A szokásos jövés menés közben kérdezgeti Pattmore Hughest a menyasszonyi bokros teendőiről, de a leendő ara nem tűnik valami lelkesnek a szervezkedésben. A házvezetőnőnek továbbra sincs ínyére, hogy Carson olyan urasan akarja megülni/állni a lakodalmat, Pattmore szerint viszont a kiválasztott sár barna színű menyasszonyi ruha nincs a toppon. Cora később Pattmore-ral egyezteti a vacsoramenüt, és a szakácsné felveti Hughes igen depressziós hozzáállását a saját esküvőjéhez. Denker basztatja Sprattet a bélyeggyűjtés hobbija miatt, majd csöngetnek a hátsó ajtónál. Denker rákérdez a csengőt hevesen nyomkodó ujjak gazdájára, de Spratt csak terel, látszik, hogy valami magánbizniszt intézett sebtiben. Anna készíti Maryt a vacsorához, és közben az úrnő felolvassa Branson igen érzelem dús levelét, melyben Downtont hiányolja. Annának viszont jó híre van, mert már a harmadik hónapban jár, és még nem vetélt el. Az esti vacsora végén mindenki döbbentére Cora felhívatja Hughest Carsonnal. Most végre szembesítik Hughes és Mary akaratát, és habár Hughes magasztalja gazdáit és aranyszívüket, de kevésbé szofisztikált módon képzeli el a menyegzőt, és a meghívottak egyszerűbb emberek mintsem ide bemerjék tenni a lábukat. Marynek persze bővebben meg kell indokolni az elutasító választ a tiszteletreméltó ajánlatra, de végül a család többi tagja az ifjú pár mellé áll, és az lesz, amit ők akarnak. Mondjuk Mary csak látszatra áll le, mert amint Carsonék kimennek, rögtön nekiesik az anyjának, de gyorsan a kávészürcsölésbe fojtják a vitát Carson visszatérésére.
Denker megy árulkodni Violethez a mostanában kicsit szórakozottan viselkedő Spratt miatt, és hogy nem-e a ladynek van valami friss infója. Violet melegen javasolja járjon utána Denker maga, ha ennyire szívén viseli a sorsát. Carson és Mary később kölcsönösen nyallerkodnak egymásnak, és az öreg komornyik megnyugtatja a ladyt, hogy neki már attól is előjön a free hugs érzés, ha Mary megtiszteli jelenlétével az ünnepélyt. Barrow továbbra is állást keres, Edith pedig Londonba megy ismét helyretenni a makacs szerkesztőjét, ám ismeretlen ismerősbe botlik. Bertie Pelhem szólítja le az utcán, és felemlegeti közös élményüket, a Sinderbyk által rendezett fajdvadászatot. Nos a kölcsönös szép emlékekre hivatkozva Bertie meghívja Edithet egy itókára, amit Edith el is fogad. Barrow állásinterjúja egy duna tévés „Hogy volt!?” adásba hajlik, és a ház idős ura a roggyant kásztellóban mesél a régi szép időkről. A fiai meghaltak a háborúban, nemrég a felesége is, Füles egy átlagos napja ehhez képest vidámpark. Végül Barrow inkább szocinak vallja magát, csak hogy ne kelljen a ház félőrült urát kiszolgálnia, aki a munkaköri leírás helyett még mindig azzal kérkedik, hogy a spanyol királyt is vendégül látták vala.
