Klaus fest. Ismét. Méghozzá Geneviéve-t, ágyban fekve, pucéran. A boszi még lustálkodna (vagy bujálkodna), de Klaus kéri, hogy ne mozogjon, mert már majdnem végzett. Vöröske azért csak nem bír magával, kíváncsi a festményre, de az ősi nem hajlandó megmutatni, mondván ajándék lesz – a kölcsönös tiszteletük jele. Geneviéve átlátja, hogy ő csak egy eszköz, amit a vámpír nem is tagad, bár megjegyzi, hogy szép dolog Elijah aláírt szerződése, de azért itt mégiscsak természetes ellenségekről van szó. De Klausszal az oldalukon például senki sem merne újat húzni a boszikkal, cserébe pedig csak egy jövőbeli szívességet kér, ki tudja, mikor lesz szükség egy erős boszorkányra…
A boszitanoncok durván kényelmetlen testhelyzetekben gyakorlatoznak. Egyszerre Monique felsikolt, mintha megszállták volna, és valami idegen nyelven kezd el halandzsázni – hű! Mikor vége szakad a delíriumnak, kiderül, hogy az ősökkel dumcsizott. Szerintük ideje befejezni a rituálét, hogy végre a negyedik Aratás-lány is feltámadhasson – ami annyit tesz: Geneviéve-nek meg kell halnia.
Klaus udvarán betont törnek. Ez nem a véletlen műve, Elijah tart némi térrendezést (és úgy tűnik, erre az időre tisztítóba adta az összes öltönyét). Gonosz tesó akadékoskodik, ő nem erre fizetett be, de bátyja szerint Marcel és a sleppje az elmúlt évszázadban kicsit lelakta a kéglit, ideje felújítani. Geneviéve – bár senki sem kérdezte – Elijah-val ért egyet. Klaus rögtön kiszúrja, hogy a nő akar valamit, és naná, hogy akar! Mióta Marcel megtiltotta a varázslást, a boszik nem ünnepelhettek szabadon, most, hogy béke van, talán ideje visszaállítani a régi rendszert. A Fete de Bénédictionsszal, vagyis az Áldások Ünnepével kezdenék. Anno ilyenkor a közösségek ajándékokkal járultak a boszik elé, és áldást kaptak cserébe. Elijah szkeptikus, Klaus szerint viszont a turisták szeretik a jó fesztiválokat, és így talán az ellenséges légkör is oldódik. Rendes tesó felemlegeti, hogy öccse mennyire elhanyagolja Hayley-t. Aha, itt van a farkas elásva! Klaus viszont reálisan látja a helyzetet: Hayley uralkodó, az emberei közt biztonságban van, de azért megígéri, hogy a szülés előtt majd hazahozza a lányt.
A mocsárban hosszú tömött sorokban ácsorognak a vérfarkasok. Hayley nem tudja mire vélni a dolgot, de jön Oliver, és megmondja a tutit: nem a csodababa miatt jött a nép, hanem Hayley-ben látnak valamiféle vérfarkas-messiást. Remek! Csak semmi nyomás! Közben Klaus csörgeti meg a szöszit, hogy a fejleményekről érdeklődjön. Úgy fest, egy bizonyos illetőt keresnek a farkasok között: Klaus bioApujának leszármazottját (talán akinél nemrég Anyu gyűrűjét találták meg). Gonosz ősi megadja a pontos személyleírást, majd felhívja a figyelmet Elijah nemsokára érkező meghívására a bosziünnepre. Tessék elfogadni! Ha Elijah elhiszi, hogy működik az egyezség, kevésbé valószínű, hogy bezavar Klaus terveibe…
Gonosz ősi a Rousseau’sba érkezik, és elégedetten közli Camivel, hogy van egy szövetségese, aki segíthet a nagybátyján. A csapos elsőre kitalálja, hogy Geneviéve-ről van szó, és nincs odáig az ötlettől. Klaus viszont bízik a „vonzerejében”, és Caminek sajnos amúgy sincs jobb ötlete… Valószínűleg megfordul a fejében az ominózus este Marcellel, de egyelőre nem szól róla – annyit mond az ősinek, tegye, amit tennie kell, csak mentse meg Kierant!
