Nyilván fölmerült már egyesekben a kérdés, hogyha Nikita annyira haragszik a Részlegre, és a Részleg vezetője Percy, akkor miért nem csinálja ki gyorsan, amúgy a maga nemes egyszerűségében. Nos, eddig is volt már pár homályos utalás erre, de most választ kapunk a kérdésre. De ne szaladjunk ennyire előre. Egy bankban indítunk, legalábbis a 10 tonnás páncélajtó, amit éppen kinyitnak, erre enged következtetni. Valaki éppen kivesz valamit a trezorból, a Kretén magazin bekeretezett első száma és Tompos Kátya nagy becsben őrzött bugyija között egy adattároló lapul, amiről a valaki, akiről nem tudjuk még ki, gyorsan elkezdi letölteni a cuccot egy pendrivera. Megszokhattuk már, hogy semmi nem megy simán ebben a sorozatban, úgyhogy most sem kell meglepődni azon, hogy pont ekkor kitör a bankrablás, és három figura ész nélkül lövöldözni kezd odakint. Hősünk hamar bebizonyítja, hogy ő jó ember és képzett gyilkos, mert nagy szakértelemmel kicsinálja a három csávót, hogy megmentsen egy lányt, aztán menekülőre fogja.

A Részleg főhadiszállásán éppen valami akciót vezényelnek, amikor jön a telefon Percynek az imént megismert fickótól, hogy szar van a müzliben, nem tudta lemásolni az adatokat, mert megzavarták, a rendőrök meglőtték, meg Kanadában van, ami egyébként is szar hely. Percy mindenkit meglepve azonnal rápörög a témára, és már szalad is hogy elérje az első gépet Montrealba, hátrahagyva csapot-papot. Michael nemtetszésének ad hangot, ami Percyt annyira érdekli, mint Supermant a fejlövés. Alex persze most is jókor van jó helyen, és már adja is a drótot Nikitának. Michael az előbb még azon pörgött, hogy Percy lelép az akció közepén, erre most ő kezd Birkhoffal magánakcióba, hogy megtudja, mi ilyen fontos Montrealban. Hamar ráakadnak a reggel történt bankrablásra a híradóban, közben Nikita szintén ezt a csatornát nézi. Kicsit meglepődtem, amikor a bejátszások között feltűnt Stan Lee, hogy aszondja "a fickó olyan gyorsan mozgott, mint valami szuperhős", de mire felfogtam mi történt, már véget is ért a cameoja a részben.

A múlt heti kavarás után visszatérünk a rendes kerekvágásba, mintha mi sem történt volna, azaz nem pótlom a kimaradt két epizódot, csak röviden összefoglalom a történéseket, tessék: a Petőfi-sétány debiljei elmentek egy kalandparkba, ahol meglepetésre 95D bizonyult a legügyesebbnek, Csonti meg a leghisztisebb picsának, aki a két fa közé kifeszített szárítókötélen nem képes végigmenni anélkül, hogy ne racsítana, mint akit baszni visznek. És ha már itt tartunk, a fejére applikált hajpántra se magyarázat, se mentség nincsen, ez a nő olyan egyszerű, mint egy faékmintás bögre. A kalandpark után még sikerült egy titkos randit nyélbe ütnie a Véletlenül Pont Most Bemikrofonozott Csigával, csak hogy áldozzunk a spontaneitás műfasz alakú oltárán is.

