Hiába várunk egy a híreknek megfelelően 5 évvel később játszódó frappáns nyitójelenetet, az első képen Susant látjuk a szülőágyon. Aztán egy rapid  párhuzamos montázs során pikk-makk kb 3 éves lesz a kis Maynard, és vele párhuzamosan egy Lelar Dash nevű kedves nő kislánya is, aki - mint kiderül - Susannel egy napon szült, egy kávézóba jár, közös az állatorvosuk és a játszóterük. Lelar azonban nem azért kerül képbe, mert a szőke fürtös kislánya lesz Maynard ovis szerelme, hanem mert egy kedd este két autó robog a sötét úton egymás felé. Az egyikben Lelar és a kislánya ül, a másikban Susan és Mike. Egy kidőlt stoptábla, egy óriási csattanás, aztán már csak az aszfalton véres fejjel mozulatlanul fekvő Mike és Susan hisztérikus sikolya jön a főcím előtt. Durva kezdés.

Főcím után aztán tényleg 5 ével később vagyunk. Bree immár menő üzletasszony. Egy megjelenés előtt álló szakácskönyv szerzője, akinek az elmúlt években úgy tűnik nemcsak a karrier terén, de a karótnyeltségi és a parancsosztogatási skálán is sikerült komoly előrelépést produkálnia. Mindezt a környezete egyelőre szó nélkül elviseli. Katherine páldául csak egészen kicsit morcos, amiért neki kell nyűglődnie a közös rendezvényszevező céggel, míg Miss Konyhatündér csak a könyvével foglalkozik. Sőt, őszintén meghatódik, amikor kiderül, hogy Bree neki dedikálta az ominózus szakácskönyvet. Ez a legkevesebb, amit megtehettem - mondja Bree. Tényleg - állapítja meg Kathrine másnap, amikor beleolvasva rájön, hogy a receptek jelentős része tőle származik. Bree tiltakozik a vád ellen, de lássuk be, ha egy receptben az egyetlen eltérés, hogy az egyikhez fodros, a másikhoz sima petrezselyem kell felaprítva, akkor nem kérdés, hogy ki áll bukóra.

Nevada és Kalifornia államok közti határon indul a történet, ugyanis egy levágott kéz fekszik az út közepén. Rigsby azonnal primadonnáskodik: Nevadában egy levágott kéz a sivatag közepén? Nem nagy izgalom. Van Pelt szerint jobb kéz (volt), rajta egy szám, 43. Rigsby annyit tud még hozzátenni, hogy valószínűleg férfié, mert elég robosztus. Patrick viszont megint elemében van: fehér fickó, 50 éves körüli, bal kezes.

Ő már nem kényeskedik, letérdel és elkezdi szagolgatni, közelről megkóstálja a levágott kezet. Olajos, kölnis, cigis szagú, a körömöt profi manikűrös kezeli, tehát gazdag. A hiányzó gyűrűje szerint pedig szálloda vagy szerencsejáték bizniszben menedzserkedik. Cho szerint csak tippel, így fogadnak 35 centben(Cho akutális készpénzállománya). Van Pelt nem nézi jó szemmel, de Rigsby szerint Nevadában bármire etikus fogadni. Lisbon jön megosztani az infókat a helyszínelőktől: James Quincy Meier, mellékesen valami kaszinót vezet. Úgyhogy Cho kénytelen átadni mind a 35 centet.

Először is az lenne a kérésem, hogy aki nem látta ezt a részt, az most ne olvasson tovább, tessék megnézni valahogy, és utána visszatérni ide. Az utóbbi idők legütősebb részét láthattuk ugyanis, ami nem mellesleg mellőzött mindenféle picsogást, sőt Rita is csak kétszer tűnt fel benne, számoltam. A két jóbarát tehát horgászik a tengeren, remek az idő, kapás is van meg sör is, Dex végre remekül érzi magát. Jó dolog a haverság, ugye. Nade semmi sem fenékig tejfel, Miguel pedig a kedélyes társalgás részeként feldobja, hogy Dexter elmesélhetné, milyen érzés volt a múltkor kiiktatni Ethan Turner hivatásos házasságszédelgő feleséggyilkost. Dex jókedvének ezzel annyi, pedig Miguel biztosítja, hogy ők rokon lelkek, büszke rá, mellette áll stb. stb. Dexter fejében azonban előkerül Harry, aki viszont kétli, hogy Miguel el tudná fogadni Dexet, ha látná őt teljes valójában. Miguelt tehát le kell tesztelni.

