5. döntő, és mivel Ursula múlt héten nem rikácsolta el a műsor végén kivételesen, hogy most milyen őrülten fantáziadús tematikára számíthatunk, ezért minden rosszra fel vagyok készülve, még arra is, hogy mindenkinek ugyanazt a Balázs Pali slágert kell majd előadnia. Kezdünk, Trilla Jacko pózban nyitja meg a műsort, és szól a Thriller, engem meg egy pillanatra elkap a hamis remény, hogy ezúttal tényleg adtak egy nehéz feladatot a versenyzőknek, de ez pillanatok alatt szerte is foszlik. Nem Michael Jackson a téma (pedig valami hasonlóan nagy kihívás nem tenne rosszat a műsornak), hanem halhatatlanok, vagyis már nem élő előadók legikonikusabb dalai, ezen a ponton mindenemet fel merném tenni rá, hogy Gigire Whitney Houstont osztottak. Meglátjuk, először még csillagdal, majd beront a színpadra Trilla és Clau, utóbbi ezúttal lila testhezállóban, majd némi bazsalygás a zsűrivel, és belecsapunk a lecsóba.
Kivételesen nem rémisztgetik a versenyzőket már az elején a szavazás állásával, az is lehet, hogy máris csúszásban vannak, mindenesetre ez valami új, és jön Bihal Roli kisfilmje. Roli a kecskeméti éjszakába érkezik meg, mármint a szülői házba, ahol meleg vacsora várja, pedig töksötétben jött és április van, szeretem, amikor ilyen hihetőek ezek a kisfilmek. Ugrunk a próba képeire, ahol a TV2 újabb szintre emelte a pofátlan termékelhelyezést, Mariann egy gigantikus Telenor háttér előtt osztja az észt Rolinak. No Thanks még mindig nem elégedett azzal, amit a tükörben lát, ezt mondjuk nem értem, mert ezen a téren vele sosem volt probléma, lássuk inkább, hogy tud-e végre valami eredeti produkciót a színpadra tenni. Queen: Don’t Stop Me Now-t kapott, ajjaj, ez az a kategória, hogy ha nem rendelkezel Freddy Mercury kvalitásaival, be se kezdj, hát nem indul jól a dolog. Elég fegyelmezetten és jellegtelenül vezényli le Roli a dalt, Bereczki meg képes azt mondani, hogy a visszafogottságot hiányolta belőle, Maestro szemöldöke kapásból a homloka közepéig szalad. Ő a maga részéről azt tartja teljesítménynek, hogy érte el No Thanks, hogy totál hidegen tudta hagyni ez a szám, Bocsi meg a Freddy emlékkoncertet emlegeti, a nagyok is felsültek ám a Queen feldolgozásokkal, csak a miheztartás végett. Mari szerint is unalmas volt és dekoncentrált, Bereczki meg azt az ingtépést akarja már látni, de nagyon, és azt hiszem, ebben megegyezhetünk, hogy sokat használt volna a produkciónak.