Titust felravatalozták, ahogy illik, Batiatus jófiúként pedig próbál nagyon komor képet vágni a papa hullája mellett. Lucretia felöltötte az őrülttudós parókáját, abban lohol mindenhová a férje után. A halottsiratón megjelenik a dinamit duó ifjabbik tagja, de Vettius persze nem részvétet nyilvánítani jött, hanem hogy emlékeztesse Batiatust, dingdong, Gannicusra üzlet köttetett Titus és Tullius közt. Ha nem küldik a kelták záros határidőn belül a kölök ludusába, csúnya világ lesz.

Gannicus alázatosan Oenomaus elé járul, ő valóban kegyeleti okokból, még az is kicsúszik a száján, hogy mennyire szerette Melittát, őőő mármint úgy, mint egy testvért, persze. Az udvaron Batiatus szól néhány szót az apjáról, mielőtt elégetik, majd visszavonja Titus utolsó rendelkezését, nem küldi a házi torna lúzereit a bányába. A félszemű Dagan ennek nagyon örül, jajjdejó, akkor Ashurt még lesz alkalma kibelezni. Vérrel és borral búcsúznak a Paterfamiliastól. Miközben Batiatus fáklyával lángra lobbantja apja halotti rakását, a gladiátorok kardozni kezdenek, nagyon jól kitalált jelenet.

Batiatus őrlődik, hogy mit csináljon a szerződéssel, amit apja kötött Tulliusszal. Gannicus azt kéri dominusától, hogy az eladása legyen nyélbe ütve, vigyék Tulliushoz, majd ő bosszút áll az apjáért (Melittáért), megöl mindenkit, aki szembejön vele. Batiatus azonban tudja jól, hogy ennek a kitalációnak se eleje se vége, ezért nem tud dönteni, hogy mi legyen a gladiátorral. Solonius helyesli Gannicus akaratát, bár szerinte jó nagy hülyeség lenne Tulliusszal még egyszer ujjat húzni. Felveti, hogy talán nem is a gondolt személy mérgezte meg azt a bort, Lucretia elfehéredik, de persze nem ő a második számú gyanúsított, hanem Vettius. Quintus és Solonius összeszólalkozik, békülés csak akkor lesz, ha utóbbi segít megtorolni Titus halálát.

Naevia lapockáját kivarrják, megkapja a pillangó tetkót és vele Melitta posztját, ő lesz ezentúl Lucretia személyi rabszolgája, a domina reméli, hogy a lány hűsége szilárd a ház iránt, nem úgy, mint Dionáé. Szüzességét őrizni fogja, majd csak egy arra méltó férfi veheti azt el tőle. Erre Batiatus beviharzik, Soloniusszal döntöttek, Gannicus távozik a ludusból.

Solonius meglátogatja a csodálatos d-duót, beavatja Tulliust, hogy Batiatus titokban el akarja adja Gannicust egy szír rabszolga kereskedőnek, csak hogy az ne kerülhessen Vettius ludusába. Erre Tullius kicsit ideges lesz, lemetszené a húst Solonius arcáról, az meg ijedségében elköpi, hogy ma este lesz a találkozó Quintus meg a szír között a város határában, csak őt engedjék el.

Az esti szürkületben egy sikátorban kódorog Batiatus Gannicusszal, Barca és Oenomaus is velük van. Megjelenik Tullius és Vettius is, pár emberrel, meg Soloniusszal, kacagva mutogatnak Batiatusékra, hogy túljártak az eszükön, hahha, most lezárhatják az ügyeiket. A dominus is így látja jónak, tegyünk pontot az i-re, erre előlépnek a sötétből Batiatus gladiátorai.. aaa itt valaki pillanatokon belül szopni fog.

A jól képzett gladiátorok könnyedén ölik meg Tullius csicskásait, csak a két pöttömpuncifingot hagyják életben. Solonius képzeletbeli oscart kap csodás alakításáért, ez volt a dolga, hogy idecsalja Tulliust, aki most megkötözve pislog, mint a béka. Vettius láncon lógva ébredezik egy csatornában, Solonius kicsit elbeszélget vele, a szöszkének megígéri, hogy életben hagyják, ha a nyitójátékokon kamuzik Tullius távollétéről.

