Máté korábban itt.

Kedd van, Mátét várjuk. Kíváncsi vagyok, hogy a múlt heti majdnem pofon után visszamerészkedik-e még gyógyszergyáros barátunk? Jön, persze, hogy jön.

A két férfi még mindig gyanúsan méregeti egymást. Mintha mindkettő attól tartana, hogy megbocsáthatatlan bűnt követett el a másik ellen. Dargay - mert talán mégsem kellene sorra verni azt a sok félbolondot, aki idejár (bár egyik-másik, köztük Máté, tuti megérdemelné….); Máté – mert nagyon nem fair a terapeutánk magánéletét kinyomozni és aztán megtudott dolgokat módszeresen a fejéhez vagdosni (bár valljuk be, azért jól esett neki Máté májának….).

Végül is valahol mindketten belátják bűneiket, megegyeznek a békés folytatás mellett.

Titust felravatalozták, ahogy illik, Batiatus jófiúként pedig próbál nagyon komor képet vágni a papa hullája mellett. Lucretia felöltötte az őrülttudós parókáját, abban lohol mindenhová a férje után. A halottsiratón megjelenik a dinamit duó ifjabbik tagja, de Vettius persze nem részvétet nyilvánítani jött, hanem hogy emlékeztesse Batiatust, dingdong, Gannicusra üzlet köttetett Titus és Tullius közt. Ha nem küldik a kelták záros határidőn belül a kölök ludusába, csúnya világ lesz.

Gézát kiírták a sorozatból, pedig még Aliz feleségül kérésével is próbálkozott, de kár volt. Alizka, ki Csodaországban él, szívesen igent mondott volna, csak a csúf és gaz Vilibá-Bözsi mama kettős lebeszélte Gézukát az egészről, mert hát hogy néz ki egy olyan házasság, ahol csak a rácson keresztül lehet diskurálni, egyéb dolgokról nem is beszélve. Aliz persze kiborult, nekiment Kingának, őt gyanúsítva persze, aztán azóta is puffog. Novákhoz megérkezett a gólya, Csaba exbarátnőjének a képében, aki stikában egy kisbabát rakott le a boltban, aztán lelécelt, Novák meg játszhat nagyapósat. Miklóst megszállja az ihlet, és Andrásnak ajándékoz 10%-ot a saját részesedéséből a cégnél, lesz még ennek valami következménye, úgy sejtem. Nóra és Atikám romantikázni készülnek egy hotelbe, de a Miklós által belülről fényesre polírozott Dr Szöszi belerondít a képbe, hívja Nórát Bécsbe egy konferenciára, ahol talán még munkát is kaphat. Nóra megy, Atikám lepattintva, de nem marad sokáig egyedül a hotelszobában, mert érkezik a mindig hűséges és mintafeleség Juli, és ott is marad. Hogy meddig, az nemsoká kiderül.

A rész bevezető képein immár jó szokás szerint a mai epizóddal kapcsolatos előzményeket kapunk. Egy férfiról láthatunk régi képeket, egy hang pedig arról beszél, hogy korábbi Staasi ügynök felesége meghalt autóbalesetben. Nemsokára azt is megtudjuk, hogyan kapcsolódik mindez az eseményekhez. Egy ősz hajú, idős férfi érkezik egy állomásra. A váróteremben látjuk, hogy egy fiatal szőke férfi keres valakit egy fénykép alapján, ahogy elnézem jó régi kép, jóval idősebb lehet, akit most keres. Talán az öreget, aki megérkezett? Gyanítjuk, hogy igen, mert az öreg lopva elslisszol a srác mellett, és már kinn is van az állomásról. Gondolom ő lesz az újabb célszemély.

Laura korábban itt

Hétfő reggel van és én megint itt vagyok. Pedig tényleg azt hittem, hogy az a múlt heti ölelés lesz az első és utolsó érintés közöttünk. Az utolsó alkalom, amikor láthatom őt. És most, mint már egy éve minden hétfőn, megint szorongó léptekkel közeledem, ez a kurva kapu meg pont úgy nyikorog, mint az első alkalommal... A kertben vár. Most is olyan sármos és megnyerő, bölcs és kisfiús egyszerre, mint mindig. Talán meg kellene ölelnem? De akkor ismét visszabújna a csigaházába. Hiszen a múlt héten, ott a rendelőben visszaölelt engem. Azért ez már egy lépés volt felém. Még akkor is, ha ő is azt hitte ez az utolsó.

Bemegyünk. Rögtön elmondom neki, megfogadtam a tanácsát és elmondtam apának az Imrés történetet. Nem, nem simogatja meg a buksim, hogy ügyes és okos meg szófogadó kislány vagyok. Ellenkezőleg. Lecsesz, amiért csak egy lightos verziót vallottam be. Csak egyszer voltunk együtt, az egész nem jelentett semmit, sem akkor, sem később - hazudtam apának. És apának már ez is sok volt. Két nappal a vallomásom után rosszul lett az utcán. Hozzánk vitték be, a kórházba és még mindig ott van….

Szomorúan ért véget a legutóbbi rész, a mélaképű Willam a ház tagjaitól körülvéve belehalt a háborús sérüléseibe, Matyi pedig ugyanezen ok miatt tolószékbe kényszerült. Innen indítunk, az Örököst tolószékben Méri tologálja fel s alá a kastély kertjében, ragyog az angol nap, Méri izmosodik. Ráfér.

