Laura előző heti sztorija itt olvasható...

Hétfő van, Laura napja. Vajon a pénteki vallomás és bevallott dilemma után hogyan fog viselkedni ma Dargay és tart-e még a mátés románc?

Laura ma iskoláslánynak öltözött, egyenes derékkal, de kissé nyúzott arccal várja a tanár bácsi ítéletét. És a tanár bácsi nem kertel. Rögtön a tárgyra tér, kezében a naplóval naptárral, közli, hogy be kell fejezni az üléseiket, szép lassan le kell zárni a terápiát. Nocsak. Tehát mégiscsak a kivárás mellett döntött és nem teperi le a csajt. Vár még, vár Ágnesre, hátha az tudja a tuti érvet a mellett, hogy talán még sem kellene mindent felrúgni a szép szempár miatt. De Laura megelőzi: nem kell lezárási ütemtervet adni, nem kell még két-három ülés könyörületből. Inkább legyen ez az utolsó, vessenek neki véget hamar, ne fájjon annyira. Laura szerint Dargay fellélegzett a hírtől, épp csak sikerül neki azt a kis megkönnyebbült sóhajt elnyomnia.

Laura szokásosnál is mélyebben van, a depresszív sáv legalján. Mi történhetett? Nem, egyelőre még nem Mátéról kezd el mesélni. A kórházban van baj, ahol aneszteziológusként dolgozik. Egy 15 éves kislányt műtöttek, a műtét jól sikerült. Utána az őrzőben Laura kellett, hogy vigyázzon rá és akkor a gyerek összeomlott, a csaj leblokkolt, a kollégáknak kellett visszahoznia a beteget az életbe. Szerencsére minden oké, nem történt visszafordíthatatlan baj.

Dargay jön „miért azonosult ennyire ezzel a kislánnyal” című, már-már elmaradhatatlan kérdéssel. Miért kell ehhez azonosulni, természetes, hogy megviseli az orvost egy ilyen eset, nem? De Dargay nem tágít: szerinte Laura a saját kiszolgáltatott önmagát látta a lányban, akkor ott, 15 évesen. Laura besétál a csapdába, mesélni kezd. Az anyjáról, aki meghalt, az apjáról aki tehetetlenül szenvedett. Neki kellett gondoskodnia önmagáról, meg a szerencsétlen apjáról is. Az apja halálát kívánta, vagyis inkább egy másfajta apát kívánt magának…

Mesélt a németországi lehetőségről, az utazásról, amely végre kiszakította az otthon sivár hétköznapokból. Imréről és Ciliről, akik jók voltak hozzá Németországban. Imrével később is találkozott: a férfi hazajött Magyarországra, ügyet intézni. 2 hónapig Laurával és az édesapjával lakott. És igen, akkor lefeküdtek egymással. Sokszor. Furcsa. Laura is önmagát állítja be a csábító szerepkörébe, pont mint Zsófi az edzős affér alkalmával. Azt mondja ő kezdett ki a „pocakos Nick Nolte-val”. Sőt, ő mászott bele az ágyába is, Lolitának érzi magát. A nőnek Imre volt az első. Amíg itt volt a férfi, 2 hónapig, minden este dugtak. Úgy, hogy közben apuka a másik szobában az igazak álmát aludta. Gratulálunk.

„Hogy az összes perverz patkány ugyanazt a módszert használja” - fakad ki Dargay, hasonlóan a Zsófis „barom” elszólásához. Laurának tetszik Dargay új módszere, jobban tud azonosulni vele, mint az amúgy merev arccal hallgató terapeutával. Dargay leginkább apuka reakcióját illetve reakciótlanságát nem érti: miért nem mentette meg a lányt a csábító karmaiból? Dargay szerint ez az egész az oka annak, ami miatt Laura gyűlöli önmagát. És szerinte a nőnek nem önmagával van baja, hanem apukával, (aki nem tett semmit azért, hogy megmentse őt) meg persze azzal a „perverz patkánnyal”.

Dargay arra ösztökéli a lányt, hogy legalább így utólag, beszélje meg apukával a múltat. Laura nem érti. Ő egyáltalán nem érzi magát áldozatnak ebben a sztoriban és különben is, 20 év után hogyan kezdjen bele egy ilyen beszélgetésbe.

Amikor a férfi az apai cserbenhagyásról beszél, mintha a saját apai képe is benne lenne az indulataiban….

Laura felteszi a heti nagykérdést: mire jó a pszichológia? Miért jó az, hogy feltépünk régi sebeket, vagy esetleg olyan dolgokról meséltetnek bennünket, amelyet ott és akkor nem is sebesüléseknek éltük meg és most elmagyarázzák, hogy, de az volt – TESSÉK TŐLE SZENVEDNI! Nagyon jó kérdések ezek. Most először igazán szimpatikus nekem Laura.

Amikor a nő teára szomjazik, Mátéra terelődik a szó. Máté már a múlt, mondja, szakított vele. Az eseményeket nem részletezi, van egy olyan érzésem, hogy holnap ki fog derülni hogy s miért történt. Dargay mindenesetre örömmel veszi tudomásul a tényt, sőt be is vallja, hogy megkönnyebbült e hírt hallva.

És akkor vissza az ülés kezdetére. Most, hogy Laura elmesélte a Dargay által erőltetett „azonosultafiatalbeteggel” című részt, kiböki mi is történt valójában a kórházban: mi is az oka annak, hogy ennyire magára vette a majdnem végzetes esetet. Az egész összeomlás az ő hibájából történt. Ébresztéskor rossz csapot, az oxigént zárta el a betegnél, aki így, miatta, az ő összeszedetlensége miatt majdnem meghalt. Mert a csaj akkor és ott nem koncentrált, hanem a terapeutájáról fantáziált! Hogyan basszuk el a karrierünk a magánéletünk szétcsúszása miatt 2.0.

És mi a különbség Laura és Dargay között? A nő érzi azt a lelkiismeret furdalást, amit én/mi a gyógyszeres esetnél hiányoltam/tunk Dargay esetében. Laura azt mondja, ez így nem mehet tovább. Lemond az ülésről, mert érzi, rosszat tesz számára az elérhetetlen férfi közelsége. Így, ha nem találkoznak, talán kigyógyul belőle. Szedi a cókmókját, indul. Végezetül még megöleli a férfit. Dargay egy darabig áll és aztán viszonozza az ölelést.

Szerettem ezt a mai Laurát. És ti?