5. döntő, és mivel Ursula múlt héten nem rikácsolta el a műsor végén kivételesen, hogy most milyen őrülten fantáziadús tematikára számíthatunk, ezért minden rosszra fel vagyok készülve, még arra is, hogy mindenkinek ugyanazt a Balázs Pali slágert kell majd előadnia. Kezdünk, Trilla Jacko pózban nyitja meg a műsort, és szól a Thriller, engem meg egy pillanatra elkap a hamis remény, hogy ezúttal tényleg adtak egy nehéz feladatot a versenyzőknek, de ez pillanatok alatt szerte is foszlik. Nem Michael Jackson a téma (pedig valami hasonlóan nagy kihívás nem tenne rosszat a műsornak), hanem halhatatlanok, vagyis már nem élő előadók legikonikusabb dalai, ezen a ponton mindenemet fel merném tenni rá, hogy Gigire Whitney Houstont osztottak. Meglátjuk, először még csillagdal, majd beront a színpadra Trilla és Clau, utóbbi ezúttal lila testhezállóban, majd némi bazsalygás a zsűrivel, és belecsapunk a lecsóba.

Kivételesen nem rémisztgetik a versenyzőket már az elején a szavazás állásával, az is lehet, hogy máris csúszásban vannak, mindenesetre ez valami új, és jön Bihal Roli kisfilmje. Roli a kecskeméti éjszakába érkezik meg, mármint a szülői házba, ahol meleg vacsora várja, pedig töksötétben jött és április van, szeretem, amikor ilyen hihetőek ezek a kisfilmek. Ugrunk a próba képeire, ahol a TV2 újabb szintre emelte a pofátlan termékelhelyezést, Mariann egy gigantikus Telenor háttér előtt osztja az észt Rolinak. No Thanks még mindig nem elégedett azzal, amit a tükörben lát, ezt mondjuk nem értem, mert ezen a téren vele sosem volt probléma, lássuk inkább, hogy tud-e végre valami eredeti produkciót a színpadra tenni. Queen: Don’t Stop Me Now-t kapott, ajjaj, ez az a kategória, hogy ha nem rendelkezel Freddy Mercury kvalitásaival, be se kezdj, hát nem indul jól a dolog. Elég fegyelmezetten és jellegtelenül vezényli le Roli a dalt, Bereczki meg képes azt mondani, hogy a visszafogottságot hiányolta belőle, Maestro szemöldöke kapásból a homloka közepéig szalad. Ő a maga részéről azt tartja teljesítménynek, hogy érte el No Thanks, hogy totál hidegen tudta hagyni ez a szám, Bocsi meg a Freddy emlékkoncertet emlegeti, a nagyok is felsültek ám a Queen feldolgozásokkal, csak a miheztartás végett. Mari szerint is unalmas volt és dekoncentrált, Bereczki meg azt az ingtépést akarja már látni, de nagyon, és azt hiszem, ebben megegyezhetünk, hogy sokat használt volna a produkciónak.

Farkas Jenser Balázs jön, akinél szintén valami lazulást kéne elérni. Mariann alig várta, hogy ő legyen a hetes, most majd a kezébe veszi a dolgot, taperolja is a srácot, ahol éri, előrehozott karácsony ez neki. Produkció, Fényév távolság a Padlásból, gondolom, Kaszás Attila miatt fért bele a mai tematikába. Elején úgy tűnik, mintha Balázs szorgalmas gyakorlással eltanulta volna Talán Attilától a csukott szájjal éneklést, aztán csak kinyitja a refrénnél, de valahogy végig unalmas marad. Maestro azonnal támad, eleve rossz volt a koncepció, bezzeg ha ő lett volna a hetes, nem hagyta volna Balázst színpadra állni egy olyan előadással, amit talán csak a nyugdíjasklubban élveznek, és ott is azok, akik nem kapcsolják be a hallókészüléküket. Bocsinak a műfajjal is problémái vannak, mert kifejezetten rühelli, amikor színészek lemezeket adni ki, Bereczki halántékán tisztán kirajzolódik a kidagadó ér. Ő maga kioktatást tartogat, Balázs fiam, az a baj, hogy neked fogalmad nincs arról az érzésről, hogy milyen az, amikor menekülni vágysz, de maradnod kell, ezért volt érzelemtelen és üres az egész, szállj magadba, és gondolkozz el ezen egy picit. Mari az egyetlen, akinek tetszett, de hát egyrészt ő a hetes, másrészt a Farkas Jenser Fanclub alapítója, szóval erről ennyit.