Lucretia ismét hívatja Crixust, kezdi beismerni, hogy annyira nem is gusztustalan dolog egy rabszolgával szexelni. Mialatt a domina kéjeleg, Batiatus végzi a piszkos munkát, mert valakinek azt is kell. Az új arénába cipelik Tulliust, aki amint szót kap, egyezkedne a dominusszal, bármit megígérne az a nyomorult, csak had tarthassa meg tyúkszaros életét. Batiatus azonban nem felejtette el ilyen hamar a sérelmeit, a sok megaláztatást, amit el kellett tűrnie Tulliustól, ezért dühében fogja apja hamvait, beletömködi Tullius szájába és orrába, majd szó szerint megeteti azt a férfival... bahh najó, ez már nekem is felforgatta a gyomromat. Aztán bekövetkezik, amire már legalább 3 része várok, kést döfnek Tulliusba, nem is kevésszer. Először Batiatus, aztán a gladiátorok is csatlakoznak egy-egy szúrással. A még életben lévő Tulliust fogják és egy előre kibontott falrészhez vezetik, aztán jó igényesen befalazzák, úgyis ez az új aréna volt az életed, hát tessék, örökre benne maradhatsz. Látványban, ötletkidolgozásban, színészi munkában csillagos ötös jelenet.

És igen, máris az aréna megnyitóra ugrunk, minden szép és jó, csak úgy hemzsegnek az emberek a lelátókon. Batiatus és Lucretia is a pulvinuson van, azt mondják, hogy Tullius meghívására, aki meg nem bír megérkezni, persze, mert patkányok rágják a seggét a falban. Vettius viszont feltűnik a rendezvényen, szabadkozik ezerrel, Tullius üzleti úton van, nem tud megjelenni, de üzeni, hogy have fun, tartsátok meg a játékokat nélküle. Aztán sietve távozna, elutazik ő is, embereit mind Soloniusra hagyja. Batiatus erre éktelen dühös lesz, nyilván igényt tartott volna pár ügyesebb gladiátorra, de a haverja mindet elhappolta előle, pedig nem ezt beszélték meg. Solonius a képébe vágja Quintusnak, hogy mindig olyan geci volt vele, ezért fel is út, le is út, bumm, és bekövetkezik virágzó barátságuk vége.

A játékok előtt kivégzésekre kerül sor, az elítéltek között van Diona is, hát csak elfogták a szerencsétlent, a háttérben ácsorgó Naevia bőghet ezerrel, attól még kinyíratta a barátnőjét. Batiatus emberei készülődnek, Barca kivételével mindenki szerepelni fog a játékokon, a karthágói sérülést szerzett a Tullius elleni merényletkor, azért nem tud harcolni. Gannicus egykedvűen üldögél, nincs túl sok kedve harcolni, de Oenomaus felszítja, hogy akkor legalább Melitta emlékéért küzdjön, na így már persze más a dolog. Crixus borostájától és hosszú hajától megfosztva lép a homokra esőként, győzelemmel nyit, természetesen.

Sorra következnek Solonius és Batiatus embereinek mérkőzései, vegyes győzelmekkel. A küzdelmek egészen az éjszakába nyúlnak, fáklyákkal világítják be a küzdőteret. A primusban a még életben lévő összes gladiátor felléphet. Crixus azt tervezgeti, hogy miután végeztek Solonius embereivel, végre újra szembenézhet Gannicusszal és ezúttal férfiként mérhetik össze erejüket. Batiatus meglátogatja gladiátorait a primus előtt, kellőképpen feltüzeli őket a harcra, ahol csak egy győztes lehet majd, aki Capua bajnoka lesz. Doctore felsorakoztatja a gladiátorokat, majd futó pillantást vet az őrjöngő közönségre, és megkezdődhet a primus. Egyébként tök jó, hogy Batiatus 7 embere ellen dupla annyi rabszolgát vonultat fel Solonius, de így legalább izgalmasabb lesz a dolog. De még ezt is lehet ám fokozni, a gladiátorokat tűzgyűrűbe zárják, aki onnan kiesik, az elbúcsúzhat a primustól.

Mindenki feszülten figyeli a gladiátorokat, Oenomaus Gannicusért izgul, Batiatus a háza jó híréért, Solonius pedig azért, hogy a levegő megemelkedett páratartalma miatt nehogy kilógja magát a haja. Az első vér Soloniusé lesz, Gannicus meg literszámra köpködi a vért, nem gondolta, hogy ilyen nehéz dolguk lesz. Persze az sem könnyít a helyzetükön, hogy Dagannak pont most jön meg a kedve bosszút állni Ashuron, amiért az kiszúrta a szemét egy balzsamos délutánon. Ashur szerencsére, mint mindig, most is a tiszta, egyenes utat választja, homokot rúg Dagan megmaradt szemébe, aztán hasba szúrja. Batiatus őrjöng, a többiek röhögnek.

