„Ne feledd, te alkottál meg agyagból! Te is fogsz porrá zúzni?” - Jób könyve

Az előző részben ott fejeztük be, hogy a fűszerbolt elé álarcos idegenek érkeztek, akik most el is indulnak az üzlet felé. Bent Elizabeth értetlenkedik, Adalind ezt a varázslatot csak úgy hajthatta végre, ha már egyszer elvesztette az erejét. Monroe és Rosalee be is vallja, meg ugye volt itt egy szennyezési rituálé is, Elizabeth szerint sokkal bonyolultabb lesz a bűbáj megtörése, mint ahogy azt eddig gondolta. A tanácskozás ekkor félbeszakad, az ablakon egy téglát dobnak be, rajta egy farkashoroggal. Ezt üzenetnek szánták, vannak keveréklények, akiknek nem teszik ez a vegyes házasság. Monroe szólna Nick-nek, de Rosalee leállítja, a barátjuk már nem tud mit tenni, Elizabeth szerint is most azzal kell törődniük, hogy a Grimm újra visszakapja az erejét.

Klaus fest. Ismét. Méghozzá Geneviéve-t, ágyban fekve, pucéran. A boszi még lustálkodna (vagy bujálkodna), de Klaus kéri, hogy ne mozogjon, mert már majdnem végzett. Vöröske azért csak nem bír magával, kíváncsi a festményre, de az ősi nem hajlandó megmutatni, mondván ajándék lesz – a kölcsönös tiszteletük jele. Geneviéve átlátja, hogy ő csak egy eszköz, amit a vámpír nem is tagad, bár megjegyzi, hogy szép dolog Elijah aláírt szerződése, de azért itt mégiscsak természetes ellenségekről van szó. De Klausszal az oldalukon például senki sem merne újat húzni a boszikkal, cserébe pedig csak egy jövőbeli szívességet kér, ki tudja, mikor lesz szükség egy erős boszorkányra…

Óz birodalmában nyitunk, ahol minden annyira zöld, mintha egy zöldpárti rendezvényre érkeztünk volna. Zelena a múltban gyújt meg a születésnapját ünneplendő egy gyertyát, majd felidézi egy tükör segítségével, hogy miként hagyták magára. Egy szárnyas majom azonban megzavarja az idillt, és a padlójára dobja a madárijesztőt, aki meglehetősen rémültnek tűnik, és ez egy cseppet sem változik akkor, mikor Zelena közli vele, hogy az időutazó varázslatához ki kell szednie az agyát. Ez ugyebár az a varázslat, amit végül Zöldike megcsinál a harmadik évadban, mindenféle komplikációt okozva. Ahogy azonban a szárnyas majom megzavarja a mélabús ünneplést, úgy Dorothy zavarja meg az agykiszedős szeánszot. Zelena már-már szétlőné a lányt egy tűzgömbbel, de az elhajol, és az egyik őre fejét zúzza szét, miközben Totó kutya a buksijára rántja a karnist, ami lehetővé teszi a többieknek, hogy leléceljenek.

Fontos napra ébred a Grey házaspár, ami alatt Derek az első trimeszter leteltét és bizonyos Cristinával kapcsolatos barátnői kötelezettségek esedékessé válását, Meredith pedig a per várható befejeződését érti. Mer továbbra is húzódozik az előbbitől, Shep viszont az utóbbit tartja kizártnak, mert gyorsított eljárás ide vagy oda, a bíróságok nem az őrült tempóról híresek. Owen reggeli hevületében szolidan megcsöcsörészi Jót, mert hátulról tiszta Cristina, akivel amúgy most, hogy elváltak, úgy tolják, mint a nyulak. És még rendellenesen vidámak is. Egyébként Karevnél vagyunk, ahol Wilson szigorúan haveri minőségben vendégeskedik, és az incidensen kívül a kanapé és a poharak hiányát is nehezményezi. Alex felvilágosítja, hogy a csapból is lehet inni, de a nő telhetetlen, ezért inkább el összkomfortos munkahelyére távozik. A kórház sütiellátmányt kap a rossz bőrben lévő Richardnak köszönhetően, ő ugyanis nem hajlandó megenni Jackson mamájának kedves üzenettel kísért falatkáit. Bevallása szerint töööök jól van, csak távol tartja magát a cukormaffiától. Derek ridegen vág vissza a liftben kedveskedő Owennek, aki szerinte ellenük drukkol, mert ha nyernek, az azt jelenti, mindenről ő tehet. Személyesen.

Figyelem, figyelem! Mai részünkben komoly témákkal foglalkozunk, úgyhogy lélekben mindenki készüljön fel a tini szappanbuborék ünnepélyes kipukkasztására. Gyengébb idegzetű nézőink most még elhagyhatják az oldalt, a házat, a várost, országot s univerzumot. Az ügyvédeinknek köszönjük, hogy időben szóltak az esetleges korhatár besorolási problémák jogi következményeiről, a nyájas érdeklődőknek pedig a mindig osztatlan, érett figyelmet!

