Part One: Noah
Rögtön a lovak közé csapunk, kiadós kettyintéssel indítjuk a részt – hőseink a ház kanapéját veszik birtokba, majd a férfi rögtön utána közli, hogy úszik egyet a tengervizes medencében. Ez okoz némi nézeteltérést közöttük, lévén asszonya rohadtul nem akar menni, és nem is indokolja miért ellenkezik olyan keményen. Noah egészen meglepődik, én viszont annyira nem: nyilván a kisfia halálának körülményei miatt nem akar tengervíz közelébe menni. Végül egyedül csobban egyet, és miközben a víz alatt úszik ismét régi emlékek kínozzák: látja a száguldó autót, amit ő maga vezet, és a homályos alakot, aki (ami) az útjába került.
Mire végez a pancsolással Alison már felöltözve várja. Noah kijelenti, hogy nagyon szeret itt lenni, igazából el sem menne soha, inkább írná egyik könyvet a másik után, a nő pedig lehetne a múzsája. Ezután komolyra vált, bizonygatja, hogy neki mindent el lehet mondani, és kéri, hogy Alison ossza meg vele életének egy titkát, amit még soha senkivel. Ám nincs szerencséje, nem tudja meg a medencefóbia okát, mert kedvese elüti a dolgot, és nagy titokként benyögi, hogy utálja a céklát... Noah-t azonban nem lehet kizökkenteni eltökélt hangulatából, és a következő kérdéssel jön elő: mit válaszolnál, ha megkérném a kezedet? Hát, az a gyűrűtől függ – viccel a nő. Hősünk erre előkap a fiókból egy ékszeres dobozt, letérdel elé, és megkéri a kezét. Alison teljesen megdöbben, ám mielőtt párja azt hinné, hogy visszautasítja, gyorsan igent mond. Öröm és bódottá!
A nagy esemény után Yvonne és Robert házában ebédelnek, és persze meg is ünneplik az eljegyzést. Yvonne nagyon kíváncsi rá hogyan ismerkedtek meg, mire Alison rittyent egy jó kis kamu sztorit, miszerint a Montauk-i világítótoronynál találkoztak véletlenül – se házasságtörés, se megcsalás, semmi ilyesmi nem szerepel az „igaz történetben”. Még Noah is meglepetten pislog kedvese fantáziáján, ám vendéglátóik csont nélkül benyalják a sztorit. Ezután hősünk könyvére terelődik a szó, amivel nem igazán halad mostanában, ezért Yvonne felajánlja, hogy elolvassa – mégiscsak friss szemmel nézné és egy egész kiadót vezet. A témát a két irodalmár négyszemközt rágja tovább, a férfi köszöni a lehetőséget, hogy hajlandó átolvasni a könyvét.
Ebbe az idillbe trappol bele Whitney, azt is mondhatnám, hogy disznószaros gumicsizmával, mert ahogy a kis retek viselkedik arra nincs jobb szó. Mikor faterja saját kérójukba terelné benyögi, ha már apja a világ végén él, ő inkább Roberték házát választaná, mint egy szar faházat.
A tombolást aztán ott is folytatja, mikor Noah-nak sikerül hazarángatnia. Elvileg vendégségbe jött, gyakorlatilag megsért mindenkit – ordenáré stílusban osztja ki az apját, Alisont lazán lekurvázza, miután meglátja a kezén a jegygyűrűt. Maradjunk annyiban, hogy ha valaki 18 évesen ilyen undorítóan viselkedik, annak a) kijárna egy nyakleves, b) a szülei valamit nagyon, de nagyon elrontottak a nevelésénél. Ehelyett Alison megy ki a szobából, apja pedig megölelgeti a váratlanul lenyugodott tinit.
Valamivel később hőseink immár kettesben beszélgetnek a ház teraszán, amikoris Alison kifejti, hogy talán hiba volt eljegyezniük egymást, hiszen még mindketten házasok, és amúgy sem biztos, hogy ha visszatérnek a való életbe, ott is minden akadályt sikerül legyőzniük. Noah nem érti mégis mi lelte hirtelen, mit nem mond el neki, mire a nő változtat reggeli hozzáállásán, miszerint inkább magában tartja a titkait, és kitálal: lefeküdtem Oscarral – pont mielőtt visszatértél Montaukba. A férfi agyal kicsit, aztán úgy dönt elfogadja a dolgot.
A vallomásözönnek azonban itt nincs vége, Alison elrebegi, hogy aznap történt még más is: öngyilkos akart lenni – besétált a tengerbe, hogy meghaljon. Noah megretten, megöleli asszonyát és kérdi, hogy még vannak-e hasonló hajlamai. Nincsenek. A férfi helyében itt megkérdezném, hogy ennek mégis mi volt az oka, ő azonban azt bizonygatja, hogy neki bármit elmondhat, nem fog ellene fordulni, mire Alison bevallja, hogy múlt héten Cole náluk járt. Nem történt semmi kettejük között, csupán a cuccait hozta el, és igen, hazudott a férfinak, nem postán jöttek a holmijai, hanem exe szállította őket házhoz. Ez ahogy elnézem alaposabb emésztésre szorul.
