A múlt pénteki ülés történése itt olvasható

Végre péntek van. Ennek a mondatnak új értelmet adott a Terápia 5 hete. Mert ki ne várná a pénteket, úgy alapból? És még jobban várja az ágneses üléseket a Terápia-függő. Hogy mi lesz ma? Ha hihetünk Juditnak és ha rá bírta venni az a fafejű fatökű urát, akkor ma párterápia lesz Ágnesnál. Lássuk.

Ágnes készül. A saját székével szemben két kényelmes fotel, az asztalon poharak és zsebkendő. Sok zsebkendő. Itt ma valaki sírni fog. Csengetnek. Ágnes széles mosollyal nyit ajtót. Csákányi Eszter a mintapéldánya annak a ténynek, hogy egy emberi arcot mennyire meg tud szépíteni egy mosoly.

A Dargay család felnőtt tagjai állnak az ajtó előtt. Judit is szívélyes, sőt. Messze már az a gúnyos beszólás, a pillanat, amikor húzta a száját Ágnesre. Most mintha úgy tekintene pszichológusnőre, mint utolsó mentsvárára az elbaszott házasságával kapcsolatosan.

Dargay visszafogott, talán attól fél, e két nővel egyedül nem lesz képes elbánni… Kínos csendben ücsörögnek, míg Judit csak megszólal végre: Kedves hozzáértők, tessék engem beavatni, mit és hogyan kell itt csinálni!? Ágnes elmondja: azzal kellene kezdeni, hogy született meg a döntés, hogy ellátogatnak hozzá. Dargay tudálékosan közbevág. Ez itt egy párterápia, ahol - bár nem „azt szoktuk keresni ki a hibás” egy elbaszott házasság miatt - de az ő esetükben JUDIT A HIBÁS! Szép indítás.

Judit az oka minden rossznak, mert megcsalta, mert elutazott, mert…. Ő pedig nem tudja ezt megbocsátani. Amikor Ágnes azt kérdezi: elmondta-e Dargay a feleségének, hogy mit is érez valójában, a férfi a tipikus választ adja: nem kell neki ezt elmondani, Judit pontosan tudja. Mondja ezt D.A., a pszichológus. Gratulálunk.

Végül észbe kap és jellemezni kezdi az érzéseit: megbántottságot, sőt gyűlöletet érzett/érez a nő iránt, amiért az ilyen helyzetbe hozta… Nem tudja, hogy meg tud-e / meg akar-e bocsátani. Veszteségérzésről, gyászról beszél…. Nagy szavak ezek, de mindezt olyan fejjel mondja, mintha egy jegyzetfüzetből óvasná, mit is kell éreznie egy férjnek, ha az asszony félrekefél. Ágnes is érzi a férfi mondandója és kifejezési módja között feszülő ellentét. Rá is kérdez erre: „Te most itt halálról, gyászról, nagy szavakról beszélsz, de én nem érzem, hogy te ezt éreznéd!”

Dargay most tényleg dühös, de inkább az ő álérzelmeit leleplező Ágnesre… Mit csináljak?- kérdi. Üssek? "A héten már majdnem leütöttem egy betegemet." Dargay is érzi, hogyne érezné azt, hogy a magánéleti válsága a szakmai életére is káros, de mindezért a feleségét okolja. Talán maga is elhiszi, hogy a felesége kalózakciója miatt van ő, D.A. szétcsúszva.

Dargay most kimondja azokat a mondatokat, amelyeket korábban Ágnes szájából hallottunk és akkor és ott nem értettem őket: Ő, a pszichológus, azon gondolkodott, hogy le kellene mondania a betegekről, mert nem képes ellátni a feladatát. De később arra jutott, inkább Juditot kellene visszaszereznie, mert a felesége nélkül nem elég erős.

Most Judit jön. Hogyan éli meg ő mindezeket? Szerinte várható volt, hogy a szakmai bajok után a férfi őt fogja okolni, amiért már mint pszichológus sem tud kiválóan teljesíteni. Mert ki mást okolhatna? Dargay megint nagy szavakat puffogtat: „Te vagy a legjobb dolog az életemben!” Kár, hogy ez nem igaz, kár hogy ezt egyik vele szemben ülő nő sem hiszi el. Judit ugyanazt mondja, amit mi is: Dargay talán még bódog is lenne, ha a felesége lelépne, vinné a sok PROBLÉMÁJÁT, amivel csak zaklatja szegény drága terapeutánkat. És ha végre tiszta lenne a levegő, Dargay törődhetne a betegeivel, a könyveivel, az elméleteivel és Laurával.

