Kezdjünk egy újabb napot ebben a nem kifejezetten csendes és „minden fontos esemény itt történik, mintha máshol nem is lenne élet” kedvenc városkánkban. DJ Alak Rómeó Tarr indítja a napot, a  Rablórádió egyetlen műsorvezetőjeként ő szolgáltatja a híreket és a zenét. Nagy esemény napja ez, megérkezett a Távolsági busz: ez egy ütött-kopott járgány, kb. úgy néz ki mint egy zsúfolt indiai/afrikai busz. A buszocska azért fontos, mert ezzel lehet utazni illetve postaként is működik, szóval ha valaki menni akar valahova, vagy küldeni vagy fogadni akar valamit, akkor kéthetes várakozási idővel, de ez a busz eljuttat mindent és mindenkit bárhová. Azt gondolná az ember, hogy itt van néhány szuperfejlett földönkívüli faj, csak van ennél gyorsabb megoldás. Rómeó klasszikus bakelit-lemezeket kapott, más rég nem látott barátot üdvözöl, néhányan a postát szedik le róla. Vagy épp most börtönjáratként is funkcionál, Rynn-t Nolan fogja kísérni Yumáig, ahonnan az Irathi lányt a vegasi börtönbe szállítják tovább. További utas Amanda és egy rakás pénz, Jolánka beleegyezett a mágnes-vasútba, ezzel a pénzzel indulhat a biznisz, Nolan Rynn mellett erre is vigyázhat. Van egy Olfin Tennety nevű FöldKözt-ös nagykövet, Amanda pont annyira örül neki, mint más a csótányoknak. A nagykövet párszor kereste már Amandát, de Jolánka sosem akart vele beszélni, a buszon majd kitárgyalhatják az ügyeket, hisz a FöldKözt mindig törődik a barátaival. Olfinnal tart két, azaz 2 darab férje, egy morcos feka és egy kényeskedő fehér, a nő részeg volt, mikor összeállt velük. Szabad a poligámia?

Múlt héten elhitették velünk, hogy a füst egy fontos tényező lesz Chester’s Mill történetében, de eljött az idő, hogy belássuk: rajtunk kívül, ez senkit sem érdekel. Ennek ellenére elmondom most is hogyvót. Ez már nem kezdődik jól. Joe félnótás haverja a Búrán gördeszkázik. Majd kedvenc okostojásunk, a lövöldözős házimoziját nézegeti a telefonján. Ekkor feltűnik még egy-két idióta kiscsaj, tisztára olyan, mint egy rossz amerikai gimis buli, filmesített változata.

Az előző, katartikus epizód után vesszük fel a fonalat, Milán és Léna a hegyen túrázik, Milánnak van ugyanis egy helye itten, amit még soha senkinek nem mutatott meg, és reméli, ezzel hathat Lénára, akibe szépen lassan hóttszerelmes lett. Léna viszont, és ez az epizód nagy meglepetése, kurvára kiröhögi, baszki, rád egy kutyát nem lehet bízni, hallod. Milán ezen megsértődik és egy keresztre mutat az út mentén: tessék, itt nyugszik az apám meg az anyám, illetve itt haltak meg, mert a prof, még amikor kisember volt, nem tudott vezetni. Léna megdöbben, Milán meg inna valamit, és beülnek valami kisvendéglőbe.

A hétfő reggeli élményeket egy búskomor Lallerral kezdjük, akinek szörnyű álma volt éjjel, amiben egy arc nélküli ember kést tartott a torkához és mondta, hogy most meglakol a sok hülyeségért. Lófej rögtön kezdi adni a tesco gazdaságos tanácsokat, miszerint a tudatalattija próbál üzenni neki. Nem is tudtam, hogy van ilyenem.. Ezen infók hallatán hősünket elfogja a halálfélelem, aminek hatására már a kiflijét sem meri késsel felszelni, mert hogy őt üldözi a kaszás. Ezt hangsúlyozván a rész során több viccesnek szánt, de ritka szánalmas epizód szemtanúi lehetünk. Elmegy előtte egy fekete macska, létra alatt elsétálás, egy halálnak öltözött szórólapostól majdnem összefossa magát, mert tuti, hogy érte jött, kocsi majdnem ellapítja, usw.