Alison ekkor visszaadja a jegygyűrűt, ha párja meggondolta magát inkább el se kezdjék a közös életüket. A férfi azt hiszi a nő akar megszabadulni tőle, és vadul védelmébe veszi a kapcsolatukat – együtt képzeli el a jövőjüket, mégpedig úgy, hogy nem törnek egymás felett pálcát, hanem elfogadják a másikat olyannak amilyen.
Másnap reggel apja és lánya együtt állnak a vasútállomáson, ahol a hülyegyerek elrebegi, hogy nem akar hazamenni, mert otthon rettenetes depressziós, temetői hangulat van. A férfi is örülne, ha Whitney vele lenne (és az új asszonyt ugyanúgy lekurvázná, vagy mi?), de ehhez az kell, hogy a gyerek ne szóljon az anyjának, hogy együtt élnek Alisonnal, különben oda a megegyezéses válás. Whitney bólint, anyja tőle nem fogja megtudni.
A városban hősünk nem kis meglepetésemre régi cimborájával találkozik – nyilván nem tud semmit Max és Helen kapcsolatáról, különben nem beszélgetne vele ilyen kedélyesen. A kölcsönös „mi van veled, hogy vagy” kérdésre Max elrebegi, hogy egyrészről mocskos gazdag lett egy üzleti húzásának köszönhetően, másrészről van egy új kapcsolata, ami ugyan még csak most alakul, így nem mutatja be a haverjának (pff!!), de nagyon odáig van meg vissza. Noah viszonzásként elpötyögi, hogy nála nem feltétlenül ilyen rózsás a helyzet, már ami az anyagiakat illeti, de legalább boldog. Erre Max előveszi az okostelóját és mailt küld a könyvelőjének, hogy utaljon át 50 ezer dolcsit haverjának anyagi helyzete rendezésére; különben is, ha a válás mielőbb lezajlik az mindenki érdeke. Na ja. Noah veszettül tiltakozik, de végül csak elfogadja az ajándékot.
Ezután a mediátorhoz megy, ám hiába van időpontja, az ajtó zárva, senki sincs itt. A folyosón váratlanul megjelenik egy férfi borítékkal a kezében, és közli, hogy Jon Gottlief (!) ügyvédet és védencét, Helen Sollowayt képviseli, a borítékban pedig válási papírok vannak, amit ezennel kézbesített. Hm, kíváncsi vagyok vajon mi okból ugrott kútba a mediáció?
Part Two: Alison
Hősnőnk visszaemlékezései szerint a Robertékkel négyesben elköltött vacsora alatt egészen más téma is szóba került, mégpedig a gyermekvállalás. Nos, Noah siet kijelenteni, hogy neki már van négy, ezzel teljesítette is a saját kvótáját, szóval többet már kösz, de kösz nem. Alison szeme erre elkerekedik, Yvonne pedig tovább feszegetné a témát, ha férje le nem állítaná azzal, hogy ’menj haza részeg vagy’.
A kedélyes társalgásnak ezzel vége, az irodalmárok elvonulnak az írásról elmélkedni, míg Alison lepakolja az asztalt és Roberttel beszélget a konyhában. A férfi kéri, hogy az ételmaradékot ne dobja ki, és titoktartást kérve el is mondja mire kell: a kutyájuknak. Az ebet Pete-nek hívják, félig farkas, és már elszökött a háztól, aminek Yvonne nagyon örült, mert korábban rámorrant az unokájukra, emiatt veszélyesnek tartotta. Robert azonban mindig hagy némi ételmaradékot a ház körül, ha a vau visszatévedne ne éhezzen. Alison ígéri, egy szót sem szól erről Yvonne-nak. Vendéglátója kiüget a kajamaradékkal a hátsó ajtón, a főbejáraton pedig becsörtet Whitney.
A következő jelenetben hősnőnk már a parti házban ülve hallgatja, amint a kislány a teraszon gusztustalan stílusban ekézi őt az apjának, miközben ő bánatában a kisfia holmijait tartalmazó ládát veszi elő. Kicsit később Whitney a stégen cigizik, míg Alison azt firtatja párjánál, hogy hol alszik az éjjel a gyerek. Hát, az ágyunkban. Aztán komolyabb témára terelődik közöttük a szó: hősnőnk azon mereng, nem követnek-e el hibát, és ne adja-e inkább vissza a gyűrűt. Nem kap mindent elsöprő, határozott választ, csak annyit, hogy: nem, tartsd csak meg...