Judit beszél a régi szép időkről, amikor még szerette azt, hogy a férfi minden egyes szavát komolyan vette, sőt elemezte. Minden mögött értelmet keresett és talált. Ma már ez teher neki. Teher, hogy a férfi mindig mindent kimagyaráz, túlmagyaráz. Őt magát is gyanakvóvá tette ez, ami roppant fárasztó dolog. És, hogy miért dugott félre: Mert az egyszerű és könnyed volt. Végre nem volt az örökös kontroll alatt, nem kellett alakoskodnia. Spontán volt, szabad, felelőtlen. „Azért csináltam mert végre érezni akartam, hogy valaki végre engem akar.” Az elhanyagolt nő bosszúja kegyetlen. No comment.

Dargay még mindig a magas lovon ül: Drága szívem! Mondd meg mit akarsz és én azt fogom tenni….

Judit egy költőinek induló kérdéssel folytatja: „Emlékszel még milyen az, amikor valaki téged akar?” A kérdést követő csend roppant beszédes. Judit rájön, beletrafált. A férfi nagyon is emlékszik… Sőt. Dargay tudja, hogy beszélnie kell, a szakma mögé menekül, de Judit már átlát ezen a cselen. Tessék vallani, mondja. Itt az ideje, hogy D.A. kibújjon az áldozati szerepből és végre ő is megvallja bűneit.

Egy páciens a szerelmével ostromolja és ez a jó terapeutát is „megérintette”. Azért jött Ágneshez, hogy helyesen tudja kezelni ezt az „indulatáttételt”. Juditnak most már nem nehéz összerakni, mi zajlott Andrásban az elmúlt egy évben: András beleszeretett az egyik (apakomplexusos) páciensébe, de hallgatott, ő meg tálcán kínálta magát „bűnösnek a házasság szétbombázásában”, amikor bevallotta az ügynökös megcsalást. Pedig Dargay volt az, aki már lassan egy éve kifelé kacsingat a házasságból. Ha tevőlegesen nem is dugott félre, elméletben már sokszor. Vajon kinek nagyobb a bűne?

Dargay végül is annyit elvállal a vádakból, hogy elismeri, azért jöttek el most ide, Ágneshez, hogy ő is bevallhassa „bűneit”. De továbbra is magát tartja áldozatnak házasságszétbombázás ügyben. Ő „csak” ábrándozott, a felesége meg ugye megjárta Párizst. Csak egy baj van: az ő ábrándjai csaknem egykorúak Laura felbukkanásával, azaz egy éve tartanak. Azóta módszeresen rombolja a közte és a felesége közötti kapcsolatot (szex közöttük alig volt azóta), és lám jól sikerült neki, a nőt egészen egy ingatlanügynök karjaiba hajtotta. Percekig folyik az adok kapok: Judit azzal vádolja az urát, hogy az SZERELMES, szerinte az sokkal nagyobb bűn, mint az a néhány félrekefélés, amit ő produkált. András ezt nevetségesnek tartja, szerinte csak a tevőleges megcsalás az árulás, ő pedig csak „ábrándozott”. Lehet szavazni, kinek hány százaléka van ebben a bűnben…. Judit már sír, úgy jött ide, hogy bűntudata volt, most meg kiderül, az ura egész szépen manipulálta őt.

Ágnes megunja a hasztalan vitát. Ne patikamérlegen tessék méricskélni a bűnök arányát, hanem a jövővel tessék foglalkozni. Két kérdés van: Mi az oka, hogy eljutottak idáig és mit tegyenek, hogy menthető legyen a házasság?

A dráma elől Dargay ugyanúgy a pénzezéshez menekül, ahogy tette ezt Máté már egy párszor. Kifizeti ezt és a korábbi üléseket is, mintha azt szeretné ezzel bizonyítani, hogy lám, ő már 5. alkalommal van itt, neki fontos megmenteni a menthetőt. Judit nem tud szabadulni az ülés hatása alól. Sírva, szinte hisztérikusan kérdezi: mi a fenét csináljon ő most a jövő hétig, hogy érezzen, hogy viselkedjen…

Dargay előveszi a bájosabbik énjét, próbálja nyugtatni a zaklatott nőt, de az nem kér a kedveskedésből. Felpattan és elrohan, úgy emlékszem más is volt már ezzel így, egy-egy terápia után…. Talán a férfinak is ismerős a szitu, talán most, ebből a reakcióból értette meg, mennyire mélyen érinti a feleségét ez az egész történés. Szomorúan feláll, udvariasan köszön és ő is lelép. Folyt. köv. egy hét múlva.

Hétfőn jön Laura?