Az IMDb szerint nem ez a rész jött volna soron, de a Discovery ugrott egyet. Engem aztán nem zavar, mert a rész ismertetője szerint csak Tony piszmogott volna valamit, hogy akkor most miből is lesz aranya a szezon végére. Így viszont felpörögnek az események, kiéleződik a harc, mert három hetük van a bányásázra. Mocskos szájú Tony nincs benne a Parker és Hoffman közt zajló pisáló versenyben, de azért neki is össze kellene még kaparnia fél milkát, hogy meglegyen a kotró ára.
Hadész örömittasan áll egy szélesre duzzadt patak felett átívelő hídon, és azon lelkendezik, hogy milyen frenetikusan jó érzés a halandók világában kószálni, dobogó szívvel a mellkasában. Összehasonlítási alap híján kénytelenek vagyunk hinni neki. Belépdel a képbe Zelena, aki szintén nagyon boldog, igaz, ebbe a rózsaszín ködbe némileg fájón tolakszik be Regina hiánya, úgyhogy fel is veti, hogy ballagjanak szépen be a városba. Hadész ellenkezik, mondván, hogy a városlakókat bizonyára Hófehérke feltüzelte ellene, szóval mégse menne olyan sietősen, de Zelena megnyugtatja, hogy semmi gond, majd ő elmagyaráz mindent nekik, addig pedig maradjon itt, és vigyázzon a lányára. Komolyan mondom, szegény Zöldikéről már csak egy „lúzer vagyok” felirat hiányzott. Amint a nő eltűnik a színen, kapkodva megjelenik Arthur, középkori páncélt, és modern kori bilincset viselve. Segítséget is kér egyből, és be is mutatkozik, hogy ő Arthur, Camelot királya, akit igazságtalanul börtönöztek be. Jah, hát én is király vagyok, feleli Hadész, a halál istene, szóval szükségem van a segítségedre, és egyetlen mozdulattal kitekeri a megszeppent király nyakát.
A szokásos jövés menés közben kérdezgeti Pattmore Hughest a menyasszonyi bokros teendőiről, de a leendő ara nem tűnik valami lelkesnek a szervezkedésben. A házvezetőnőnek továbbra sincs ínyére, hogy Carson olyan urasan akarja megülni/állni a lakodalmat, Pattmore szerint viszont a kiválasztott sár barna színű menyasszonyi ruha nincs a toppon. Cora később Pattmore-ral egyezteti a vacsoramenüt, és a szakácsné felveti Hughes igen depressziós hozzáállását a saját esküvőjéhez. Denker basztatja Sprattet a bélyeggyűjtés hobbija miatt, majd csöngetnek a hátsó ajtónál. Denker rákérdez a csengőt hevesen nyomkodó ujjak gazdájára, de Spratt csak terel, látszik, hogy valami magánbizniszt intézett sebtiben. Anna készíti Maryt a vacsorához, és közben az úrnő felolvassa Branson igen érzelem dús levelét, melyben Downtont hiányolja. Annának viszont jó híre van, mert már a harmadik hónapban jár, és még nem vetélt el. Az esti vacsora végén mindenki döbbentére Cora felhívatja Hughest Carsonnal. Most végre szembesítik Hughes és Mary akaratát, és habár Hughes magasztalja gazdáit és aranyszívüket, de kevésbé szofisztikált módon képzeli el a menyegzőt, és a meghívottak egyszerűbb emberek mintsem ide bemerjék tenni a lábukat. Marynek persze bővebben meg kell indokolni az elutasító választ a tiszteletreméltó ajánlatra, de végül a család többi tagja az ifjú pár mellé áll, és az lesz, amit ők akarnak. Mondjuk Mary csak látszatra áll le, mert amint Carsonék kimennek, rögtön nekiesik az anyjának, de gyorsan a kávészürcsölésbe fojtják a vitát Carson visszatérésére.
Pazar évadzáró epizód következik, nem véletlenül az egyik legjobb a ratingje...
Idilli képpel indítunk: Hayley a napsütötte babaszobában levelet ír. Klaus érkezik és játékosan tudakolja, hogy ugyan kinek – Jacksonnak vagy Elijah-nak… netán neki, aki azt hitte, hogy már rég kiesett a versenyből? Évődnek egy sort, kicsit sziruposan, de azért jó nézni. Mintahogy azt is, hogy Klaus félénken (!!!) megtapizza Hayley pocakját, és érzi, ahogy a legkisebb farkasuk rugdos. Aztán kicsit megindultan magára hagyja a kismamát, hogy az befejezhesse a levelet… ami, mint kiderül, a babának íródik. :)
Na, kérem, volt itt minden: intrika, kombinálás, gombócevés, védettség, kiválasztás, szarkavarás, és még ezzel sem bírták megállítani azt a lejtmenetet, amit a műsor produkál már lassan egy hete. Csak én unom, vagy ti is látjátok, hogy a szerkesztők vért izzadnak, mire összekalapálnak nekünk valami adást estére.