Trilla már megint elsüti azt a poént, ami múlt héten is ütött már, hogy újabb 3 dal került fel a slágerlisták élére, és már MEGINT nem mondja, milyen slágerlistákról van szó, azt hiszem, ezt akkor most már hivatalosan is a fantáziánkra bízzák. Bozont jön, és a kisfilm természetesen drámázással indul, hiszen múlt héten majdnem kiesett, csak Bereczki Zolin múlt, hogy nem őt, hanem Toronyház Tímeát küldte vissza a balettbe ugrálni. Termékelhelyezés robban az arcunkba a következő snittben, Bozont a Citibank oldalát böngészi a Táblagépen, amire időközben egy Telenor matrica is került, azt hiszem, kijelenthetjük, hogy elértük a csúcsot ezen a téren, ez már fokozhatatlan. Mariann azt ígéri, most majd húznak egy váratlant, a laza srác majd My Way-t énekel. Ez a dal tud nagyon pátoszos és nagyon érfelvágós is lenni, de egy dolgot biztos, hogy nem lehet vele csinálni: elhülyéskedni. A stáb nyilván rongyosra nézte Robbie Williams Royal Albert Hall-os koncertjét, ahol swinget énekelt, és pont a My Way-jel zárt; mert kicsit lebutítva, olcsósítva és kereskedelmi tévésre fazonírozva erőteljesen arra hajaz a színpadkép. Bozont szokatlanul jólfésült és az éneklésben valahogy visszafogott, pedig ez a dal akkor üt, ha hátborzongató, és ha az előadó eléri, hogy érezzük azt a „fél lábbal a sírban” –hangulatot, különben nagyon üres és hatástalan marad. Főleg úgy, hogy karaoke bárok létezni sem tudnának nélküle, Bocsi is ezt emlegeti, de Bozonttól valahogy megkajálta. Zoli is szerette, mert „ez a dal elő volt adva”, Maestrónak viszont nem jött át, mert ez nem Bozont volt, és belefért volna a humor, ami persze baromság, többi zsűritag szerint is, így gyorsan elhallgattatják.

NagyAdri felvezetésében Ursula sajnáltatja kicsit a lányt, szegény magányos és éhezik a szeretetre; ha már a dögös csaj imázzsal nem mentek semmire, most megpróbálkoznak szimpátiaszavazatok gyűjtésével. Kisfilmben Mariann beteg gyerekekhez viszi, mert ők az egyetlen olyan emberi lények, akiktől Adri nem fél. Lépjünk a produkcióra, Amy Winehouse : Tears Dry On Their Own, ezt is ki lehetett volna találni előre. Azt viszont fel nem foghatom, hogy sikerült ehhez a dalhoz egy ennyire hangulattalan katyvasz körítést adni, gagyi, műanyag határú felhőkarcolós háttérvideóval, és megállás nélkül vigyorgó Adrival, aki mögött érthetetlen módon Burberry divatbemutató zajlik a színpadon. Mi volt ez?! Ahhoz nem kell művésznek vagy zeneértőnek lenni, hogy az ember összerakja fejben, hogy egy rohadtul sötét és szomorú dal, és akkor már nem ártana azt valahogy a körítéssel is érzékeltetni, mert így egyszerűen élvezhetetlen, hogy mindenféle oda nem illő faszság vonja el a figyelmet. Értékelünk, Maestro most felszabadultnak érezte, Mari szintén, Bocsi is a sötétséget hiányolta az előadásból, ahogy én is, Adri meg megállás nélkül vigyorog, és néha random módon felröhög, szerintem itattak vele valamit. Zsűri azt próbálja belenevelni, hogy szeresse már magát, Bocsi meg teljesen váratlanul Bumeráng-üzemmódra kapcsol, és azt mondja, szívesen megnézné, ahogy Adri szereti magát, Trilla alig győzi lekeverni.

