A nyitójelenetben három maszkos alakot fedezünk fel az éjszakában: Szifont, Bakit és Matyit – utóbbi az álcázás teljes zárójelbe tételével magán hagyva a munkába használt fényvisszaverő-mellényt. Károly eközben azt ecseteli a nővérének, hogy kérni akar egy disznót a sertéstelep-vezető volt osztálytársától, hogy egy nyári disznótorossal kápráztassa el az odalátogató kampányfőnököt, akitől sok-sok pénzt vár a falu számára. ,,Egy közös mészárlásnál semmi sem hozza jobban össze az embereket.” Ezzel a szép gondolattal indul a főcím.

Vasárnap elrajtolt a Shameless kilencedik évada, az utolsó, melyben még Emmy Rossum is szerepel. Remek számokkal indított, 1,31 millió néző nézte az USA-ban, ami bár majdnem fél millió nézővel kevesebb, mint az előző évad premierje esetében, azonban még így is magasabb, mint a Showtime bármelyik másik sorozatának idei premierjének nézettsége. Nem is volt rossz, ha engem kéreztek, bár én kurvára elfogult vagyok. Volt itten kéremszépen pelenkába vizelés a női egyenjogúság jegyében, hányás szex közben (business as usual), Frank kankót terjeszt a szülői munkaközöségben, Ian pedig a börtönviselt melegek érdekképviseletét és párkapcsolati tanácsadást vállalt magára, míg Carl őrült asszonykája rövid úton kikerült a képből.

Fiatal pár kettecskén repül Los Angeles fölött, a lány nevetve veszi észre a látnivalókat, mint például a Hollywood feliratot vagy a csillagvizsgálót. Az idillt a gép meghibásodása töri ketté, a fiú – akinek egy hónapja van csak pilótaengedélye – a „Mit tegyek repülőgép-baleset esetén for dummies” című könyv segítségével kéri meg a lány kezét, azaz a teendők közé csempészi be a lánykérést, majd aztán az igazi drámát az jelenti, hogy a lánynak rángógörcse lesz, még mielőtt igent mondana.

40 percnyi pörgés a klasszik mókuskerékben, aztán jön apu ökölbe szorított keze.

Ugyanott tartunk ahol abbahagytuk a múlt héten, June-ék szétváltak a kamionos tesóktól és keresik Quinnt, aki ugyebár már kikötött zombiként pocol az IMDB-n csak „Filthy Woman”-ként aposztrofált őrült feka nő által vezetett, Al-tól megfújt furgonban. Beer Guy meg Sarah ismét a sörről beszélnek, közben egy zombi mocorog a bokorban, Beer Guy a tolószékes Wendelltől kérné a pisztolyt, nono fiacskám, az nem úgy megy, mondja a férfi, tudom én ezt kezelni. Előkap egy tükröt, a zombi mögötte jön, jön, majd amikor kartávolságba ér, a tolószék hirtelen átalakul a Vastrónná, és felökleli a halottat – Sarah meg agyonszúrja.

Egy csinos, fiatal balett-táncos lánnyal kezdünk, utoljára állt a színpadra, ugyanis a próba közben valaki egy zsinórral megfojtotta. Nézzük Lucifert és Pierce-t, még mindig nem tértek napirendre afölött, hogy a jel eltűnt, de a kulcs már megvan: mindkettejüket Chloe szerelme teszi sebezhetővé. Lucifer vérzik, Pierce pedig meghalhat. Szerinte amiatt tűnt el a jel, hogy ejtette a tervét, hogy ártson Chloénak. Lucifer tagadja a nyilvánvalót, szerinte megint csak Apu szórakozik velük. De igazából mindegy is, a jel eltűnt, Pierce végre meghalhat, egy jókora kővel le is üti, ha kell. Pierce kiszedi a kezéből a követ, egyedül öli meg magát, Lucifer pedig elmegy a soha viszont nem látás reményében.

Egy korábbi posztban már színt vallottam, de mivel témába vág, újra megteszem: gyáva szar vagyok. Nekem nem való semmi olyasmi, amiben vészjósló zene szól, miközben a főhős félhomályban ácsorog kezében egy védekezésre totálisan alkalmatlan eszközzel, és nem tudjuk, hogy akkor most vérszomjas veszett vérfarkasok, agyvelővel táplálkozó földönkívüliek, vagy mutáns, radioaktív sugárzást kibocsájtó csótányok fognak rátámadni egy sötét sarokból. Logikusan következik a fentiekből, hogy az X-Faktornak X-Aktáknak nem kimondottan én voltam a célközönsége. Egyetlen részt láttam gyerekkoromban egy sulis kirándulás alkalmával, amikor a tanárok kidőltek és mi sunyiban bekapcsoltuk a TV-t. Csak annyira emlékszem, hogy a rettegéstől fájt a hasam, és egészen addig bírtam csak tettetni, hogy mennyire király a műsor, amíg egy bácsit be nem szippantott valami óriás ventillátor, ez volt az a pont, amikor egy elcsukló "mindjárt jövök" kíséretében eloldalogtam, és vissza se néztem. Azóta persze igyekeztem bepótolni a lemaradást, mert azért mégiscsak egy kultikus sorozatról beszélünk, de egy-egy részt végignézve még felnőttként is görcsben volt a seggem.

John Krasinski újra reflektorfénybe került azzal, hogy eljátssza az unalmas CIA-s aktakukacot, akiről aztán kiderül, mennyivel jobban érzi magát a bőrében, ha lövöldözésre és egy kis csihipuhira kerül sor, és ezzel egyidőben érthető okokból újra előkerült egy kicsit az Office is. Ezt a hullámot meglovagolva készült egy igazán egyedülálló válogatás mindenkinek, akinek nincs kedve vagy ideje újra végignézni a teljes Office-t; egy videó, mely minden Office rész legjobb 1 másodpercét felhasználva prezentálja nekünk a sorozat kvintesszenciáját. Ha esetleg valaki pedig nem látta volna a sorozatot eddig, remek alkalom, hogy egy kicsit átérezze az office hangulatot, ettől tutira kedvet kap majd, hogy belenézzen.