(Ha nincs témád, csak dobj be egy vágóképet a malacokról)
Ági nekiesik Attilának, amiért egyetlen aláírással kicsinálta a céget, holott Miki szólt, hogy nem kéne belemenni az üzletbe. Miki inkább a megoldásra fókuszálna, s Nórától érdeklődik, hogy talált-e valami kiskaput a jogszabályokban, de Nóra egyelőre nemleges választ ad, hisz épphogy túlélt egy lakástüzet, örül, ha él, majd szól, ha megvan a papírokkal. Emília lelkét is ápolnia kell, mert a magabiztosság ellenére kicsit kikészül (nehéz eldönteni, hogy nevet vagy sír) úgyhogy a reggelit egy konyakkal öblítik le. Megbeszélik, hogy olyan jó hely ez a Mátyás király tér, hogy a legjobb lesz, ha Emília és Natasa Nóránál húzzák meg magukat. Ja, annyira jó hely, hogy elrabolnak, lakást gyújtanak rád, börtönbe kerülsz, liftaknába zuhansz, mindegyik szomszédod ágyában kikötsz, fejbevágnak egy gyertyatartóval… Hát igen…,,boldog élet rád csak Barátok közt vár!”
Antiflex Lukács és Jessica egy épület mögött megbújva lesik, hogy a sebezhetetlen bőrű emeletes feka kocsmáját hogyan oltja a sok lelkes tűzoltó. A férfi nagyra nőtt szemekkel magyarázza, hogy mindent megtett, amit Kilgrave kért tőle, hiába, neki is új még ez a szituáció, és csak az téríti magához, hogy Jessica indulatosan követeli tőle azt, hogy mondja vissza azt, amit Kilgrave mondott neki. Lukács megteszi, és egy visszaemlékezésben látjuk, hogy miként ment lépre az agymachinátornak, azaz követte Jessicát, majd a Hope öngyilkossága után az apjával menekülő Kilgrave-nek ment volna neki, de ez ritkán szokott eredményes lenni, és neki sem sikerült. A kocsiban aztán Kilgrave mindent kiszed belőle, ti. szeretők voltak, Jessica elárulta Reva halálának körülményeit, etc. Kilgrave-t leginkább az előbbi momentum érdekli, hiszen ez azt jelenti, hogy a kissé ványadt testével kellene versenyeznie ezzel a nagydarab fazonnal, de egyelőre ennek a gondolatnak nem lesz komolyabb következménye Lukácsra nézve.
Nem tudom, mi a hivatalos magyar cím, akinek ez nem tetszik, ne nézze.
Ott kezdünk, ahol befejeztük, havas liheg, mint aki a halálból ébredt pucér seggel, és bazdmeg, tényleg így van, Ser Davos meg kis híján lefossa a bokáját, mert medzsik baszki, tegnap halott vót, most meg itt veszi a száján a levegőt, hangosan. Csak a farkas néz mindenttudóan, én megmondtam, áll a tekintetében, oszt mindeni hülyének nézett. Ser Davos, hogy egy újabb halált, ezúttal tüdőgyulladásost megelőzzön, vastag köpenyt ad Havasra, de addig nem, míg a női nézők kedvéért nem történik valami.
DAT ASS
Loretta, akarom mondani Cookie és a sznob nővére Candece a kistesót, Carolt keresik Philadelphiában, persze ezt is hangos veszekedés és látványos egyet nem értés közepette teszik a hölgyek. A válogatott sértések mellett az egymás iránti sérelmek is a felszínre kerülnek, elemükben vannak a hölgyek. Jesszus, ha felnőttként ilyenek, milyenek voltak gyerekként… Menjünk New Yorkba, a Dinasztiánál a Cookie’s Cookout parti szervezése zajlik, Haki, aki már nem Lyon, a harsányrózsaszín posztereket osztja ki a népnek, minden falon ezt akarja viszontlátni! Hakit szerencsére a drága anyu Phillyból is instruálja, hogy minden pontos legyen. Haki beszámolhat arról, hogy kilátásban van egy újabb koncert. A nagyasszony örül a hírnek, és hogy a kisfia nem egy elveszett ember és a szervezést is pöpecen megoldja, amíg ő távol van. Búgnak még egy kicsit a búcsú előtt, majd Candece azt legalább elismeri, hogy Lú egy nagy simlis, de a fiúkat legalább helyesen nevelte, mialatt Cookie sitten ült. Hát, ez igaz, ezt még Cookie is kénytelen beismerni, majd ha már ilyen nyugisan beszélgetnek, akkor már ő is megkérdi, hogy vannak Candace gyerekei. Ők élik a boldog, gondtalan kertvárosi sznob gyerekek életét, vagyis minden szupi velük. Cookie következő gondolata már nem túl szupi, sejti hol lehet Carol, de Candece-nek a drogtanya már sérti a sznob érzékenységét.
Attila magába roskadva ücsörög az irodában Mikivel, állapotára némi alkohol is rásegít. Kinyírta a saját cégét, vége a világnak. Miki szerint azonban jó a hullámvasút az üzleti életben, egyszer fent, egyszer lent, majd lesz valahogy most is. Miki lecsekkolja, hogy tutira nem volt-e kiírva a megvett épületre, hogy műemlék, és nem mondta-e a tulaj, de Attila egyből a plafonon van, hát persze, hogy nem volt kiírva, akkor nyilván nem veszi meg átalakításra.
