Ott vesszük fel a történetünk fonalát, hogy Ruby egy tornádóból lepottyant az alvilágba, majd Emmáék közös erővel ártalmatlanná tették, mielőtt farkasvacsora vált volna Hófehérkéből. A csipetcsapat ennek megfelelően haza is viszi, de fogalmuk sincs arról, hogy mit keres az alvilágban, azt sem tudják, hogy meghalt-e vagy él, egyedül egy ruhafoszlányt találtak nála, de abból sok mindenre nem tudnak rájönni. Váltunk is gyorsan a múltba, Piroska rohan előre egy sötét erdőben, Mulan a nyomában, és a falkáját keresik teljes erővel. Mulan kissé szkeptikus a dolgok értelmét illetően, ezért megkérdezi, hogy mit tudhatnak a helyről, mire Piroska felidézi Storybrooke-i mozi-, és olvasmányélményeit. Mindezt addig folytatja, amíg valami vadállatias hörgést nem hallatnak, úgyhogy mindketten készültségbe helyezik magukat, de a bestia helyett egy lábtörlőnyi kutyus lép elő a sötétből. Totó az, Dorothy kutyája, akit a gazdi is követ, és rájuk fogja a számszeríját, mondván, hogy bizonyára boszorkány az egyikük. A nő nem nagyon szimpatizál a párossal, menne is tovább, de Ruby meggyőzi őt, hogy segíthetnek, ám egy zöld színű tornádó hamar véget vet az erdei korzózásnak.

Zsolt egy szál gatyában és pólóban heverészik, Szamár boldogítja magvas gondolataival. Elmélázik Zsolt közelgő szabadulásáról, s arról, hogy mennyire hiányzik majd neki a pszichodoki, és nem csak azért, mert nő, hanem mert jó vele dumálni. Zsoltnak nem sokkal később jelenése van Emília doktornőnél, de az említett nem ér rá. Ott van viszont az izgága pszichológustanonc lánya, aki egyből beugrana anyja helyére, majd ő beszélget a rabbal! Az anyai szív nem tartja magát stabilan a nemleges válaszhoz, úgyhogy engedélyt ad a lányának, hogy elbeszélgessen Zsolttal, de kizárólag a saját, Emília jelenlétében. Pszichodoki Junior erősen indít, rákérdez, mit tervez Zsolt a szabadulás után, nem tart-e attól, hogy nem tud majd kapcsolatot létesíteni. Zsolt lecsapja a labdát: nem fél, a börtönben is mindig csak egy dologra gondol, nyilván kint még inkább arra fog, úgyhogy leginkább csajozni szándékozik, ha kijut. A tanonc fűzné tovább a beszélgetést, de Zsolt nem enged a témából, így anyuci kiküldi Zsoltot, és ledorgálja hibázó magzatát, miszerint neki kellett volna vezetni a beszélgetést, nem az elítéltnek. Az viszont oké volt, hogy anyu engedte koncertjegyet venni az elítéltet – válaszol a lány. Anya-lánya 0-1. A dorgálás után Emília folytatja a beszélgetést Zsolttal, de idejekorán elküldi. Zsolt makacsul marad, pedig Emília rendkívül elutasító vele, s amikor Zsolt előjön azzal, hogy bizonyára hiányozni fog Emíliának, ha kiszabadul, a pszichonő dühében földhöz vág egy poharat, melyet felszedvén elvágja az ujját. Zsolt a segítségére siet, de bejön Kálmán, az őr, és kirángatja Zsoltot, amiért ártott az intézet munkatársának.

Kisebb kihagyás után újra itt vagyok, rendszeres olvasóim nagy örömére (akikből 3 is van: drága Édesanyám, aki mindig büszkeséggel konstatálja, hogy kicsi lányából olyan nagy ember lett, hogy az interneten DEGRADÁL másokat; a férjem, akinek minden poszt megjelenése után legkésőbb 10 perccel kötelező jelleggel prezentálnia kell a kedvenc részeit a posztból, külön kiemelve, hogy még mindig milyen kibaszott vicces vagyok; illetve természetesen jómagam, mert ugye mi büszkeség az az embernek, ha ilyen színvonalas műsorokhoz adhatja a nevét, még ha csak ily közvetett módon is.) Na de, már megint elkalandoztam. Anikóval nyitunk, akit egy aranyos, benyugtatózott pónika szagolgat.

Kieran atya a Szent Anna oltáránál térdel és imádkozik. Aztán, amikor Bastiana megszólítja, és közli vele, hogy már semmi sem mentheti meg; majd kiderül, hogy mindeddig Sean ministrált neki; vesszük a lapot, hogy ez egy vízió lesz! (már éppen kezdtem nem érteni, miként sikerült az atyának kijátszania az elkerítő bűbájt) Távozásra szólítja fel a „démonokat”, és mindenféle szitkokkal illeti Bastianát (aki Cami), Seannak (Josh) pedig rimánkodni kezd, hogy mindent megtett, hogy megmentse… végül rohamot kap. A fiatalok igyekeznek lefogni őt, és egy pillanatra visszatér a tudata – felismeri Camit –, de aztán még mélyebbre merül. Josh szerint az atya próbál felülkerekedni, de az őrület erősebb. És, ha már falra festettük, Caminek őrült ötlete támad: talán sokkolni kellene nagybátyja szervezetét, és akkor megtisztulna. WTF? Ördögűzés lesz itt, vagy mi?

