Part One: Noah
Rögtön a lovak közé csapunk, kiadós kettyintéssel indítjuk a részt – hőseink a ház kanapéját veszik birtokba, majd a férfi rögtön utána közli, hogy úszik egyet a tengervizes medencében. Ez okoz némi nézeteltérést közöttük, lévén asszonya rohadtul nem akar menni, és nem is indokolja miért ellenkezik olyan keményen. Noah egészen meglepődik, én viszont annyira nem: nyilván a kisfia halálának körülményei miatt nem akar tengervíz közelébe menni. Végül egyedül csobban egyet, és miközben a víz alatt úszik ismét régi emlékek kínozzák: látja a száguldó autót, amit ő maga vezet, és a homályos alakot, aki (ami) az útjába került.
Mire végez a pancsolással Alison már felöltözve várja. Noah kijelenti, hogy nagyon szeret itt lenni, igazából el sem menne soha, inkább írná egyik könyvet a másik után, a nő pedig lehetne a múzsája. Ezután komolyra vált, bizonygatja, hogy neki mindent el lehet mondani, és kéri, hogy Alison ossza meg vele életének egy titkát, amit még soha senkivel. Ám nincs szerencséje, nem tudja meg a medencefóbia okát, mert kedvese elüti a dolgot, és nagy titokként benyögi, hogy utálja a céklát... Noah-t azonban nem lehet kizökkenteni eltökélt hangulatából, és a következő kérdéssel jön elő: mit válaszolnál, ha megkérném a kezedet? Hát, az a gyűrűtől függ – viccel a nő. Hősünk erre előkap a fiókból egy ékszeres dobozt, letérdel elé, és megkéri a kezét. Alison teljesen megdöbben, ám mielőtt párja azt hinné, hogy visszautasítja, gyorsan igent mond. Öröm és bódottá!