Szita-szita péntek után Amerikai mesterszakács szombat, nem mellesleg ma én is sütöttem egy olyan kalácsot, hogy még Gordi is megnyalta volna utána még a lábujjait is, tudom, az öndicséret büdös. Újabb jelentkezők szállnak harcba a kötényért, a zsűri éhesen várja a remekműveket, nekem is van bejelentenivalóm: nagyon tetszik a műsor, úgyhogy nagy kedvvel írok róla. Apropó, említettem, hogy ma sütöttem egy olyan kalácsot, ami után Gordi még a lábujjait is megnyalta volna? Vajon itthon miért nincs egy valamirevaló gasztro-reality? Gasztroangyal, haggyámálógva, nézzük a medencés fiút, Dustin-t. Dustin egy átlag srác és nem türkizkék fecskében pompázó latinlávör, amilyennek a medencés fiúkat a hálivúdi filmekben elképzelik, kissé átalakított brit klasszikussal érkezett. Kóbászos tekercs egy kis olasz csavarral.
A floridai srác szeret olasz kajákat főzni, olasz gyökerei vannak. Anyukájánál nemrég emlődaganatot diagnosztizáltak, ennek ellenére titokban iderepült, hogy szurkoljon neki. Ováció, anyu örül és izgul, a fikarcnyi hatásvadászatra áldásom adom. Gordi az utolsó falatig megzabálja a kóbászos tekercset a többiek elől. Az olasz csavar nem más, mint maga a kóbász, és az édes-csípős paradicsommártás. Egyre szimpatikusabb ez a Dzsógyerek, kézzel eszik. Én is szoktam. Dustin kötényt kap, anyutól meg puszikat, mi meg egy csapat szerencsétlenkedőt és soksoksok nemet.