Szilveszter befarol a piros traktorral. Gábor szeme egyből kipattan és megpödri kackiás parasztbajszát, hogy ki az a szép leány, aki a platón csücsülget? Amíg kiderül, addig is imádkozik, hogy akt festményekhez álljon modellt. Merugye a meztelen nők festegetése általában heti program szok lenni vidéken. Jaj, Gabi, te nagyon hülye. Szilveszter megmutatja, hogy merre kéne csinálni egy új kertet, amit Attilának kellene abszolválnia. Remek. Aztán végre kiderül, hogy miért jött a nő. Ő segít az aukcióban tartani a megvásárolható szolgáltatások IKEA-s képkeretbe rakott szimbolikus fotóit. Ezek vannak terítéken:

• Beauty percek
• Tengeri romantikázás
• Csónakázás és piknik
• Álomfejtés
• Beutaló a borbélyhoz
• Bortúra

Miközben e sorokat írom - a lófaszt, kit akarok becsapni, már reggel kitaláltam, hogy ezzel a farppáns és pontán antréval fogok kezdeni - , a Shop Stop egyik kulcsmondata jár a fejemben:

"Nekem ma itt se kéne lennem."

De nem megyek el görhokizni a tetőre, vagy koporsót burogatni egy temetésre, csak írok, mint egy kis angyal. El lehet képzelni. Kezdjük is egyből a legelején: mindenki úgy szórakozott a párbaj utáni bulin, mintha nem lenne holnap, vagy mint én 16 évesen a katolikus iskolámban szervezett farsangi partin. Az adás első fele rendesen kivesézi a danajozást, de az egész összefoglalót, mintha egy másodéves művészfilmes rakta volna össze, hogy a koncepció megvolt, fejben működött, csak az alapanyag volt szar, amit az utólag felvett jelenetek se tudtak közepesen elfogadhatóra kihozni, így megmaradt egy kegyelem kettesnek.

Mégsem lett hajtépés. Dóráék hálásak voltak a megmentett prezentációért, amelynek köszönhetően szent békét kötöttek végre-valahára. Lívia továbbra is a kemény rendőrnő szerepében tetszeleg, akiről mindeközben ordít, hogy mekkora lelke van. Ottó felkötheti a gatyáját. Milánt valamiért a kelleténél jobban érdekli, hogy a Roland autója elé tévedt kisbolti rabló balfékségből adódó, vagy erőszakos halált halt-e. Szilárd várhatóan picit kijön a zen buddhista nyugalmával megáldott pszichomókus szerepből, végre-valahára Ő is kap egy párkapcsolati dráma szálat. Na és itt van nekünk ezen a héten Bogdányiné, az anyakönyvvezető hölgy, aki remekül példázza, milyen veszélyes tud lenni, amikor egy a mások rezdüléseire érzéketlen (értsd tapintatlan bunkó) típusú ember lelki válságba keveredik.

Folyamatában haladunk szépen előre. Mivel múltkor kicsit Abigail-túladagolást kaptunk, ezért most egyből a másik csapattal kezdünk. Valaki a koszos kezével összezúzza a fokhagymát, aprít, vág, szeletel, majd egy szelet húst a serpenyőben megsüti. Alicia továbbra is az Isten lábába kapaszkodva űzi ezt a zombiapokalipszisra időzített túlélés nevű dolgot, ami számára eddig olyan, mint egy szarabb este valami Michelin csillagos étteremben. Az Omaha Steak szervírozása után a főni csak annyit mond: egyél. Alicia eleinte húzza a száját, de amint Connor kimegy egyből elkezdi tömni a bucit. Egy falatnyi ideig tart a nagy zabálás, mert a terhes nő jön és kiveszi a lány szájából az ételt, hisz ő kettő helyett eszik, ugye.

Zsolt hazatér, s érdeklődik Ádámtól és Lilitől: ,,mi a tarka szart kerestek a lakásomban?” Elmondják, hogy Rudi kiadta nekik a lakást, hogy legyen aki fizeti a rezsit, de ők elmentek. Zsoltot ez nem hatja meg, lemegy a bisztróba, és utasítja hívatlan vendégeit, hogy mire visszaér húzzanak el a vérbe. Az irodájába érvén megnézi, mi változott, mióta elment. Ottó ront rá, és kitessékelné, hisz mi a francot keres egy vadidegen a Rózsa irodájában? Gizi is belép, úgyhogy bemutatja a feleket egymásnak. Ottó távozik, s Gizi felvilágosítja Zsoltot, hogy mi történt, hogy egy ideig Nikolé volt a hely, aki adósságot hagyott hátra, de ő, Gizi próbálja vinni a Rózsát, még üzletvezetői tanfolyamra is jelentkezett. Zsolt jól szórakozik Gizin, kér is egy sört, de Gizi tartja a markát: 600 lesz, senki nem fog ingyen fogyasztani, még maga a tulaj sem. Szegény Zsolt, idegenek a lakásában, fizetni kell a saját bisztrójában a sörért… kezdi átértékelni, hogy jól járt-e ezzel a szabadulás dologgal.

