„Hosszú idő után először ünnepeltük méltó módon a nemzeti ünnepet. Rendezzünk itthon is szégyennapot, el kellene tüntetni az összes politikai szemetet” – Vágási Forradalmár Jutka

Jubilálunk, kérem, jubilálunk, az 50. fejezetnél járunk. Az ünneplésre kellőképpen felkészültünk, a előző részben csak úgy záporoztak az események. Vágásiék vacsorázni voltak Vilmáéknál, ez egészen rettenetes volt nekik is, de nekünk is, ámde sötét titok lengi be a panellakást, Jutka Feri elől elhallgatja, hogy a pénzüket a spermabankba teszi. Lenke beteg volt, ezért otthon politizált, Taki pedig Erdészkével szövetkezett lakásügyben, de nem lett belőle semmi, csak egy jó kis balhé Fogtündérrel. A Kim Bauer szobrokból kifogytam, ezért Julcsi teljesítményét, hogy lógással próbálja anyja munkáját visszaszerezni, és a családot fenntartani, már nem is tudom, mivel honoráljam.

Végre sikerült Senior árpádsávos konyhafüggönyét megörökítenem, ez a rész már jól indul. Ádám babakocsit akar venni, de kezes kell hozzá, olyanjuk meg nekik nincsen. Így marad a talicska vagy a kézben hordás. Ádám moráletikai paradigmájába nem fér bele, hogy Juniort kocsin vigye iskolába. A jó doktor egyre hülyébb. Az ideológiából kapunk még egy adagot, amikor egy nő akarja a kórházban lekapcsoltatni a lélegeztetőgépről az agyvérzéses apósát, aki egyébként egy rohadt állat az elmondása szerint. De Ádám szerint az élethez mindenkinek ugyanolyan joga van. Na ebben kivételesen egyetértünk. Az öreg egyébként meghal, és az asszonyka fizetne Ádámnak, hogy köszöni szépen a gyors gyilkosságot, de Ádám kiakad, és kihajítja.

Csillagidő: 41723.9. Egy ferengi hajó társaságában halad a Föderáció zászlóshajója. Mint kiderül, nagyfülű, önzetlen barátaink kívántak találkozni Picardékkal az általuk megjelölt helyen. Ami érdekes, hogy az érkezést követően leadott üdvözlésre a ferengik csak annyit válaszoltak, hogy várjanak. Hát ez gond nélkül menni fog. Addig is marad egy kis idő kivizsgálásra, mert a kapitány fáradságra panaszkodik. Majd hozzáteszi, hogy a feje is fáj. Beverley kizökken békés szendergéséből és visszakérdez. Tudod, fej. Ami nélkül botrányosan állna Picardon bármilyen kalap. Miután tisztázzák a fej és a fájás szavakat, kiderül, hogy a hasogat, lüktet stb... kifejezés a fővel kapcsolatban már csak irodalomtörténeti művekben fordul elő a XXIV. században. Jelentős mennyiségű reklámidő szabadulhatott fel. Picard persze próbálja pszichoszomatikus betegségként feltüntetni az állapotát.

Szerinte az a baj, hogy állandóan azon jár az agya, hogy mit akarhatnak a ferengik. Szerintem egyszerűen unatkozik, három napot egy helyben valószínűleg még sohasem töltött. Mialatt Picard hangosan gondolkodik a helyzetről, Vöröske vizsgálódik. Meglepő módon nem talált semmi rendellenességet a kapitánynál és mivel ez elfogadhatatlan további vizsgálatokat rendel el. Úgyis épp most érkezett a hajóra két méteres óriáspióca és egy új fejlesztésű klingon gyógyászati elektromos sokkoló. Beverley pedig úgy szeretné kipróbálni ezeket. Parancsot is ad a vizsgálatra, de Kapitányunk persze megússza, mert a ferengik jelentkeznek végre. Gondolom ennyi idő volt, hogy felállítsák a legolcsóbb kommunikációs eszközt, egy hatalmas madzag végére szerelt két konzervdobozt. Ne feledjük a ferengi vagyongyűjtés szabályait: sose költs többet egy üzletre, mint amennyi szükséges.

A negyedik rész egy templomban kezdődik, egy pap és egy nő beszélget arról, hogy a szertartás igéit könnyebb megjegyezni, mint azt a beszédet, amit a városi tanács előtt készül elmondani. Ugyanis le akarják bontani a Szent Nicholas templomot, ahol a pap tölti szolgálatát. Már negyedszer lép a tanács elé, de eddig mindig visszautasították. De mielőtt az utcán folytatnák a beszélgetést, egy szobrot alaposan megmutatnak nekünk, még rá is közelítenek. Azonban odakint, ahogy a tisztelendő próbálja a beszédét, rájuk támadnak, pontosabban a papra, és a két suhanc alaposan összeveri.