Most hirtelen betoldanak ide egy közös produkciót, méghozzá az Ain’t No Mountain High Enough-ot. Ehhez gospelkórusnak öltöztették a versenyzőket, majd egy ponton ledobják a talárt, Nagy Adri annyira hevesen tette mindezt, hogy majdnem lecsúszott a csőruha a pink melltartóról. Trilla nem szarozik, azt mondja, Magyarország 8 legjobb énekese állt most itt a színpadon, suck it Caramel és Rúzsa Magdi! Ezek után Talán Attila jön, akit Mariann szobára vitt, na persze csak a kisfilm kedvéért, meg hogy megmutassa neki a nyolcvanas évekből származó jelvény-gyűjteményét. Attinak könnybe is lábad a szeme a gyönyörűségtől, mert ő olthatatlan vágyat érez arra, hogy magára aggasson mindent, ami ebből az évtizedből származik, remélem, akad ott walkman és kvarcjáték is, úgy lenne igazán vicces a dolog. Mari még üvölt egy sort, pedagógia célzattal persze, mert valami ilyesmit vár el Attitól is a színpadon, „csinálj, amit akarsz, csak történjen végre valami!” – ezt ő mondta így, nem én. INXS: Suicide Blonde-ot kapott, meg pár bugyis-melltartós táncoslányt hülye parókában humán díszlet gyanánt, jöhet a produkció. Száj még mindig szorosan csukva az előadás 90%-ában, és nem túl izgalmas az egész, hiába vonaglanak úgy a lányok körülötte, mintha Dolce öltönyös faszik körül tennék ezt a sztriptízbárban. Bereczkinek viszont valami matt nagyon tetszett a dolog, mert felkiált, hogy na végre! Mariann jelzi, hogy ő volt ám az 5. nő ebben a produkcióban, és Maestro nem bírja ki, hogy le ne üsse a magas labdát, „megnéznélek abban a szerkóban”, gonosz. Neki amúgy is Mari kisfilmes sikongatása jött be legjobban, amiből most ráadást követel, és annyira elterelődik más vágányra ez az értékelés, hogy Attit egész nyugodtan el is felejthetjük.

Szakos Andi kisfilmjében Tiszavasvári teljes lakossága szerepet kap, ahogy kivonulnak a főtérre „szeretünk Andi!” –feliratú transzparensekkel felszerelkezve. Kicsikém is itt van, mert hogyne lenne, most élje ki Andi a szívmutogatási kényszerét még gyorsan, ne a színpadon, mert Mariann szobafogságra ítéli. Produkció, Cserháti: A boldogság én én, ez illik az ő hangjához, és jól is szól, nagyon. Stylistot viszont valamivel nagyon kiakaszthatta ez a lány, mert folyton kicseszik vele, de olyan szinten, ami már egyszerűen nem lehet véletlen, most is sikerült 40-es titkárnőre venni a figurát, aki a vállalati bulira felveszi az ünnepi (20 centi hosszan sliccelt) ceruzaszoknyáját, és extra adag hajlakkot fúj a sérójára. A dal után szűnni nem akaró taps, Zoli nem is akar belepofázni, adjuk meg a tisztelet, valamint a backstage-ben várakozó Gigi is izguljon már, legalább egy picit érezze azt, hogy ez egy verseny. Ezek után váratlanul egy lebaszás jön Marianntól, mert Andi nem azt csinálta, amit megbeszéltek, Maestro ezt leszarta, és mivel így is kurvajó volt, lehet, hogy éppen akkor döntött jól, amikor nem hallgatott rá. Ez a dal Bocsinak táncdalfesztiválos rémálmokat idéz, a produkció alatt végig Kudlik Juli megjelenésétől rettegett, és még most sem tért teljesen magához, minden hangra összerezzen, nehogy a Delta főcímzenéje kezdődjön véletlenül. Trilla és Ursula versenyt áradoznak Andiról, ha már valami koordinációs hiba folytán egyszerre keveredtek a színpadra mindketten egy produkció után.

Már csak 2 nóta van hátra, Clauék a backstage-ből jelentkeznek, ahol a versenyzők lelkesen integetnek, egyesek kicsit túlzásba is viszik, Nagy Adri pl. visszakézből felpofozza Talán Attit, aki kis híján hanyattvágódik, veszélyes dolog ez a popszakma. Bendzsike jön amúgy, aki a múlt heti bénázásán mereng, és tudja, hogy most már muszáj kiállnia a színpad közepére, és minden show meg hülyéskedés nélkül elénekelnie jól egy dalt, különben az életben nem fogják komolyan venni. Imagine-t választott, és szomorú, mert a tesói visszamennek Amerikába, majd ebből meríti az érzelmi ihletet. A színpadkép ismételten borzalom és érthetetlen, valami Telenor reklám-jellegű animáció fut (tán az is), teljesen hangulattalan a dolog. Közönség gyertyákat kapott, hogy lengesse, mint valami lakodalmon, de akkor miért nem lehetett legalább minimálisan sötétet csinálni, hogy kinézzen valahogy a dolog, nem is próbálok már ezekre a kérdésekre választ keresni. Közönség soraiban Andy Vajna is feltűnik, Bendzsi majd lestoppolhatja a magángépét, ha esetleg kiesne ezen a héten. Maestro most szerette, mert jelenlét volt a színpadon (!), Bocsinak is bejött, mert áradtak az érzelmek. Túl nagy a pozitivizmus, nem lesz ez így jó, úgyhogy mindenki óvatosan Bereczki felé sandít, aki nagyon úgy tesz, mint aki meg sem akar szólalni,d e lerí róla, hogy alig várja, hogy az árral szemben úszva a földbe döngölje szegény gyereket. Belelkezd, de gyorsan lehurrogják, így Bendzsi végül leginkább pozitív értékelésekkel távozik.

