Megint egy titokzatos visszaemlékezéssel kezdünk, csak most egy jurtában indítunk, amely nem lévén hangszigetelt, beeresztik a kívülről érkező csatazajt. Látjuk is a Kék Hercegnőt, amint révetegen bambul a semmibe, de hoppá, ez nem is az a hercegnő, aki most hercegnő. Rögtön meg is látjuk, hogy miért, mert két szolgája bukkan fel, és azt a nem elhanyagolható tanácsot adják, hogy ideje lelécelni. Az egyikük az, aki most Kököcsin, a másik meg a szívszerelme, akinek kilopkodja az ékszereit éjjelente. Itt valami gond lesz. A férfi elinal, a nő visszafordul a hercegnőhöz, aki kissé teátrális mozdulatokkal levetkőzik, és előszed egy tőrt azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megölje magát. Nergüj, ezek szerint ez a mostani Kék Hercegnő eredeti neve, azt tanácsolja az úrnőjének, hogy maradjon életben, nem fogják bántani, de annak esze ágában sincs Kubiláj háremébe menni. Mire a mongolok belépnek a sátorba, a szolgáló átöltözik, és ő lesz a Kék Hercegnő.