A Leverage irodájában a fiúk azon agyalnak, hogy mit mondjanak Sophie-nak, akinek előző este voltak a színdarabján, ami egyszerűen rémes volt. Parker oldja meg a problémát, mégpedig megdicséri a darabot, és Sophie alakítását, és azért, mert ahogy ő mondja, olyan volt, mint ha egy horror filmet nézett volna. A barna nő arcáról lehervad a mosoly, de Hardison menti a menthetőt. Eliot szerinte élete legrosszabb estéjén van túl, de Hardison nem hisz neki, pedig még a gyors visszatekintésben látott dolgok után is azt mondja, hogy ez volt a legrosszabb. Egyébként a visszatekintésben csak annyit látunk, hogy Eliot meg van kötözve, izzad, és fegyvert tartanak a fejéhez, de nem sül el, amikor meghúzzák a ravaszt. De visszatérünk a főszálhoz, Nate telefont kap, az exfeleségétől. Az atya, akit az első jelenetekben láttunk, Nate régi barátja, és éppen kórházban fekszik, Nate meg is látogatja, ebből ügy lesz.

Sajnos ez ma nem jött össze, holnaptól meg VOLT-fesztivál Sopronban, ha lesz szabad másfél órám, megírom, ha nem akkor csak vasárnap este lesz fent. Nyár van nekem is.

Buffy elalszik Walsh professzor óráján, és igencsak érdekeset álmodik. Az hagyján, hogy az óra kellős közepén csókolózik Rileyval Walsh professzor parancsára, de a suliban egy kislányt lát, aki egy dobozt szorongat és énekel valami gyerek dalt. Tehát fura álma volt, de az álom csók nem vált valóra élőben, mert még mindig bénázik a vadász páros. Buffy hamarosan fel is hívja Giles-t, hogy elmesélje neki a fura álmot. Fura álom? Gyerek mondóka a gonoszról? Csak nehogy Freddy Krueger jöjjön elő a sötétből. Viszont Gilesnak akadt egy lakótársa is méghozzá Spike, aki jelenleg ártalmatlan.

Közben Anya és Xander eljutottak a „te nem törődsz velem” veszekedéshez, amit Gilesnál folytatnak le. Will továbbra is magányosnak érzi magát, így egyre több időt tölt a boszorkány klubba, ahol nem vevők a varázslásra, ők inkább csak lélekben boszorkák. Buffy és Riley hiába áll egy oldalon a gonosz elleni harcban, muszáj hazudniuk egymásnak, amit mindketten nehezen viselnek. Estére Xander veszi magához a számkivetett vámpírt, mert Giles vendéget vár, méghozzá a néger lányt, akit már láthattunk Gilesnál kevesebb ruhában is. Az éjjel valami történik Sunnydale-ben, ami nem szokatlan, de most az a doboz játssza a főszerepet, amit Buffy látott álmában a kislány kezében.

Bones kénytelen megtanulni, hogy szabi alatt az ember nem vesz fel munkahelyi telefont, és nyaraláskor lehetőleg a várost is elhagyja. A Colombonak öltözött Booth ugyanis berángatta Sully mellől egy patakban sodródó, ládába gyömöszölt, meglehetősen lapos hulla miatt. Ami igazából csak egy Edgar-öltöny, mivel valaki alaposan kicsontozta belőle az előző tulajt, majd szépen összevarrta. Ja, és meg is főzték, ha esetleg eddig nem lenne elég bizarr. Csontok hiányában Bones újra szabadságolja magát, és miután Angela nem tud az archoz koponyát csinálni, csak fordítva, így a két elmeroggyant, Zack és Hodgins egy tömlővel felfújják a fejet, amivel sikerül előállítaniuk egy nagyon morbid lufit, illetve egyaránt kiakasztani Angelát és Camet.

Sully éppen a barátnőjét igyekszik megdönteni új hajóján, amikor Booth érkezik, hogy elvigye társát egy olyan térdkalács csont vizsgálatra, amihez éppenséggel Zack is elég lenne. Angela szerint a bőr alapján az áldozat ázsiai, a térdkalács alapján pedig 20 év körüli és vidéki környezetben nőtt fel, így jöhet a bevándorlók ellenőrzése. A lufi fej projekt után mégiscsak kapott egy rajzolt arcot, ami alapján – miközben magához hasonló szabad lélekkén beszél Sullyról – Angela azonosítja a menyasszony vízummal érkezett, kínai Li Ling Fant.

Július 15-én indul Tim Roth sorozata, hogyvoltírója viszont még nincs neki, nem beszélve a Burn Notice-ról, ami meg 14-én. Nem buzog valakiben a nyári tettvágy?