Edith igencsak összeakasztja a bajszot szerkesztőjével, mert nem értenek egyet a címlapon sem. A szerkesztő hibbantnak nevezi Edith-et, cserébe mehet a fenébe, mert a lady azon nyomban kirúgja. Nagy a kapkodás, mert az újságnak meg kell jelennie 9 órán belül és még sehol se tartanak. Közben viszont beugrik Edith-nek, hogy 7 óra, frankón elkésett a randiról Bertie-vel. Nagy rohanva kér bocsánatot a gavallértól, aki egyáltalán nem haragszik, sőt lovagiasan felajánlja segítő jobbját az előttük álló kávéval dúsított éjszakára. Willis őrmester kopogtat Spratték nyugis kis estéjébe, és ha ő jön általában nem jó dolgok vannak kinézőben. Kiderül Spratt unokaöccse megszökött a böriből, és látták a környéken, Spratt persze tagadja, hogy kapcsolatba lépett volna vele. Denker is letagadja, hogy járt volna idegen mostanában a ház körül, gondolom később majd zsarolni fogja Sprattet, mert korábban látta a fészerben az unokaöcsit. Zajlik közben a szerkesztés is, Edith követi Bertie bölcs tanácsait a szép ruhák - szép arcok típusú képekkel tömi tele az egyik oldalt, pötyögnek párat az írógépen, aztán az egész pakk már készen is áll nyomtatásra. Bertie és Edith bájolognak a kanapén a hosszú éjszaka végén, és mintha fellobbanna a szikra köztük, ezt támasztják alá az egymás felé keresztbe tett lábaik is. Végre!
Pattmore-hoz közben csomag érkezik, és a kézbesítő Carsont el is zavarják a fenébe, mert a szakácsné rendelt egy új faja menyasszonyi ruhát Hughes-nak. Anna és Daisy jelenlétében bontja ki Pattmore, és az egyszeri Ali Expressz vásárlóéhoz hasonló megdöbbenéssel konstatálják, mennyire máshogy néz ki, mint a képen, pedig annyiért jó vételnek tűnt. Anna Maryhez fordul segítségért, aki megengedi, hogy az anyja ruhásszekrényében turkáljanak valamit Hughes-nak. Cora úgysincs otthon éppen, mert a kórházas egyesülés ügyében vesz részt egy újabb ketrecharcon, Isobel, Violet, Clarkson doki és Merton társaságában. Igaziból előrehaladás nincs, Violeték a saját kis pozijukat féltik, a többiek meg haladnának a korral. Barrow most már nagyon unja, hogy mindenki azt hiszi Andrew szerelmére pályázik, és kifejti Baxternek, hogy csak barátságot szeretne az inastól.
Mary engedélyével Anna és Pattmore felviszi Hughest ruhát próbálni Cora szobájába. Kellemesen elbíbelődnek a tükör előtt, de Cora antréja vet véget a divatolásnak, és a ház úrnője teljesen kiakadva zavarja el szolgáit, akik hiába hivatkoznak Maryre. Mary jól rápirít anyjára a történtek miatt, és közösen rájönnek Cora dühének igazi okára, ami a kórházas balhés gyűlésre vezethető vissza. Cora megy is kanosszázni egyet, külön kiemelném a hatásos bocsánatkérő szöveget: „Egy másik ügy miatt voltam dühös, és hagytam, hogy ez befolyásolja az ítélőképességemet.” Alkalmazza mindenki a hétköznapokban, plusz ha adunk hozzá egy nyusztprémes kabátkát tuti a megbocsátás, Hughes is így tesz, és elfogadja az ajándékkal megspékelt bocsánatkérést. A másnapi boldog esküvőhöz most már minden a helyére kerül. Jön a szokásos készülődés, virágok, menyasszony öltöztetés, majd a szertartás, mindenki áhítattal üli végig a komornyik és a házvezetőnő frigyét. Ásó, kapa nagyharang, gratuláció áradat, jöhet a muri meg a kajadömping. A forgatagban Sprattet megnyugtatja Denker, hogy a kis titkát megtartja, Bates pedig észreveszi nején milyen jó bőrben is van. De, ami nem megy be a hajam alá, hogy Anna miért szólítja Mr. Batesnek a férjét, így 4 év után? Oké, oké, angolok, meg a korszak sajátja a magázás, vagy csak Annának nem tetszik a férje keresztneve. Carson érzelgős beszédet mond boldogságáról, és a koccintás közben ismerős arcok lépnek be az ajtón. Mindenki döbbenetére Branson az, Sybbivel a karján. Nem csak családi látogatásról van szó, Branson végleg vissza szeretne térni. Na, hát ha Carson és Hughes kért volna nászajándékot, akkor se kaphatott volna szebbet. Branson rájött már túlságosan hozzánőtt a szívéhez Downton, ott van az ő igazi családja, nem Bostonban. Álmaikban Amerika visszainteget.
Facebook kommentek