Egy sakkjátszma kellős közepén járunk, Crane Szun-Ce: A háború művészete c. könyvéből idézget, ezzel jelezve Abbie-nek, hogy mennyire kiismerte őt, mint ellenfelet. Viszont Abbie-nek nem kell se idézet, se egyéb üres frázisokat puffogtatnia ahhoz, hogy könnyedén sakk-mattolja Crane-t. Abbie-t Corbin tanította a játékra, a türelem itt is erény, Abbie könnyedén nyert. Viszont Crane nincs jó passzban, fogjuk rá erre az eredményét, az állampolgársági ügye kész rémálom, az irattárat még mindig le akarják rombolni, és Pandora rejtélyes eltűnése sem hagyja nyugodni. Ám kopognak, a reggeli vendég Reynolds lesz, rögtön felismeri a sakktáblán a győzelemhez vezető lépést, Crane meg hebeg-habog egy sort, aztán megy teát főzni. Reynolds hivatalos ügyben érkezett, pár napra a fővárosba utazik, hogy a Nevins-ügyben egy kis haladékot kérjen, addig viszont Abbie megkapja a maximális bizalmat jelentő szolgálati telefont, vagyis tartsa a frontot, mert kiérdemelte ezt a lehetőséget.

Míg az előző részben komolyan aggódtam amiatt, hogy félrészeg kirakatparasztokra bízták egy ártatlan kis boci világrajövetelét, mára megvilágosodtam, hogy ez csak egy reality, ahol semmit nem bíznak a véletlenre. Ma új szereplőkkel bővült a tanya, akik nem is sokban térnek el az eddigi lakóktól.

Peti békülést kezdeményez Ottóval, sikeresen. Ottó rágódik, mert menne Nórához részvétet nyilvánítani Robi miatt, de mivel nem érzi úgy, hogy valóban sajnálja Robi halálát így elég nehéz a helyzet. Peti a békülés örömére meghívja Ottót egy pohár sörre a Rózsába, de a fiú inkább egy tejszínes-vodkás koktélt választ, amit meg is csinál magának a pult mögött. Már látom, hogy az lesz a vége, hogy Gizi felveszi… A hangulat idejekorán a tetőfokára hág, Peti és Ottó jó hangulatban ücsörögnek, de Gizi megszabadul tőlük, mert rontják az ingatlan értékét. A fiúk átmennek dorbézolni Novákhoz, de Laci inkább elküldi őket az erdőbe szalonnát sütni. Az erdőig nem jutnak el, az udvar közepén lévő kis virágládában gyújtanak tüzet matt részegen. Laci még asszisztálna is hozzá, de Gizi lefújja a bulit.

A homályosan beszüremkedő utcai világítás, és a holdfény teremt sejtelmes légkört a kezdésnek, hogy utána meglássuk Kilgrave sziluettjét, amint átkutatja Jessica irodáját. Hogy a kukkolás teljes legyen a vécéjét is használja, ha hazaér a hét törpe, akkor az egyikük biztos fel fogja tenni azt a kérdést, hogy ki nem hajtotta le a vécéülőkéjét. Az idillt kopogás zavarja meg, Kilgrave ajtót nyit, és ott áll Ruben egy tálca banános sütivel a kezében. A srác nem tudja mire vélni a dolgot, és kérdőre is vonja, hogy mit keres a sötét lakásban, ami nagyjából annyira jó ötlet, mint hadat üzenni a Szovjetuniónak. Az antagonista nem értékeli a srác bátorságát, és gyorsan ki is szed belőle mindent, amit tud.

Rövid halottszemle (ezzel búcsúzunk végleg a Gerhardt családtól) után Solversonékhoz kapcsolunk. Betsy ébredezik, mi tagadás ő sem fest túl jól, kajára például gondolni sem tud. A gyógyszer a ludas, világosítja fel az ágya mellett hűségesen virrasztó Noreen, úgy tűnik hamarabb kinyírja őt, mint a rákot. A pihenés viszont nem árt, azt mondta az orvos. Betsy szófogadóan magához öleli a lányát és visszaalszik. Szépet álmodik, látja a jövőt, a felcseperedő Mollyt és az idősödő Lout, a későbbi boldog családot, bizony, Gust és Gretat, sőt az unokáját is. Vele nézzük mi is a "régi" ismerősöket, szülinapot ülnek, a kisfiúét, nevetnek. A lángok között megjelenő Hanzee képében az álomba lidérc is vegyül, vele a káosz és a rémület, a csodás álom talán mégsem válhat valóra?