És akkor helyszín: újabb áldozatot ejtett a Nyúzó, méghozzá Wendell Owenst, a múltkori 15 éves srácot, aki Freebonak dolgozott, és akit Debra behozatott vallomásért, majd később fel is keresett. És Wendellhez nem volt kíméletes a gyilkos: szerencsétlen MÉG ÉLT, mikor lenyúzta a mellkasáról a bőrt. Ebbe próbáljatok nem belegondolni, nekem mondjuk nem ment. Debra is rettenetesen ki van borulva, amit nem is csodálok, hiszen kedvelte a fiút, ráasásul nagyon úgy néz ki, hogy miatta halt meg. Kép nincs, én meg megyek és szívok egy kis friss levegőt.

Sugárhajtómű laboratórium, Pasadena, California, 1977. Riporttal kezdünk, a Mars csatornáiról és a marsi arcról van szó. A riporternő gyorsan meg is kérdezi Belt ezredest, lehet, hogy ezek az objektumok egy civilizáció maradványai? Belt ezredes hosszan kifejti, hogy nem. Otthon aztán az ezredes nyugovóra tér. Félálomban flessbekkel, kint volt az űrben, szerelte a siklót, amikor jött valami felé. Zihálva ébred, de ekkor a plafonon az árnyékok táncolni kezdenek, míg végül egy marsi arcot nem formáznak, ami hirtelen sikítva az ezredes felé repül. Akik hangosan hallgatják a tévét, most jól beszartak. Főcím.

Űrrepülésirányító központ, Cape Canaveral, Florida, napjainkban. Egy űrrepülő készül a kilövésre. Hustoni irányítóközpont. Belt ezredes felügyeli a kilövést, tizenöt év alatt nem öregedett semmit, csak a haja hullott ki, jó neki! Indul a szokásos visszaszámlálás, tíz, kilenc, nyolc, hét, hat, öt, négy, három, és ahogy a tévében szokott volt lenni, most is akad valami probléma, a startolást leállítják. A számítógépes néni meg gondterhelten néz. Mondjuk ezek után ki nem?

Rettegő műtősöket és egy beteget látunk az asztalon, fölötte egy ember áll pisztollyal. Greg kandikál be az ajtón, hogy a beteg neve William. A pisztolyos pali erre ideges lesz és kiabál, hogy neki ezt meg kell tennie. Visszaugrunk két órával korábbra. A jövendőbeli túszejtőnk otthon kávézik és a lányával beszélget, aki szemmel láthatóan beteg. Egy rózsaszín pecabotot vesz elő, a lányé volt.. Aztán a lány belealszik a beszélgetésbe, apa meg felfigyel a berregő hangra, amit egy csipogó ad ki az asztalon. Ennek rettenetesen megörül és ordít, hogy Ruby. Jóvan.

Az elit egység főhadiszállásán járunk, Greg jön rózsaszín ingben, amit meg is jegyez a recepciós hirtelen. Jules lejt arra, hívja Greget, hogy nézze meg velük az újonc, azaz Sam szívatását. Egy szimulációban kell helyt állnia, éles lőszerrel fog lőni és mindenfelől kiugranak a gazemberek, akiket el kell találni. Odagyűlik a egész csapat, ötleteket adnak Julesnak, hogy hogyan nehezítse meg Sam dolgát. Lekapcsolják a villanyt, felgyorsítják a kivágódó alakokat, de Sam minden helyzetet helyesen mér fel, és lő vagy nem lő, ahol kell. Nagyon fasza csávó.