Gnaeus meggyújtja a hálóját, rádobja egyik ellenfelére, majd kirúgja a körből, na, kezdenek fogyni az emberek. Sokáig ő sem örülhet, mert kidobják a körből. Négyen maradnak a tűzön belül, amíg Gannicus Solonius embere ellen harcol, Ashur azt javasolja Crixusnak, hogy menjenek a kelta ellen, öljék meg, aztán döntsék el egymás közt, hogy ki a bajnok. A gall viszont Gannicusszal akar megküzdeni az elsőségért, ezért barátian lábszáron vágja Ashurt, akinek erre eltörik a lába, még a csontja is kilátszik, aztán kipenderíti a szírt a körből, kicsit összeégetve annak karját. Batiatus úgy szentségel, hogy majd' leesik a pulvinusról.

Crixus a kelta segítségére siet, de ketten sem bírnak Solonius megmaradt embere ellen. A gall szerez egy jó mély vágást a hasára, és farkasszemet néz az óriás kardjával, Gannicus megmenti az életét azzal, hogy félrelöki a kard elől, de ezzel együtt a tűzkarikából is kirepül, tehát nem folytathatja tovább a küzdelmet. Gannicus maradt egy az egy ellen. Hosszan küzdenek, Solonius gladiátora sokkal erősebbnek tűnik, már el is könyveli magának a győzelmet, amikor a földön hasaló Gannicus tekintete összeakad Oenomausszal. Ettől a lélektani pillanattól kezdve nem kérdéses a kelta győzelme. Ledug ellenfele torkán egy lándzsa véget, és azt kirántva onnan, szétszaggatja az állkapcsát. Fúú, nagyon durva, rendesen rágyúrtak erre az évadzáróra a készítők.

Nakérem, hát csak bebizonyosodott, hogy Gannicus Capua bajnoka, Oenomaus elismerően bólogat, Batiatus örömtáncot lejt. A két buzerátor, Varus és Cossutius egyszerre sikít fel a gyönyörtől, mindegyik magáénak akarná Gannicust. Solonius fejéből kipattan az isteni szikra, az est megkoronázásaként szabadítsuk fel a győztest, nem? kérdi vigyorogva, Sextus magisztrátus pedig egyből ráharap a csontra, ja de azt kéne, adjunk szabadságot Gannicusnak. Erre bezzeg Batiatus sem mer nemet mondani, legyen akkor a legjobb emberem szabad, ennek a Soloniusnak meg a jókurvaannyát. Sextus bejelenti, hogy Gannicus ettől a másodperctől szabad ember, a közönség állva tapsol, a kelta pedig nem hiszi el, hogy ez valóban megtörténhet vele.

Másnap az egész ludus Gannicust ünnepli, Batiatus savanyú képpel nézi ezt, hiába ajánlott pénzt a gladiátornak, hogy szabadon jöhet-mehet, csak harcoljon a nevében, Gannicusnak nincs maradása többé a házban. Lucretia felveti, hogy Crixus lehetne a következő bajnokuk, tehetsége megvan hozzá, jobb híján Batiatus egyetért nejével, akkor a gallra figyelni fog ezután. Barca búcsúzáskor megöleli Gannicust, hogy majd egy nap ő is utána megy... nee mért akarnak ezek megint megbőgetni.

Crixus duzzogva köszön el Gannicustól, bántja, hogy a primusban nem ők vívták a végső csatát. A kelta odaadja a nyakláncát Crixusnak amelyet azóta viselhetett, hogy ő lett a ludus bajnoka. A búcsúzkodásra a teljesen megnyomorított és megtört Ashur is megjelenik. Oenomaus pedig átnyújtja a rudist Gannicusnak, amellyel bizonyítani tudja, hogy az alkarján lévő billog ellenére, többé nem rabszolga.

Miután mindenkitől alaposan elbúcsúzott, kilép Gannicus a nagybetűs életbe, vigyázat, könnyfakasztó pillanatok következnek. Batiatus még mindig az erkélyen puffog, no de azért már a jövőbe tekint, arról ábrándozik, hogy háza magasan fog majd szárnyalni a keze alatt, és hogy eddigi tetteiért elnyeri végül a jutalmát. E szavakra benyomják az első évad utolsó részéből az ominózus képeket, amelyeket nagyvalószínűség szerint már halott a dominus, mert kicsit átvágták a torkát. Hát ennyit a jutalmakról. Meghallgathatjuk Spartacus ekkor elhangzott szavait még egyszer, majd lezárjuk a mini évadot, ami igencsak jó volt.

Ha minden igaz, jövő héten belecsapunk a 2. évadba, sajnos Andy nélkül. Addig is pápuszicsóközön.