Alison rákérdez, hogy mi volt a legrosszabb, amit életében tett, erre férfi annyit válaszol – valószínűleg ez (gondolom a katyvaszra gondol, amit okozott a maga és mások életében). Visszadobja a labdát, mire a nő szomorúan szorongat egy követ, amit a kisfia cuccai közül vett ki, és csak annyit mond: elég sok dolgot tettem…
Másnap reggel Alison a kanapén ébred arra, hogy Whitney a konyhában sündörög, Noah pedig sehol. A gyerek csinált neki tojást reggelire, persze nem a két szép szeméért, hanem információért: Scotty Lockhart telefonszámát kéri, mert a srác megváltoztatta. A nő nem érti: távolságtartási végzés van ellene, meg egyáltalán, a történtek után miért akarod látni? Mert szeretem. Hát nem, akármennyire is szeretne jóban lenni leendő mostohalányával Alison nem adja meg a számot, de mielőtt a csitri lehordhatná a sárga földig előkerül Apu. Indulniuk kell, mert lekésik a vonatot, amivel visszamennek a városba.
Később Alison munkába áll Yvonne-nál, a nő azonban először a tegnap estét akarja kitárgyalni. Szerinte Whitney szörnyű természet (végre valaki helyén kezeli!), de hősnőnk nem akar rosszat mondani a kislányról, elintézi azzal, hogy tinédzser. Ekkor a szomszédasszony telefonál a hírrel, miszerint a tyúkjait lemészárolták, feltehetőleg Pete, a vau. Robert és Yvonne összevesznek, a férfi szerint a kutya elment, nem ő a tettes, ám felesége ragaszkodik az eb begyűjtéséhez és halálához. Végül a férj úgy dönt, maga keresi meg és durrantja le saját kedvencét, Alison pedig vele tart.
Miközben az erdőben keresik a kutya nyomát beszélgetnek. A nő – ez már korábban is látszott – megkedvelte, és megbízik vendéglátójában, és mikor leendő házassága kerül szóba elmeséli, hogy már volt házas, sőt volt egy gyermeke is. Robert ledöbben, majd finoman biztatja, hogy mondjon el mindent, Alison pedig így tesz: mi már ismerjük a történetet az előző évadból, mégis megrázó újra hallani az asszony szájából, hogyan halt meg a kisfia.
Miután kicsit megnyugszik, Robert Noahra tereli a szót, merthogy hősnőnk szerint párja úgysem érti meg ő min megy át. A férfi rákérdez: szereti ezt az embert? Igen, nagyon. Nos, akkor mindegy, ha nem érti meg, nem látja át Alison életének minden egyes apró részletét, attól még szerethetik egymást, hiszen a nő ugyanúgy nem ismerheti ki soha tökéletesen a másik felet.
A beszélgetést ezen a ponton Pete hangja zavarja meg, ezért a hang irányába indulnak. Mikor megjelenik az eb, Robert nagyon megörül neki, aztán eszébe jut, hogy mi a dolga, ezért fájó szívvel, de ráfogja a fegyvert, és meghúzza a ravaszt. Végül nem lövi le, csupán a levegőbe ereszt egyet, mire a rémült állat elrohan. A két „vadász” visszatér a házhoz, az öreg pedig felesége kérdésére úgy nyilatkozik, hogy lelőtte a kutyát, és az elpusztult.
Késő este a parti házban Alison rászánja magát, hogy fürdőruhát húzzon, és végre beteszi a lábát (pontosabban az egész testét) a medencébe. Ekkor ér haza Noah, némán egymásra mosolyognak, mire a férfi teketória nélkül ledobálja a gönceit és utána ugrik. Hősnőnkről is gyorsan lekerül a bikini, és a medencében egymásnak esnek, miközben Alison a férfi válla mögött látja, hogy a szomszéd ház teraszára kijön valaki (Robert?), aztán vissza is vonul.
A jelenben a Solloway házaspár a férfi ügyvédjéhez érkezett, hogy átbeszéljék a lehetőségeiket. Gottlief szerint mindenképpen tárgyalásra kerül a sor, szóval először is tudnia kell mi történt Cole Lockart esküvőjének éjszakáján. Álljunk meg egy pillanatra!! Cole esküvője?? Mi a manó!
Hősünk kijelenti, hogy nem ő ölte meg Scottyt, ám az ügyvédnek ez kevés, az egész sztorit hallani akarja. Noah elmeséli, hogy nem volt jó napja aznap, nem is akart részt venni az esküvőn, sőt azt sem érti miért hívták meg. Alison itt közbeveti, hogy azért, mert Cole kedves akart lenni. Na ja.
Mindenesetre hősünk elég feszült volt, sokat ivott, és összeveszett Alisonnal. A nő elrongyolt ő pedig utána, és közben elütött egy szarvast. Gottlief nem érti, hogy ha valóban csak ennyi történt mégis miért vesztegette meg a szerelőt, aki az autóját javította az eset után?
Noah erre felhozza ami Scotty és a lánya között történt: mindenki haragudott rá az eset miatt, plusz egyértelműen őt gyanúsították volna Scott halálával, ezért megpróbálta eltussolni az egészet, mielőtt valaki összeadja a kettőt meg a kettőt és arra a téves következtetésre jut, hogy az öt. Kijelenti, hogy persze, szívesen kinyiffantotta volna a hülyegyereket azért, amit a lányával művelt, de civilizált emberek ilyet nem tesznek. Oké, így az ügyvéd, akkor nincs más dolgunk, mint rájönni ki tette
Facebook kommentek