Budai berezel, Vidovszky megnyugtatja, Bezi Margit lelkét ápolja, Áron Dél-Amerikába készül. Beára, Barbarára és Alexára megint rettentő ruhákat parancsolt a stylist. Kristófra rárepül két szőke bombázó, akiket még soha nem láttunk, Szilvia pedig imádkozni tanul. Budai iszik egyet az ijedtségre, miután kidobatta Konrádot és még mielőtt befutna Vidovszky, akit riasztott. Az arca zaklatott, feldúlt, mondhatni kisfiús, abból a fajtából, amire azt szokás mondani, szakadt volna a feje az anyjába. Nem tudom, hogy csinálja, de a nyakkendője követi a jobb karja által leírt ívet, mint ha aggódna, jajj, nehogy kicsöppenjen egy drága csepp abból a drága italból, aminek a gyártója nem szponzorálja a műsort. Kép lentebb, először nézzük meg inkább azt, hogyan imádkozik érdekből egy kurva:

Nemcsak Fecó, én is megmondom az őszintét, a tököm tele van a medencében végződő randikkal, ráadásul két három órája ülök a monitor előtt üveges tekintettel, anélkül, hogy eszembe jutna egy értelmes mondat, tudom, eddig sem sikerült egyet sem kipréselnem magamból, azt is tudom, sírok itt, mint a fürdős kurva, mennék inkább kapálni. Balázskám, egyetlen drága prüntyőkém, azt a motoros dzsekivel keresztezett bocskait meg ugyan mi okból, kérdezem ezt küvekkel kirakott lila kapucnis felsőben, és kivizöld alsóban, amit az előbb ettem le. Két nap. Aki nem tudott eddig mit virítani, az megy. Dya, hiányozni fogsz. Lasombrának. Na nézzük, miféle brazil szappanopera történik most bent a Villában.

Cris odadögölhet Veronika mellé és kap puszit is. Szám szerint egyet. A mai öfiben egyébként a szerintem neked bejönnék pontosan 973 alkalommal fog elhangozni, az viszont egyszer sem, hogy itt egy 18 éves srác, aki bekerült ide a Villába, ezért gyorsan le is írtam, nehogy valakinek elmenjen a Péterkéje és itt nem a Szellemi Vezetőre gondoltam, túl is vagyunk az elsőn, fontos ez, kérdezi sóhajtva Veron. És ha azt mondom, igen, békén hagysz? Nem, akkor Krisz még jobban fog nyomulni, majd puszit nyom a kacsacsőrre. Ekkora felháborodást az sem váltana ki, ha kiderülne, hogy … és itt nem tudok szabadulni attól a hasonlattól, amit Bombadil Toma barátom mondott egyszer, így hangzott, „ha kiderülne, hogy éjjel ellopta a Szent Koronát és a legnagyobb kőből klitorisz pirszinget csináltatott magának”, de nem találom hozzá a megfelelő alanyt, szóval maradjunk annyiban, hogy Veronika kurvára felháborodik, ez bunkó dolog volt, bazmeg Krisz, menj a picsába mosmá! Befejeztük a párkapcsolatunkat, egy percig tartott! Szandika és Gotti megnyugodhatnak.

Eredeti epizódcím: Chuck vs the Sensei
 

Negyedik időugrásunk réges régen egy messzi-messzi galaxisban 1994-ben egy szigorúan titkos helyszínen játszódik, éppen ketten harcolnak egymással az erdő mélyén, kiderül, hogy mester és tanítványa (és még mindig nem a Star Wars), mert előbbi győz ÉS elkezd magyarázni, majd újrakezdi a harcot (és nem mellesleg senseinek szólítja az "áldozata"), az utóbbi pedig nem nagyon örül ennek, de mi igen, mert a hosszú haj és a körszakáll ellenére is felismerjük John Casey-t; már épp ideje volt egy kicsit az ő múltjába is belenézni. Napjainkban Emmetten próbálja megfogadni mestere tanítását, mely szerint a nyugalmi központját kellene megkeresnie, mert különben nem tud koncentrálni. Sikerül nem felrobbannia, de Morgan még így rémisztőnek találja, Chuck szerint csak azért ilyen a marconaharcos, mert így jár az, aki nem adja ki az érzelmeit. Apropó érzelmek: Morgan rákérdez a Jill-ügyre, Chuck hangot is ad szomorúságának, majd Sarah hívása után az Erődben is folytatja az önsajnálatot, pedig új feladatot kaptak.