A Doktor és Rose lila veszélyességi fokú valamit üldöznek, ami alig fél percre van London belvárosától. A TARDIS materializálódik a Földön, mivel az üldözött jármű az időhatárokon is átugrált, ezért ők később értek oda, irány megkeresni, biztos látta valaki lezuhanni. Rose egy gyerekhangot hall, aki a mamiját hívja, a lány elindul megkeresni a fiút. A Doktor nem figyel rá, mert éppen sikerül neki bejutni egy bezárt ajtón. Egy eldugott klubban köt ki, az énekesnő dala után rögtön magához ragadja a mikrofont, a nézőktől kérdezi, hogy nem láttak-e esetleg lezuhanni valamit az égből. A közönség kineveti, de a légvédelmi riasztók hangja félbeszakítja a mulatságot, a Doktor pedig fancsali képpel veszi tudomásul, hogy mégse lesz könnyű megtalálni az üldözött járműt. Rose meglátja a gázálarcos fiút egy épület tetején, egy kötélen keresztül próbál felmászni hozzá. A kötél hirtelen emelkedni kezd, egy léghajó tartozéka, Rose pedig felszáll a bombázó gépek közé egy angol zászlós pólóban.

Nagyon úgy néz ki, hogy csak nem maradunk főgonosz nélkül az évadzáróra! Monroe-t és Rachelt leteperik a testőrök, csak mindkettőt más-más szándékkal. Rachel kezéből meglepően gyorsan kifeszegetik a gránátot, és huss, egy laza kézmozdulattal bevágják pont a tábor közepére, jó helyen lesz az ott. Robbanás van, halott elnök nincs. Rachel terve remekül bevált, a merénylet nem sikerült, és most az ő tenyérlenyomata segít kinyitni a Torony kapuit. Részecskegyorsító a hely, de a 12 szinten azért még lapul egy s más. A háztűznéző közben Rachel és Randall egymás mellé sodródik. A férfi ki van akadva, hogy Rachelnek bezzeg nyílt a kapu, biztos Grace szórakozik, ugyan ki más lehetne. Rachel fején az látszik, hogy ő nagyon is tudja ki az a más, és nem boldog tőle. Hát még ha tudná, hogy miután beléptek az épületbe, bezárták mögöttük az ajtót a sokadik szinten állomásozó titokzatos emberek, akik el is indultak a raktárba fegyvert vételezni, hogy méltóképpen üdvözölhessék a betolakodókat.

Bear Grylls a vadon Chuck Norrisa, egy slankított szabású John Rambo, akit bárhol dobunk le a Földön, könnyedén túlél, sőt még élvezi is. A sivatagban úgy sétálgat, mint más a plázában a karácsony utáni leárazások alatt, a dzsungelbe pedig úgy ugrik le, mint az átlagember a fitneszterembe. Na jó, inkább mint a piacra, a henteshez.

Ő a vadvilági túlélés Hajdú Pétere, a leghíresebb exkommandós, és szinte biztos, hogy ő az az ember, akit a legtöbb ember látott abban a kínos helyzetben, amint éppen nagyot kortyol a saját vizeletéből. Bear Grylls egy időre eltűnt a Dsicoveryről, és úgy látszik, hogy most már olyan jól megy neki, hogy kiadja gebinbe a túlélést, mert új show-jában már tíz pár nyomul a nagy büdös semmi közepén, egyenesen a széle felé, miközben Bear csak producer, zsűri és mentor. 3 in 1, mint a harmadik generációs samponok.