Egy muzulmán mecsetben járunk, folyik a szertartás. Ennek végeztével egy fiatalember - aki láthatólag rosszul van, izzad és támolyog - bizonytalan léptekkel elhagyja a mecsetet, majd egy közeli sikátorba botorkál. Egy csuklyás alak követi. Nincs ereje elmenekülni előle, összeesik. Pisztolyát még előveszi a tokjából, de lőni már nincs ereje. A csuklyás kiveszi a fegyvert a kezéből, és beleereszt egy golyót, majd elveszi az értékeit, és a pisztolyt hátrahagyva elhagyja a helyszínt. Az áldozat nyakában dögcédula villan, főcím.

A megszokott reggeli életkép keretében Ziva filmet néz az asztalánál, amit az épp beérkező Tony nem hagy szó nélkül. Hiszen Ziva nem is szokott filmeket nézni. Főleg nem ugyanazt háromszor... DiNozzo megdöbbenése akkor teljesedik ki, amikor Ziva egy Filmelmélet című füzetkét húz elő a fiókjából. Ekkor érkezik McGee is, gigantikus méretű bögrével a kezei között. Tony már épp azon kezdene aggódni, hogy ő maradt az egyetlen normális ember a csapatban, de Gibbs megnyugtatja. Cserébe viszont gyilkosság történt, indulás.

Rhea Reynolds meghalt, rendőrök helyszínelnek a lakásában, Kittel az élen. A falon felirat hirdeti a Késes véleményét a nőről: CSALÓ. Emberünk pedig hibázott egy hatalmasat. Na de erről később. Dokijaink éppen a napibeteget kérdezgetik. Granville AIDS-es. A koktéltól kezd egyre rosszabbul kinézni, ezért jött a fiúkhoz, hogy helyrehozzák a pofiját, és újra nekiállhasson pasizni. Miután végeznek, betoppan Kit, és hoz magával két rendőrt. Christian Troy-t letartóztatják Rhea meggyilkolásáért. Jogában áll hallgatni. Ajjajj.

Miközben Christianről fotók készülnek a rendőrségen, Sean továbbképzést tart Liznek és Quentinnek, nehogy kiszivárogtassák a sajtónak, hogy mi is történt. Liz szerint valami stiklije mégiscsak lehet szépfiúnknak, ha már bilincsben vitték el, Quentin szerint viszont ez csak Kit bosszúja. Sean nem hiszi el, hogy Christian képes volt ilyet tenni, de hát Ted Bundy is cukipofa volt, mielőtt nekiáll volna öldökölni, meg hát különbenis ismeri vagy 20 éve. Jó, azt nem tudta róla, hogy valójában ő Matt apja, de ez van.

Nincs már sok hátra a harmadik évadból, így megnézhetjük, hogy mi minden történt idáig. Most Anya baja a fő szál. Emlékezhetünk arra, hogy Anya teljesítette Cordi kívánságát, és minden nagyon rosszra fordult Sunnydaleben, amit persze Giles megoldott, és minden jó lett újra. Most Anya könyörög a kvázi főnökének, hogy adja neki vissza a bosszúálló démon szerepet, aki vízszintesen rázza a fejét, ami démonéknál is nemet jelent. Anya utálja az iskolát, pedig jobb, ha megkedveli, mert ő már halandó lett. Buffy és Will beszélgetnek, miközben a kis boszi már ceruzát lebegtet igen intenzíven.

A lebegtetés Faith neve említésére pörgetéssé válik, majd szegény ceruza beleáll egy fába. Úgy tűnik, nincs jó hatással Willre a másik vadász nevének említése. Az igazgató megkéri Willt, hogy korrepetálja az iskola kosárcsapatának sztárját. Faith és Wesley edzésről érkezik, és egyikőjük nagyon liheg. Persze nem Faith. Wesley ennek ellenére vállalja Buffyval is az edzést, addig Faith kémkedik egy kicsit. A polgármester persze minden infót szívesen vesz, és meglepi kedvenc vadászát egy gyönyörű lakással. Persze a lakásért cserébe meg kell ölni Buffyt, de ez már csupán ujjgyakorlat.