Mint kiderül, Marcel ráállította Thierry-t Klausra. A francia már tolja is az infót, hogy az ősi Camit fűzi. Az ex-főnök mindenáron meg akarja védeni a lányt, mert tudja, hogy a boszik rászálltak (álomfogó), plusz, ha ráadásként Klaus rájön, hogy volt szex, háááát… Thierry-t ez mind hidegen hagyja, inkább az érdekli, hogy mire készülhet a nagy gonosz. Marcel tud az Elijah háta mögötti szervezkedésről, és szerinte a tesók félig-meddig máris (és mindig) egymás ellenségei, csak egy szikra kell a gyújtózsinór végére… „És honnan, ha semmink sincs?” ágál Thierry jogosan (és most valahogy kevésbé idegesítő, mint eddig), erre megkapja Marcel legújabb buzdító beszédét arról, hogy együtt bármire képesek. Pazar!
Geneviéve most tudta meg, hogy meg kell halnia. Hát, nem őszinte a mosolya! Ennek ellenére azt mondja, hogy oké, megtiszteltetés, meg minden, de még dolga van. Monique köti az ebet, ugyanis az ősök világosak voltak. Vöröske erre lenyom egy monológot arról, hogy nemrég még ő maga is közéjük tartozott – és az első sorból kellett végignéznie, hogyan adják át a boszik a hatalmat a vámpíroknak. Nem volt túl szívderítő! Már nincs Marcel, oké, viszont van Elijah, és ez sem jó. Addig nem szándékozik elmenni, amíg nem biztos abban, hogy ismét a boszik irányítják a saját sorsukat. Már terve is van: ellopni ősi Anyu varázskönyvét, aminek segítségével olyan tudás kerülhetne a birtokukba, hogy az ellenségeik arról koldulnának!
Elijah épp a vámpíroknak próbálja beadni, hogy el kellene menniük a boszik bulijára – ajándékostul, de Diegónak ez nagyon nemgyerebe. Bocs, de éppen akkor más dolgunk van. Rendes tesó felhívja a figyelmét, hogy 1. aláírta a szerződést, 2. ha gondja van a pozíciójával járó kötelezettségeivel, secperc alatt talál a helyére valaki mást. Diego végül rááll, bár kicsit sem tetszik neki az egész. Elijah következő megállója Francesca, aki „üzletasszonyként” pontosan érti a csíziót. Hízeleg egy sort az ősinek, megemlíti, hogy a turisták imádják a felhajtást (ő meg a rengeteg lóvét, amit keresni lehet velük), úgyhogy természetesen részt vesz az eseményen – viszont cserébe Elijah az emberek adósa lesz… (?) Utsó megálló a mocsár. Jackson és Oliver a cipőjét vizslatja, miközben Hayley önérzetesen nemet mond a meghívásra. Mivel a boszik megátkozták a falkát, őt meg majdnem megölték, köszi, de nem mennek sehova! A fiúk próbálnak tompítani a helyzeten, végül Jackson határoz: össze kell dolgozni, úgyhogy ennek szellemében majd küldenek egy képviselőt a hepajra. Elijah bólint, Hayley meg lelép – de nem jut messzire, mert rendes tesó előtte terem, és óva inti a lányt: túl könnyen ment a meggyőzés, legyen óvatos!
A Szent Annába Oliver taszigálja be a keresett vérfarkast. Klaus lecseszi a szöszit: nem túsz a fickó, hanem vendég, engedje már el! Ollie azzal védekezik, hogy Cary rátámadt, mivel a falkáik régóta harcban állnak egymással… Hja, belviszályok, az egység hiánya, amit Marcel meglátott és ki is használt, nem véletlenül buktak el a vérfarkasok – mereng Klaus, majd a vendégéhez fordul, és a gyűrűről érdeklődik. Tudni kellene, hogy a generációról generációra öröklődő ékszerben vajon miféle kő volt. Cary sajnos sosem látta kővel… hát, akkor ideje körbekérdezni a többieket, hátha valaki tud valamit.