Vendégszereplő: Carl Lumbly (Ty Bennett)

A Központi Űrhivatal a nemzetbiztonságiaknak is dolgozik, biztonsági és fegyverkövető rendszereket fejlesztenek; megbízható források szerint valaki rosszban sántikál és mindezt az egyik biztonsági pontnál teszi, szóval irány az épület, hátha az Intersectnek beugrik valami. Chuck a kocsiban figyel, míg Casey és Walker belül teszik ugyanezt, de nem tökéletesen, mert a Fehérruhásmaszkos Betörő leereszkedik a laborba, leüti Casey-t, felkapja a szajrét és rohan. Miután Casey összeszedi magát, utána ered, Chucktól kérve telefonos segítséget az ajtók lezárására, de a betörő gyorsabb a technikánál, meglóg még Sarah elől is. A kertben Casey utoléri, ráveti magát, a verekedés közben a tollát használva fegyverként le tudja kapni a maszkot a rosszfiúról, de a látványtól leesik az álla. No nem csak azért, emrt ijesztő a figura, hanem, mert felismeri egykori mesterét. Aki ki is használja a pillanatnyi szünetet és elmenekül az odaérkező kocsival. Közben Chuck is kirohan a furgonból, így látja a menekülőt és villant: Ty Bennett, taktikai instruktor, régi képek (Caseyről is), áldozatok, fegyverek. Mondaná a többieknek a hírt, de Casey megelőzi, bár nyilván nem érti a dolgot, hogy kerül ide a mestere, akitől az összes tudását szerezte. Bennett eközben egyre jobban érzi magát a kocsiban, ugyanis tudja, hol keresse egykori tanítványát: a sebből kihúzott toll az árulkodó, miután nagy betűkkel ékeskedik rajta a Buy More felirat, címmel együtt.

A nagyszerű Edgar Allan Poe úr közismert verséből való a cím, itt elsüthetnénk a kötelező poént a Karinthy-féle magyar fordításról (S szólt a holló: nevem Mór), de most nincs időnk ilyen léhaságokra, mert az évad egyik legjobb részét kell hogyvoltoznunk, lássuk is gyorsan.Colorado Cityben nyitunk, Myka Berings szülővárosában, ahol éppen apja nyitja a Bering és fiai könyvkereskedést, indul a nap. Hamarosan csomag érkezik, Warren Bering pakkot kapott, kíváncsian bontogatja és meglepődve emel ki a tasakból egy kézzel írt könyvet, vagy inkább jegyzetfüzetet. Ahogy olvasgatja, a betűk egyszer csak megindulnak a karján felfelé, Bering szenior hangos üvöltéssel jelzi, hogy ez bizony neki nem jó.

És akkor vége az anyósok korának, vége annak, hogy jaj mama, én annyira szeretek port törölni, de tényleg, és a maga fia egy olyan úriember, de tetőtől talpig. Hétfőn ugyanis az anyósok csomagolhattak, aztán gurulós bőröndjeikkel húzhatták át a fiúk kerti lakába, a fiúk meg beköltözhettek a lányos házba. A nagy költözés közepette én egyetlen Fila-táskát sem szúrtam ki, ami vagy arra utal, hogy nem támogató a Tesco, vagy nem is Magyarországon forgatják ezt a valóságshow-t, csak szinkronizálják a török változatot.

Előtte, pénteken Zsanika visszatérési buliján Kati anyós nagyon berúgott, lebólintotta az ágysarkot is, de erről a jelenetről én most az olvasók lelki nyugalmának érdekében többet nem mondanék.

