erők távozását is jelentheti, mert igen, engem ért a megtiszteltetés, hogy írhatok az első özvegymentes adásról, fuck yeah. Még mielőtt: nem szimpatizálok sellőfiúval sem (ha lett volna olyan opció, hogy „takarodjon mindkettő a gecibe”, azt preferáltam volna), de annak örömére igenis pezsgőt bontok, hogy nem kell tovább nézni egy 100%-os ribanc további kibontakozását. Szóval, kedves Özv. Radics KrisztiÁnuszné Két Faszba Ültem Bele Két Hónap Alatt (majdnem négybe) Ribien, ha olvasod ezt: Ha egy dologban nem hazudtál a castingon, és tényleg 18 éves vagy, akkor még bőven van idő arra, hogy megjöjjön az eszed, és többek között felismerd, hogy te ejtetted ki saját magad a VV9 egyik legidegesítőbb karaktere ellen. Nemcsak a kurválkodással, hanem azzal is, hogy hazudtál róla, és láthatóan nem értetted, mi ezzel a problémája bárkinek. Na, ennyit róla, és akkor most jöjjön a fergeteges Özvegybúcsúztató vigasság második, egyben sokkal elborultabb felvonása, amire azért is szükség van, mert szegény Bajusz Petit a vasárnapi párbaj óta rémálmok kínozzák, neki is kell az oldódás.