A Bear Grylls: Túlélőpróba című valóságshow-ba oltott természetfilmben tíz páros menetel Új-Zéland kies tájain, és közben egymást segítve versenyeznek. Hogy mit jelent ez? Hogy nem az nyer, aki elsőnek ér célba, hanem mind a húszan egy csapatként dolgoznak, de minden nap elején kisorsolják, kinek mi a dolga: van, aki az élelemért felel, van aki a tűzgyújtásért, vagy éppen a menedék építéséért, és vannak olyanok is, akiknek azt kell kitalálniuk, hogy mégis hogyan lehet húsz fáradt embert fellökdösni egy függőleges sziklafalon. Nap végén pedig jön a kipihent, száraz ruhában feszítő és jóllakott Bear Grylls, hogy egy párost hazazavarjon. Mondván ők úgy is ott pusztulnának a vadonban. Lesújtó nézés, kemény arcélek, és persze a hegyen túli luxusszállóban felszolgált szuvidolt báránycomb szolíd felböffentése.

Bocs a hosszú kihagyásért, zajlik az élet. Ott tartottunk, hogy pirosnyakkendős fontosemberünkből mindjárt fasírtot csinál egy borzalmasan öltöztetett próbababa. Itt is folytatjuk jó szokás szerint, nyakkendős menekülőre fogja, és egész jól is megy neki, de még így is átlyuggatva végezné, ha nem arra vezetnék épp Scoobie-t (ha valaki nem emlékezne, ő épp ott van a másolat ügyében), így megússza. A telefonos szúrósan ránéz a próbababára, ami szégyenkezve lehajtja a fejét (tényleg olyan) és visszahátrál a helyére, nyakkendős meg meglóg. Gyárigazgató létére egész életképes. Közben kiderül, hogy a Scoobie-másolat a Madame Tussaud számára készül (elméletileg), na ezért szeretem én a klasszikus autonokat, nem csak hentelés, fantázia! Őszintén, ilyen előzményekkel a 9.nek minimum kisujjal kellett volna lerendeznie őket, de persze abban mi a poén. Mindegy, most nem arról írok hogyvoltot, hálistennek.

Hentelésre kész... lenne...

A gyanútlan olvasó a cím láttán egyből az olajra gondol, de téved, mert a XIX. században a kőszenet és a gumit hívták így, mai vizsgálódásunk tárgya is ez utóbbi. Szokás szerint Liverpoolban kezdünk, Caroline hajókázik valami tiszteletreméltó úriemberrel az öbölben, a neve Henry Wickham és nagy dobásra készül: gumifa magokat akar beszerezni Brazíliából. A Brit Birodalom érdekeit szem előtt tartva a magokból gumifa ültetvényeket akar létrehozni Indiában (ami akkoriban ugyebár a birodalom része volt), mert a gumi előtt nagy jövő áll és jelenleg csak Brazília rendelkezik monopóliummal. Együtt felkeresik Jamest a tuti ajánlattal: Wickham 1000 magonként 15 fontot fizetne, a haszon kecsegtető, de kis szépséghibája azért van a dolognak: a brazil kormány minden bizonnyal nem fogja engedni a magok külföldre juttatását, ezért ki kell azokat csempészni. James némi gondolkodás után úgy dönt, elhárítja az üzleti lehetőségét, jelenleg úgyis minden hajója foglalt, szép és tisztességes haszonnal járják a tengereket, úgyhogy kösz, de nem.

Sziasztok, jelentem, hogy a Gyilkos Elmék hogyvolt visszatért az élők sorába, itt vagyok újra!

Na, gyerekek ma egy kis romantikával indítunk, szól a lágy zene, kellemes, éjszakai tengerpart, ez autóban egy meztelen fiatal pár épp egymással lenne elfoglalva, ha nem fognának rájuk pisztolyt az első ülésről, kényszerítés gyanánt. Nem hiába, szép dolog a szerelem, párunknak még megy is valamennyire parancsra, de csúnya fegyveres bácsi inkább lelövi őket, fene a fajtáját.