Miki elejtette hát a nagyvadat, és most életének nagy döntése előtt áll: otthagyja-e a szakadék mélyén, avagy kiemelje? Mivel a szakadék nagyjából két méteres és előbb-utóbb úgyis kimászna magától, taktikailag inkább átmegy hős megmentőbe és segítséget hoz. Tell Vili persze örül, hogy sérülés miatt lefújták a meccset, végre lehet legálisan alkoholizálni a nagypapás termoszból. Megy is füstjelekkel a riadólánc a zsákmányszerző hadjárat és az otthon maradt asszonynépek között, Nóra a baleset szó hallatán rögtön lőtt sebekre asszociál, és a lánybúcsú dilemmája rögtön mellékessé minősül.

Peti az atomjaira hullott telefonja romjain zokogó Lindát vigasztalja, és próbálja összerakni, na nem a telefont, hanem a történteket. Jaj, mit nem értesz ezen? Véletlenül leejtettem a harmadik emeleti gangról, aztán véletlenül ráléptem, utána pedig teljesen akaratlanul szétütöttem egy kalapáccsal, majd szintén egészen véletlenül szétrugdostam a darabjait, mert veled még sose történt ilyen? Otthon aztán épp a SIM-kártyát próbálja ollóval kettészelni a zaklatás áldozata, de betoppan Gizi és rögtön le is döbben a mobilkatasztrófán. Se rá fütty, van egy haverom, aki teherautóról leesett mobilokkal seftel, majd újítunk valami jót, aztán a számot visszakérjük.

Az Index-közeli események és a Zsidó Világösszeesküvés Nagy Páholyában zajló bonyodalmak miatt a múlt héten kicsit elterelődött a figyelmünk a kis magyar rögvalósággal zsúfolt rezidenciáról, ezért elnézést kérünk minden érintettől, különösképpen Ircsi anyóstól és Hajdú Péter producertől. Holnap azonban felvesszük a fonalat, addig is álljon itt egy gyors visszatekintés az előző hét eseményeiről, és megdöbbentő eszméléseiről.

Kiderült, hogy Mása jól viseli a penészes hajú Marcit, pedig a fickó olyan túlmozgásos volt Párizsban, hogy az elég lett volna négy romantikus musicalre és három böfögős-fingós vígjátékra is. Mása bebizonyította, hogy két gyerekkel már nem ugrálhat egy nő, hiszen egyébiránt minden kultúrában, nagykorú, cselekvőképes emberek körében válóok, ha társas kapcsolatra kiválasztott partner azt meri mondani, hogy “Ez fantörpikus”. Súlyosbító tényező, ha mindez az Eiffel-torony tövében hangzik el.

A Csillagvirág klinikán még mindig Margit a téma. Bodolaiék a sitten töltötték az éjszakát, de nem viselte meg őket. Áron ismét üvöltöz egy sort, majd búcsút mond, Szabi előad a nemek közötti munkamegosztásról, Konrád kárörvend Kardosné baján, majd ráhozza a frászt a polgármesterre, de a súlyos testi sértés ezúttal elmarad. Roland icike-picike kis fekete pont szeretne lenni, ami nem szarcsimbók, Eszesnek fanszőrzet ragadt az állára, Müllerből kitör a főnöki vadállat, Bezi kioldozza Margit szíjait, pedig inkább megkötözőset játszana, Bodolai Bandi meg enne még a babból.

Gyöngyi ma ősasszonynak öltözött, úgy pózol a pultban, bár egy fokkal jobban artikulál, mint a tagolt beszédet még csak próbálgató neandervölgyiek. Na meg persze a Mrs. Flintstone által divatba hozott, kontyba rögzített sonkacsont is hiányzik Gyöngyi kiegészítői közül, úgyhogy jobb, ha nem keverjük a kettőt. Tegnap Betti husi hátán tanulmányozhattuk, milyen az, ha valaki két számmal kisebb melltartót hord, mint kellene, vagy ha a pántokkal próbálja a helyén tartani mindazt, ami a szűk kosárból menekülne, ma Elvira lapockája alatt szemlélhetjük meg jól ugyanezt. A téma Margit őrjöngése, mi más lenne, Áron jön, és még semmiről nem tud semmit, így szokott ez lenni.