Diego Thierry-nek panaszkodik – de korántsem gondolkodik forradalomban. A francia viszont ezerrel fűti, de a kérdés ugyanaz marad: ugyan ki vezetné a lázadást? Erre varázsütésre belép Marcel, ám nem éri el a kívánt hatást. Diego felemlegeti az utolsó esetet, amikor kiállt vele egy ősi ellen – akkor Marcel felvette az érmét, és behódolt. Gyávának nevezi, és ennek okán egy kisebb bunyó kerekedik. Az ex-főnök bizonygatja, hogy ezzel a lépéssel az emberei irháját mentette meg, különben Klaus biz’ leölt volna mindenkit. Amúgy pedig egyik ősi sem megbízható. Diego erre csak Thierry múltkori szavait visszhangozza: nincs semmije, amivel harcolhatna, ő pedig már választott oldalt, úgyhogy le is lép. Marcel szerint ideje meggyőzőbbnek lenni – és ez nem jelent sok jót…
A farkasfiúk sunnyognak, Hayley pedig kamuszagot érez, és úgy dönt, kikényszeríti Oliverből az igazat. Jackson próbálja leállítani, mire a kismama közli, hogy próbálta kedvesen, nem jött össze. És mivel a hormonjai immár teljesen megbolondultak, nincs igazán türelme, úgyhogy szöszi vagy felel, vagy eltörik a karja… (szép!) Ollie hallgat, mint a sír, Jack szerint viszont nincs okuk titkolózni, és Elijah nevének említése sem tántorítja el, úgy dönt, beavatja Hayley-t. Amint a lány meghallja, hogy Klaus is benne van a képletben, mindent tudni akar.
Nevezett ősi eközben megpróbálja Geneviéve-nél kijárni Kieran meggyógyítását. Vöröske egy félmondatnyi féltékenykedés után nemet mond – és itt nincs kiskapu, legalábbis ő nem tud róla. Viszont, ha megnézhetné ősi Anyu grimoirját, talán találna benne valamit… Átlátszó próbálkozás, csajszi, és nem is jön be! Klaus átlát a szitán, és semmilyen érvvel nem lehet meggyőzni. Patthelyzet! Egy kis kölcsönös erőfitogtatás után a szövetségüknek lényegében annyi.
Indul a fesztivál. Az utcán, trónszékeken viszik körbe a csinosan felöltöztetett Aratás-lányokat. Hatalmas a tömeg, villannak a vakuk, minden hepi. Geneviéve suttyomban elküldi egyik emberét, hogy lopja el Anyu könyvét, mivel Klaus úgyis az eseményen lesz. Majd fellép a három leányzó mellé az emelvényre, és bejelenti, hogy New Orleans boszijai megáldják az egybegyűlteket. Jön egy kis erődemonstráció is a lányoktól: Monique – földrengés, Még-mindig-név-nélküli-szöszi – szélvihar, Davina – tűzijáték. Hatásos, és az emberek valóban imádják! Tolvajunk eközben belopakodik a házba, és jé, az udvar közepén, egy asztalon rögtön megtalálja a könyvet. Én tuti nem nyúlnék hozzá, de ő megteszi – Klaus pedig csak erre vár…
Elijah fogadja a privát bulira érkezőket. Jönnek a boszik, Davina elég elutasító, mondván Tim még mindig halott, Klaus pedig még mindig él… Geneviéve viszont megköszöni, hogy létrejöhetett az ünnepség. Elijah célja az volt, hogy a boszik megbékéljenek, és érezzék a tiszteletet. Hát tessék! Aztán befut Hayley is a farkasok képviseletében, akit az ősi karonfogva vezet be.