Már csak Gigi van hátra, nem nehéz kitalálni, miért őt hagyták utolsónak. Kisfilmben elmegy még Bolyki Balázzsal gospel kórusban énekelni, miközben én azon filózok, mekkora esély van rá, hogy NE az I Will Always Love You-t hozza, ha már Whitney-ben biztos vagyok. Lehet-e olyan ütős a One Moment In Time vagy a Greatest Love Of All, hogy a karakószörcsöki nagymamáknak is könnybe lábadjon a szemük, és nyomják ész nélkül a szavaztokat. Na jó, természetesen nem bíznak semmit a véletlenre, I Will Always Love You lesz, és Gigi acapellában kezd, ez elég ütősen indul. Folytatás is az. Az az igazság, hogy ehhez a dalhoz csak akkor szabad nyúlni, ha valaki van olyan jó, hogy el tudja érni, hogy fejben ne az eredetihez hasonlítgassuk folyton, és működik a dolog, már ezért is respect. Természetesen állótaps van, Ursula teljesen elérzékenyülve érkezik, Gigivel egymás vállán sírnak. Mariann csak annyit mond, hogy tanulj meg angolul édes lányom, és irány a világhír, más akadálya nincs a dolognak. Maestro egyszerre sír és röhög, annyira felspannolta a produkció, szavakat sem talál, aki itt a legenyhébb negatív kritikát meg merné fogalmazni, azt lefejeznék. Ilyesmiről persze szó sincs, Zoli is elismerően bólogat, majd egymás nyakába borulnak Mesiterrel, általános imádat és világbéke-hangulat uralja az egész stúdiót.

Na, eddig tartott a vidámság, most már semmi nem menti meg a versenyzőket attól, hogy megmutassák a szavazás állását, Atti, Roli és Bendzsi vannak jelenleg veszélyben. Montázs a dalokból, majd megint sorrend, és Atti ezalatt valami rejtélyes módon feljött, francba már. Most van az, hogy a zsűrinek el kell mondania, szerintük ki volt a legjobb, és ki a legszarabb ma este, kb. minden név elhangzik legalább egyszer, nehogy túlzottan befolyásoljuk a nézőket. Lapozzunk, Clau sorolja a továbbjutókat, és Bendzsi csont nélkül továbbmegy, ezen kicsit ledöbben mindenki, de a legnagyobb WTF Szakos Andi feje fölött rajzolódik ki, aki benne van az utolsó háromban, ezt ő maga sem hiszi el. Vele Talán Atti és No Thanks osztoznak a szopórolleren, de ők már ismerik ezt a szituációt. Andi nagyon bili füle lett hirtelen, pedig szerintem ő az egyetlen, akinek nincs félnivalója, olxan nincs, hogy Mari ebből a hármasból akármilyen leosztásnál őt vágja ki. Ki kell még bírni egy extra produkciót a végső döntésig, ami Back 2 Black, és azt hiszem, valami új dal, de nem vagyok benne biztos, mert ez alatt mentem ki fogat mosni, bocs Bebe. Döntsünk, a három veszélyeztetett mögé kiutaltak 1-1 havert a csapatból, hogy megnyugtatólag masszírozzák a vállukat, mint edző a boxmeccsen, kicsit sem erőltetett megoldás. Andi meg tovább, lehet választani Atti és Roli között. Zsűri egyöntetűen Atti megtartása mellett voksol, döntési joga mondjuk Mariannak van egyedül, de a többiek is egyetértenek vele, Rolitól búcsúzunk. Elhangzik még, hogy jövő héten a magyar dal napja lesz a Megasztárban, most még egy búcsúdal, férfikönnyek, és vége, ennyi volt mára.