Gyaníthatóan jövőbe pillantással, Forrás felvételről lejátszott monológjával indítjuk az évadot, melyhez a képi körítés a teljesen szétcsapott főhadiszállás: sehol a metrókocsi, sehol a berendezés, és persze sehol hőseink – szóval baljós a kinézet és a szavak is; pont olyan, mint amit valaki akkor hagy hátra, ha a halálára (eltűnésére) készül. Gyanítom ezzel megalapozzuk a várható végkimenetelt, és azt, hogy a sorozatzáró hogyvoltjának utolsó mondata tükrözi majd a véleményem amit a készítőknek szánok : Fuck 'em all! Ne legyen igazam!

De ne szaladjunk előre, a monológ után visszaváltunk a jelenbe, azaz oda, ahol az előző évadot zártuk – menteni kell a gépet ezerrel.

De lesz! Csütörtök reggelre már tuti lesz belőle valami, közbejött egy utazás, sajnálom.

Két férfi marad az előző rész után Kloéval az éjszakában, a holdfényben csak az olasz dj szeméremdomb-piercingje csillog, a hangulat tényleg olyan, mintha egy szakközépiskola szalagavató utáni bulijába kivezényelték volna a KDNP asszonytagozatát felügyelni: mindenkinek a dugáson jár az esze, de helyette inkább csak illedelmesen elbeszélgetnek az időjárásról. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy egyszer csak az éjszakában feltűnik Máté, a focista, aki tényleg úgy beszél egyenesen a kamerába, ahogy csak szabadnapos csatár tud a Sport1-en: Hát, ha gól lett volna, akkor az ugye betalál a kapuba, az hát formás a feneke, meg hát akkor ugye az gól.

A három fiú nem nagyon tud mit kezdeni azzal a helyzettel, hogy egy párkereső műsorba jöttek, de kicsit szűkös a felhozatal: olyan a hangulat, mint amikor a tömeg órákat vár a lenyűgöző akciókra a Media Markt előtt, aztán kiderül, hogy a LED-tévék már elfogytak, szendvicssütő, meg hajvasaló még van, de azokért is verekedni kell. A srácok annyira be vannak indulva, hogy még azon sem akadnak fel, hogy Kloé le van tablózva, érted, így, bele a nagy, sötét, trópusi éjszakába. Le van tablózva. Biztos arra gondol, hogy úgy érzi magát, mint akinek a fejére esett egy érettségi tabló. A focista korrigál, hogy taglózva, biztos úgy érted, drága Kloé, és ennél már tényleg csak az lett volna megalázóbb, hogyha egy nyugdíjas fejőnő javítaná ki, hogy akkor hogy is mondják helyesen, hogy DJ.

Elérkeztünk az első évad utolsó részéhez (állítólag már dolgoznak a 2. évadon, ez jó hír). Lássuk, mi történik hőseinkkel. Éjszaka van, Martin az NSZK-NDK határ felé tart, az autórádióban közben saját körözését hallja. A határ előtt már hosszú sor van, bizony, őt keresik. Na, most mi legyen? Előveszi a papírGPS-t (térkép), és gyalog nekiindul az erdőnek. Ej-ej, neked kéne legjobban tudnod, itt nem jutsz át! Határsáv, őrtornyok, lámpák, kutyák, lőparancs, minden, ami kell.

Ádám jól odaégeti az omlettet, de Lili másnapos gyomrára még az égetlen étel szaga is felkavaró hatással lenne. Ádám pipás a lányra, amiért leitta magát, és ,,taknyos orrú kölykök” nyomulnak rá. Lili előhozza, hogy jól tudja, hogy Ádám a drámázása ellenére feladta a fotóit a postán, úgyhogy le lehet állni. Vita bontakozik ki: Ádám szerint Lilinek semmi nem jó, ami ahhoz képest elég meredek, hogy nemrég az utcán élt. Lili csak őszinteséget kért Ádámtól, s ezt nem kapta meg, ezzel van problémája, semmi mással. Duzzogás van, úgyhogy Ádám lemegy a kisboltba, ahol meghallja, amint a bort vásárló Nóra és Laci arról beszélget, hogy Zsolt kiszabadult. Szélvészként rohan haza, pontosabban az Ottóval való kakaskodás kicsit megzavarja a szélvészt, de elküldi a fenébe, és közli a hírt Lilivel, miszerint lépniük kell, ugyanis jön a tulaj. Lili már meg sem lepődik azon, hogy Ádám erről is ,,elfelejtett” szólni, hogy a tulajnak fogalma sincs, hogy távolléte alatt más lakik a lakásában. ,,Milyen ember vagy, te jó Isten!” – így Lili, úgyhogy ismét jól összevesznek, hisz Ádám segíteni akart, fedelet rakott Lili feje fölé, de a lány kifogásolja, hogy Ádám mennyi mindenről hazudott neki. Ez még egyszer megismétlődik a rész során, már ők is unják.