Bent Monique féltékenyen figyeli Davinát, és Geneviéve-nek panaszkodik: Davina nem tett eleget a boszikért, vele ellentétben áldozatot sem hozott, bla-bla-bla, mindjárt sírva fakadok. Vöröskénél viszont úgy tűnik, meghallgattatnak a szavai, szerinte az ex-szuperboszit meg kell leckéztetni – amiben mellesleg ő elég jó. Újabb bejelentés jön: ideje átadni az ajándékokat, a boszik pedig senkitől sem fogják megtagadni az áldást. Hayley indul elsőként – természetesen Davinához, de átirányítják. Egyre csak jönnek és jönnek a közösségek képviselői, és Davina előtt egy ajándék sincs – aha, ez lenne Geneviéve „leckéje”! Elég megalázó. A terve sikerét figyelő boszit Cami szólítja meg, aki belógott a bulira, és ajándékkal érkezett, hiszen ő is tiszteli a létrejött békét. Geneviéve segítségét kéri, a dobozban pedig egy gondosan kiválasztott hajcsat van, aminek láttán Vöröskében régi emlékek idéződnek fel, meghatódik, és úgy dönt, segít.
A kis görény Monique elégedetten figyeli Davina kínlódását, akinek elege is lesz, úgyhogy lépne, ám belebotlik Josh-ba. A jóbarát a bajban segít, mielőtt azonban elmehetnének, érkezik Klaus, akinek Josh-sal befejezetlen ügye van… (nane!) Davina persze a srác védelmére kel, csakhogy már nem olyan erős, mint volt, így Klaus gond nélkül a terem közepére cibálja a kisvámpírt. Szót kér, és beszédet kerekít. Rámutat, hogy Davinát mindenki figyelmen kívül hagyta, és ez nem igazságos. Előhúz egy dobozkát, átnyújtja a boszinak, aki viszont visszautasítja azt. Gonosz ősi pedig ahelyett, hogy megsértődne, és vérengzést rendezne, a veszteségekről kezd beszélni. Végül arra lyukad ki, hogy Josh részt vett egy ellene irányuló merényletben, amiért simán kivégezhetné, de nem teszi. Davina miatt megbocsát neki, és újra felajánlja a dobozt – és az ajándékot ezúttal el is fogadják –, aztán Geneviéve felé dob egy minden-boszi-helyettesíthető-aranyom vigyort.
A dobozban egy gyűrű található, mellette pedig egy papíron a napfény-gyűrű készítésének igézete. Szóval, Josh végre kaphat egyet! Klaus tovább nézelődik, és kiszúrja Hayley-t. Megdicséri a vallató-technikáját, és reményét fejezi ki, hogy a farkasokkal való egyezsége titok marad. A kismama hátsó szándékot sejt, úgyhogy fenyegetőzni kezdene, de Klaus lehűti, és elismeri Hayley eddigi fejlődését. Eddig is tudta, hogy kemény és dörzsölt, de királynőnek nem nézte volna… pedig úgy fest, nagyon is az!
Mindenki meglepetésére egy csapat fehér öltönyös kongás-dobos-stb. férfi érkezik a terembe. Üzenetet hoztak Marcel Gerardtól. És itt fagy le a mosoly az arcokról. A banda tagjai kést rántanak, és szisszenés nélkül felvágják a csuklóikat (tuti meg vannak igézve). A vámpírok már mozdulnának is, Elijah elkeseredett kísérletet tesz, hogy megállítsa őket, de hirtelen kialszanak a fények, és elszabadul a pokol. Csak hullahegyek maradnak. Hayley is megsérül, Elijah-t szólítja (Klaus nem kis féltékenységére), aki felsegíti, és döbbenten nézik a falra írt véres üzenetet: NEM LESZ BÉKE!
A folyón túl Thierry meséli az ötletgazdának a történteket. Davinát Josh időben kivitte, a figyelmeztetés pedig kétségtelenül átment. De Marcelnek nincs sok ideje kiélvezni a dicsőséget, mert Elijah gömbvillámként érkezik, és átrendezi kicsit a viszonyokat. Marcel áll elébe a kivégzésnek, de azért elejt néhány szót Klaus ténykedéseiről (tervek a boszikkal, titkos találkozók a farkasokkal). És öntelten még azt is bedobja, hogy gonosz tesó talán nem is áll vele szóba, ha őt megöli. Na, valószínűleg ezt nem kellett volna! Bár Elijah megszorongatja Marcel szívét, de végül a barátja segítségére siető Thierry-ét tépi ki… tökéletes büntetés.