Hőseink lifteznek, és közben arról beszélgetnek, ki szerint mi a normális viselkedés ilyen helyzetben. Aztán a liftajtó kinyílik, és egy bombatámadás helyszínén találják magukat. Egy kisember, Alex Radziwill fogadja őket a Külügyminisztériumból, aki Booth régi ismerőse, aztán röviden vázolja is a helyzetet. Kábítószer kereskedelem elleni buli volt, csupa olyan emberrel, akit a kolumbiai kartellek nem szeretnek. Kolumbia jogi attaséja – korábbi Bogotai ügyész –, mint legjobb célpont megúszta, de a csaposon kívül van három halott. Bones alig kezdi el a holttesteket vizsgálni, máris felesleges csontszilánkokra lesz figyelmes. A csilláron aztán meg is találják a tulajdonosukat.

A robbanás a renoválás alatt álló szomszéd helységből eredet, ami tele volt festékekkel és más gyúlékony anyagokkal, így elképzelhető, hogy a robbantó a saját bombája áldozata lett. Ennek ellentmond, hogy egy 163 cm magas, 20 év körüli nőről van szó, aki a csontváz szerint valószínűleg pincérnőként dolgozott. Hodgins szerint nem az a kimondott őrült robbantó típus. Angela már rajzolt is neki arcot, és elküldte Boothnak. Cam ezért megint lecseszi a csapatot, hogy ne önállóskodjanak, ő a főnök, rajta keresztül intézzék a dolgokat. Bones és Booth a külügyhöz mennek, hogy kihallgassák Ramos bírónőt és férjét, a robbantás túlélőit. Bones úgy gondolja Alex visszaél azzal, hogy az emberek zavarban érzik magukat a termete miatt. Booth viszont élvezi a helyzetet, mert végre ő fordíthat társának.

Aki mostanáig álmatlanul forgolódott az ágyában, hogy vajon mi lett a drága Malevolence nevű rombolóval, most békére találhat, ha végigolvassa a postot, vagy megnézi a részt (amit egyébként is érdemes megtekinteni, hisz a készítők a droid-humor legalsó bugyraiig ástak le). Ugye ott hagytuk abba, hogy Grievous elég morcos, ami nem is csoda, hisz Anakinék eltették láb alól a rettegett romboló elsődleges fegyvereit, az ionágyúkat. A droidtábornok menekülőre fogja, de a Jedik nem hagyják annyiban, és üldözőbe veszik a hajót, ami már elvesztette a hiperhajtóművet, a stabilizátorokat, az elsődleges pajzsot, de még így is túl masszív, nem lehet olyan egyszerűen szétlőni. Kenobi szerint egyedül nem boldogulnak, erősítésre lenne szükség, de nincs a közelben szabad flotta, maguktól kell boldogulni. Szerencséjükre a normál hajtómű is felmondja a szolgálatot, most már tényleg nagy szerencsére lenne szükség, hogy a szeparatisták jól jöjjenek ki a dologból.

És a szerencse már érkezik is: Dooku odaszól Grievousnak, hogy egy fontos galaktikus szenátor közeledik a csatatér felé, ha őt sikerülne foglyul ejteni, kicsikarhatnának némi tűzszünetet Kenobiékból. A tábornok először nem akar belemenni a tervbe (droid-büszkeség), aztán mégis. Rögvest az is kiderül, hogy ki az a szenátor, aki annyira fontos, hát persze, hogy Padmé Amidala, aki a hiperűr koordinátáit épp Palpatintól kapta, tehát tuti biztonságos. Az apró naboo-i cirkálón utazik C-3PO, akit először tisztelhetünk a sorozat történetében, bár őszintén szólva nekem nem hiányzott. És itt már aranyszínű. Szóval Padmé és az Aranyember nagyot koppan, mikor a hiperűrből kilépve szembe találják magukat a Malevolence-szel.