„Szeretnék segíteni ebben a nehéz gazdasági helyzetben, de a szektások megakadályozzák” – Mágenheim „Junior” Julcsi
„Olvassák az Új Embert is, az is egy alternatíva. Hátha valaki megtér.” – Bőhm szenátor

Kis családjaink nagy életfolyamai tovább csörgedeztek apályos hogyvoltunkon keresztül, és most, hogy annyira költői vagyok, hogy magam is meglepődöm, valami bazi vulgáris dologgal kell majd folytatnom. Remélem, teleregényünk erre ad majd lehetőséget, mert az elmúlt részben ez nem nagyon volt így. Betörtek Takiékhoz, így a költözés téma látszólag lekerült a napirendről, Junior vagy kanyarós vagy influenzás lett, az iskolában teljes a téboly a rendszerváltás ürügyén, GG és Klarissza pedig csempészgettek ezt-azt a határon.

Reggel van, Jutka távozik Mágen doktorral a házból, Zoltán előre fog lépni lombikbébi ügyben, Jutka nem akarja, hogy Feri megtudja. Hát ez érdekes lesz, mit fog mondani Jutka? Szívem, verd ki, kell egy kis anyag, a spermabankba viszem, literenként 20 forintért átveszik! Krumplira kell, na! Csak meglett az a vulgaritás. De Jutka persze nem ezt kérdezi, mert Jutka velem ellenben politikailag korrekt. Junior felől érdeklődik, akinek a kanyarója nátha volt. Taki és Erdészke konspirációját látjuk már: mégis lakást nézni mennek majd, de jaj, Fogtündér meghallotta. Ebből még balhé lesz. Snitt. Feri és Géza látogatót kap a nyomdában, Kenéz érkezik. Át akar jelentkezni egy másik pártszervezetbe, ezért jött vissza. Kiselőadást tart arról, hogy régen minden milyen jó volt, de a kollégák leoltják, a művezető egyenesen szektásnak nevezi. Feri szerint jó, szakember, de nem fogja az adást, és ez manapság nagy baj. Hát igen. Változó idők, egy éve ezért még kapott volna. Most már nem.

Ennek az epizódnak a címe mellesleg mindent visz az évadban, ez a Lost Lola-T-je.

Egy kínai nővel indítunk, aki egy kiskölyök társaságában vesz ki egy új lakást, aki persze Miles, mert ez az epizód az ő flashbackje. Miles már egészen kiskorában is kommunikált a halottakkal, egy szomszéd lakásban konkrétan egy hullát talál menten, így nem lehetett annyira fasza a gyerekkor. Ugrunk vissza a szigetre, ahol Szójerék éppen visszatérőben vannak Alpertéktől, és Miles feladata lenne, hogy a perifériát vizslató kamera szalagjait eltüntesse a biztonsági központból, vagy letörölje őket, ami kényelmesebb. Nem sikerül a dolog, mert Horace a legrosszabbkor jön meg, hogy Miles-t bevegye az úgynevezett belső körbe: ki kell vinnie egy csomagot a 334-es parcellába, majd visszahoznia egy másikat, és közben nem kérdezni semmit. Mindezt Radzinszkitől, aki egy idegbeteg paraszt.

Apa kezdődik, mondhatná Syd, de nem teszi, hanem beszámol nekünk az első rész tartalmáról. Átlagos kis titkos ügynök volt ő, akit beszervezett az ördögi SD6, amit Syd a CIA-nek hitt, persze ez az apróság csak akkor lett világos, amikor elmondta a vőlegényének, hogy rosszemberek torkát vagdossa a bolygó körül repkedve. Ezért a kis monológért Sloane, a genya főnök megölette a srácot, Syd meg besétált a CIA-hoz, hogy most már tényleg nekik szeretne dolgozni. Na erre nem kiderül, hogy az apja sem repülőgépügynök, hanem minimum a Sátán követe és ráadásul ő is kettősügynök, vagy mégsem? A fene tudja, de hogy Bristowék szürkének eddig sem mondható családi élete színesedik majd egy sort, az szinte biztos.

Párizsban vagyunk, fekete parókás Syd rohan egy fehér folyosón, mint Ben Johnson a sikeres doppingteszt előtt, kergeti a szekuritiosztag, akik lőnek is, majd Syd bemenekül egy liftbe. TERMÉSZETESEN van nála egy olyan kézikészülék, amivel a lift tetejére kimászva fel tud csimpaszkodni a tartóoszlopra, az üldözők meg csak néznek, hogy hová lett a jócsaj. Megvan, éppen egy másik őrt altat el egy dupla leszúrt csaknorrisszal. A megszerzett cucc egy Leonard Dreifuss nevű szemétnek lett, ő az SD6 bankára, meséli Syd Vaughnnak. És jó beszerző is a faszi, ha vállról indíthatós cucc kell, csak őt hívd. Bár, ha igazán jó fegyverekre van szükséged, akkor Ineni Hassan a te embered. Igaz, hogy Hassan kicsit ideges típus, éppen a fiáról elnevezett remek géppisztolyát mutatta be, amikor összebalhézott egy másik kaftánossal, le is puffantotta némi arab kaffogás után, mint a veszett kutyát. Syd szerint Hassan nem a legjobb haver. Nem is értem, miért.