Odabentről Szőr-Ricsi és Lord figyelik a kertben történteket, a vőlegény, vagy micsoda nem nézi jó szemmel ezt az ápolónősdit. Inkább a Mérivel való jövőjét szeretné tervezgetni, kastélyt venni, felújítani, házasság, papás-mamás és ilyenek. Doki lép be, hogy egy kanadai tiszt kérelmét jóváhagyassa a Ház urával, a súlyosan megégett Patrick Gordon azt állítja, hogy családi kötelék fűzi a házhoz, ezért itt szeretné a lábadozási időt eltölteni. Se a Lord, se a könyvtárban tébláboló Edith nem tudja, hogy ki ez a rokon, de azért szeretettel várják.

A heti gyilkosság a város egyetemére szólítja az irodájában épp a mongolok ballisztikai ismereteit modellező Murdoch-ot (ez van, mindenki másképp dolgozza fel a szakítást…), ahol az áldozat a fizika tanszék professzora, Samuel Bennett. A profot az esti egyetemi buli alatt lőtték ki a távcsöve mellől, és mivel mindenki a másik nemmel, meg a partival volt elfoglalva, senki nem látott semmit. Szokás szerint ezt a hullát is fel kell boncolni, érkezik a doktornő is, huh, fagyos és zavart a hangulat, Crabtree is csak pillázik egyikről a másikra.

Az idézet nem Grimm, hanem Yeats. Kezdésként az Atlanti-óceánon látunk egy hajót, belül konténerek, az egyikből szenvedős-halódós kiabálás hallatszik, mindez tíz nappal ezelőtt. Tegnap felirattal ugyanez a hajó befut Portland kikötőjébe. Egy órával ezelőtt már ki is kötött, francia zászló lengedez rajta, kövér egyenruhás fazon zseblámpával a kezében megy a konténerek között, az egyik ajtó alatt nagy vértócsa szivárog kifelé. Kihívja a parti őrséget, kinyitják a konténer, odabent elképesztő módon széttrancsírozott, darabokban lévő hullák, a falon vérrel írt, francia feliratok és egy kasza rajza. Mire megkérdezi az egyik a másikat, hogy vajon mi történt a potyautasokkal, már halljuk is a morgást, és valami tigrisféle lény ugrik rájuk, nem hagy belőlük túl sok értékelhető részt. Elérkezünk a most pillanatához, és az évadzáró utolsó jelenetében találjuk magunkat, csak épp anyuci szemszögéből: megérkezik Nick házához, végignézi kívülről, ahogy a kedvencem és a pici fia egymást csépelik, beavatkozik, mellkason szúrja Kimurát, megtörténik a nagy ráismerés. A tigrisszerű lény jóízűt eszeget az áldozataiból, majd visszaváltozik emberré. Új főcím, az első évadból vett képekkel, az előzmény rövid összefoglalójával.

És megint Nick nappalijában állunk, aki csak annyit tud kinyögni: hogyan, mire a mama közli, hogy a sakállal kell foglalkozniuk, mert ő az apja egyik gyilkosa. Anyu szerint tudniuk kell, hogy tényleg a Sárkánynyelv küldte-e, ezért az elkábított fickót a hasára görgeti, és megtekinthetjük az ízléses tetoválást a gyönyörű hátán. Közben megérkeznek a rendőr-kollégák, anya kámforrá válik, Wu detektálja, hogy a sakál még él, főrendőr meg a hátán lévő tetovát fixírozza. Főrendőrt Juliette hogyléte érdekli, döbbenten hallja, hogy kórházban fekszik. Kimurát bilincsben elviszik. Monroe és Rosalee közben végeztek a macsek elkábításával, és a lábikóját valami löttybe mártják, a nő szerint arra kíváncsiak, hogy sárgul vagy zöldül a folyadék. Az ehelyett égkékre színeződik, mire Rosalee közli, hogy szólniuk kell Nicknek.

Waltapukával nyitunk, aki elkószált fia után kiabál a dzsungelben. Arra jár Rocker is, ő Claire cuccát keresi, egyikük sem látta a hiányzókat, mennek is a dolgukra. Waltapuka következő áldozata a tűzifát cipelő Doki, de ő utoljára a barlangoknál látta a fiút. Jön Duci is, kihirdeti a következő golfbajnokságot, tét az utolsó dezodor. Waltapuka inkább tovább keresi a fiát, és meghagyja Dokinak, ha látná szeme fényét, mondja meg, hogy várja meg őt. Doki megígéri, hogy átadja és Ducival tovább is állnak. Michael hangos kiabálások közepette hagyja ott a kettőst, és Duci ismét beletrafál a megjegyzésével: Micheal utálja az apaságot. Waltapuka nagy bőszen kevereg az erdőben, lássuk az ő flashbackjét!

A múlt pénteki ülés történése itt olvasható

Végre péntek van. Ennek a mondatnak új értelmet adott a Terápia 5 hete. Mert ki ne várná a pénteket, úgy alapból? És még jobban várja az ágneses üléseket a Terápia-függő. Hogy mi lesz ma? Ha hihetünk Juditnak és ha rá bírta venni az a fafejű fatökű urát, akkor ma párterápia lesz Ágnesnál. Lássuk.

Ágnes készül. A saját székével szemben két kényelmes fotel, az asztalon poharak és zsebkendő. Sok zsebkendő. Itt ma valaki sírni fog. Csengetnek. Ágnes széles mosollyal nyit ajtót. Csákányi Eszter a mintapéldánya annak a ténynek, hogy egy emberi arcot mennyire meg tud szépíteni egy mosoly.