Az előző epizódot azzal zártuk, hogy Jennyt Pandora és a Titokzatos Új Ellenség megszerezte magának, hála az Anubisz-kő befolyásának. Most ott folytatjuk, hogy a hajnali napfényben Jenny egy tó partján katatón állapotban fekszik, Pandora meg fürdeti az új, ám kissé mumifikált ábrázatot öltő gonosz társát. Szegénykém, felébredt egy teljesen új világban, a fajtársai is kihaltak és még a víz is szennyezett. Hát igen, a halandók nem törődnek az ilyenekkel, de majd ők ketten rendet tesznek. Jenny közben villog a parton, a férfi megérzi, hogy a szeme (vagyis a kő), egy emberrel van összekötve, aki egyébként Pandora szerelmese lenne, érdekes fejlemény. Az is izgalmas lesz, hogy Pandora elárulja Jenny kilétét, egy Tanú testvére, de nyugi, a két Tanú csak úgy, mint a múltban, most is hasznos lesz számukra, ez már Múmiánk figyelmét is felkelti.

Miki és János koccintanak az üzletre, amiről még nem tudjuk, pontosan micsoda, de bizonyára még mindig a Berényi Kft kicsinálása a cél. Miki előad egy monológot sanyarú sorsáról, egészen XIV. Lajosi magaslatokig merészkedik, s állítja: ,,a Kft én magam vagyok”. Sőt, Miki lelki szemei előtt látja a jövőt, amiben Gazdagrét erdészével összefogva saját Berényi céget alapítanak. János távoztával Ági érkezik, aki csalódott, amiért kimaradt a megbeszélésből. Miki elmondja húgának, s egyúttal nekünk, hogy az osztrák határnál van egy víztorony, amiből jó kis családi parkot lehetne csinálni. Ezt kéne bebeszélni Attilának, hogy milyen jó ötlet úgy, hogy ne tudja, hogy ki van a háttérben, különben nem menne bele. Az első adandó alkalommal elővezetik Attilának az ötletet, aki szépen bele is sétál a csapdába: mivel Miki előadja, hogy mennyire ellene van bármi olyannak, amit János javasol, Attila rámondja az áment, hisz ő az ügyvezető, és milyen tökös dolog ellentmondani Mikinek.

Szerencsétlen Norbit senki sem vádolhatja azzal, hogy már-már bántóan okos, de ahhoz, hogy diktátor legyen, igazából nem is kell tanult embernek lennie. Volt elég példa erre a történelemben, Ugandában Idi Amin, a szomszédban Ceaușescu se volt egy MTA tag, mégis egy egész népet hajtottak igába, miközben a saját boldogulásukat tartották szem előtt. Persze a Farmon még közel sincs ekkora baj, de az már világosan látszik, hogy ostobáknak hatalmat adni, rossz ötlet. No, de nézzük, mi a jó isten történik Szlovéniában!

Dereklak, apa-fia találkozás: itt tartottunk a múltkor, s pontosan innen is folytatjuk. Zsaruapu – fia jól felfogott érdekében – megbilincselné Stilest, aki jámborul hagyja is. Aztán ördögi vigyorra húzódik a szája, színház volt az egész, Stiles írmagja se található ebben a testben. Ekkor lép akcióba Allison meg Derek, Stiles mindkettejüket kenterbe veri, mire Vadászapu fegyvert fog Múmia-Stilesra – Zsaruapu meg Vadászapura, a fiát senki se lövi le, punktum. Patthelyzet, mindenki ordibál, közben besötétedik, s Maszkosék teszik tiszteletüket az ablakon át érkezve, már csak Scottot hiányolja Múmia a partiból. A többieknek persze nincs idejük fanyalogni a társaságon, Maszkosékkal bocsátkoznak harcba. Főcím.

Roland hamarosan jó útra tér, aztán nekünk meg nem lesz mit nézni többet. Remek! Mielőtt mindenki nyugtató után kapkodna, elmesélem, hogy csak abban az esetben kell attól tartanunk, hogy a Jóban Rosszban uncsi kórházas sorozattá avanzsál, ha Barbara nem éli túl az épp aktuális tüdőlövését. Kár, hogy eme sorozat esetében igen csekély a kommentelési hajlandóság, ellenkező esetben örömmel szavazást kezdeményeztem volna a témában.

Csudálatos napsütés, tengerpart. Milyen varázslatos hely. Szinte látni is, ahogy emberek agyig tolt napszemüvegbe héderezgetnek. Hát nem. Itt csak rommá ázott vízi hullák jönnek ki a habokból, nem eszelős testű Bond-lányok. Amikor két kisgyerek leszalad a parthoz, hogy a halálközeli élménytől megdobott adrenalinnal homokozhassanak, akkor én csak úgy üvöltök, mint Sarah Conor a saját rémálmában, amikor a partvonalról, a játszótér széléről csapkodta a rácsot, miközben a világ elpusztult. Ne ott játszatok, ti büdös kölkök! szerencsére csak vaklárma volt, mert van egy fasza kis házi barkács kerítés a cukorpofa gyerekek és a büdöslábú zombik között.