Távozóban Klaus Geneviéve-t is meglepi egy nagyobbacska ajándékkal, és némi magyarázattal: tartozott Davinának ennyivel, amiért megölte az első szerelmét. Vöröske kinyitja a dobozt, és benne két levágott kezet talál – sanszos, hogy egykor a tolvajhoz tartoztak. A boszi előbb megdöbben, aztán megkeményíti magát, kijelenti, hogy Klausnak kellene tőle félnie… Beszél Camiről is, akitől csodás ajándékot kapott, de hála az ősinek, juszt sem fog segíteni a papon – és mellesleg kiböki, hogy az embert ágyba vitte az ellenség (Marcel). Na pá!
A bulin történtek Hayley-t is alaposan felzaklatták. Eddig reménykedett, de most már tisztán látja, hogy a gyengébb mindig ki lesz szolgáltatva az erősnek. Jackson szerint éppen ezért kell felvértezniük magukat. Ámen. De Hayley kiköti, hogy nincs több titok – és nincs az az isten, hogy megbízzanak Klausban.
Végül az ősi tesók is elbeszélgetnek. Elijah saját őrültségén agonizál: hiszen újra meg újra küzd öccse megváltásáért, de minek? Klaus azzal magyarázza a farkasokkal táncolást, hogy ők a családja – sokkal inkább, mint a Mikaelsonok. Na, itt gurul el rendes tesó gyógyszere, és borítja az asztalt, mert Klaus most dobott ki az ablakon ezerévnyi hűséget, megbocsátást, testvériességet, stb. Gratula! Arról nem is beszélve, hogy Elijah a Hayley iránti érzéseit is miatta nyomta el… eddig! De soha többet!
Klaus úgy dönt, megy még egy kört a szopórolleren: végállomás a Rousseau’s, ahol Caminek vall színt. Elbeszéli, hogy megsértette Geneviéve-t, aki emiatt bosszúból nem fog segíteni Kieranen. Aztán a lány döbbenetére a titkokról kezd beszélni, amelyek megmérgezik a kapcsolatokat – és igen, bedobja, hogy tud a Marcellel töltött fülledt éjszakáról. Cami viszont legény a talpán, és visszavág: Klaus igézte meg, hogy randizzon vele, és most zabos, hogy nem ő irányította a dolgot. Touché! Gonosz ősi dühében összetöri a kezében levő poharat, majd felpattan és --- gyilkolás vagy csók helyett Marcelnek üzen: ha meglátja, megöli.
A mocsárban tábortűz köré gyűlnek a farkasok, Elijah pedig a távolból figyeli Hayley-t. Eve lopózik mellé (úgy fest, nem először látja itt az ősit), közli, hogy a kismama elég jól bírja a strapát, ami mindenkit meglepett. Nem mindenkit. Ekkor Hayley hasában mozogni kezd a baba, Jackson a pocakjára teszi a kezét, rendes ősi viszont csak szomorúan figyeli az idillt. Eve felajánlja neki, hogy csatlakozzon, de Elijah szeretné, hogy az ittléte titok maradjon…
Marcel temetési beszédet mond Thierry felett. Méltatja, hogy a francia akkor is mellé állt, amikor senki sem – és ígéretet tesz, hogy a halála nem volt hiábavaló. Közben befut Diego is, néhány vámpírral, és felteszi a nagy kérdést: az ősiek ellen, és nincs többé visszavonuló? Nincs. Ezzel a csapat hallgatólagosan Marcel mellé áll, majd felgyújtják T testét, és isznak az egészségére.
Monique és Geneviéve vitatkozik. A főboszi időt akar nyerni, Monique szerint viszont, amíg nem teljes az erejük, nem tudnak visszavágni, és addig nem lesz teljes, amíg Geneviéve él. És már veszi is elő a bökőt, hogy bevégezze, de hirtelen megint szólnak hozzá az ősök. A végeredmény: Geneviéve életben maradhat, de kell egy másik áldozat – meg kell ölni Klaus gyerekét… Here we go again!
Facebook kommentek